Pólósaink új fiatal játékosával, Vismeg Zsomborral beszélgettek.

– Úgy tudom, hogy ez a kapcsolat régebbre nyúlik vissza, már korábban szó volt a szerződtetésedről.
– Igen.

– És mi volt a megfontolás, ami miatt akkor még nem mentél?
– Amikor Miskolcról Szolnokra igazoltam, Süni bá’ jelezte, hogy szeretné, ha egyszer majd a csapatában játszanék, mert, ugye, az U19-es válogatottban is játszottam nála, így aztán már az első szolnoki évem végén, vagyis egy esztendeje szóban megállapodtunk.

– A mostani klubváltásod ismét egy óriási nagy ugrás. Egy olyan csapatba mész, amely évek óta a világ top élmezőnyének tagja, újdonsült BL-győztes és tele van hihetetlenül erős játékosokkal…
– Ez valóban óriási megtiszteltetés. Szerintem már az is ilyen, ha valakit a Ferencváros egyáltalán figyel és megkeres, hát még, ha le is igazolja. Úgy gondolom, hogy nekem ez nagyon nagy lehetőség, amit igazából csak én magam tudok elrontani. Mindent meg fogok tenni, hogy bizonyítsam: jó döntés volt a leigazolásom. A Ferencváros nagyon jó csapat, nem számítok arra, hogy minden meccset végig fogok játszani, de úgy gondolom, hogy ha százszázalékosan beleteszem a munkát minden edzésen, akkor egyszer majd akár még ez is megtörténhet. Nyilvánvaló, hogy a Fradiban is folyamatosan tovább kell fejlődnöm. Van ugyan bennem valamiféle megnyugvás, hogy hosszabb távú szerződést kötöttem, de ez egyáltalán nem látszódhat meg, és nem is fog meglátszani még az edzésmunkán sem. Tisztában vagyok azzal, hogy sok területen előre kell lépnem ahhoz, hogy tényleg szerves része legyek ennek a csapatnak.

– Mi az, amiben fejlődnöd kell? Én úgy vettem észre, hogy erőnlétben elég sokat “gazdagodtál” az elmúlt egy évben.
– Sokat fejlődtem, igen, de azért még kellene egy pár kiló izom és egyelőre szerintem állóképességben és úszásgyorsaságban is el vagyok maradva azoktól, akik rendszeresen BL-meccseket játszanak.

– És mi az, amiről úgy érzed, hogy jól megy, ami miatt a Fradi szemet vetett rád?
– Szerintem a bekkelés lehet mindenképpen az egyik ilyen dolog, a másik meg talán az egy az egy elleni játék. Emellett jól tudok más játékosoknak helyzetet kialakítani, nagyon dinamikusan szoktam betörni emberről, képes vagyok kiállítást kiharcolni, második centerként is szoktam játszani.

– Válogatottság… A Fradiban lenni ebből a szempontból nem hátrányos körülmény jelen pillanatban…
– Igen, ez is benne volt a fejemben, amikor aláírtam a szerződést, de nem feltétlenül azért, mert a Fradiban van a legtöbb válogatott játékos, hanem azért, mert úgy gondolom, az FTC-nél annyit tudok fejlődni, amivel akár megalapozhatok egy biztosabb jövőt a válogatottság pontjából is.

– Ismert azok köre, akik jelenleg a nemzeti csapatba aspirálnak. Mit gondolsz, a jelenlegi ismereteid szerint körülbelül mikor juthatsz el, eljuthatsz-e oda, hogy olyan standard, stabil tag legyél a válogatottban, mint például most Jansik Szili? Mert gondolom, ez a cél.
– Hát…, remélem, a következő olimpiáig el tudok érni erre a szintre, ez akár reális is lehet.

– Talán furcsa a kérdés, hiszen hivatalosan most jelentették be az átigazolásodat, de mégis: hogy fogadtak? Hiszen ebben a szűk körben mindenki tudta, hogy oda mész.
– Igen, sokszor találkoztam már a válogatottban és egymás elleni meccseken is azokkal, akik mostantól a csapattársaim. Eriket és Ákost az utánpótlás válogatottban már közelebbről is megismertem. Úgy gondolom, hogy mindenki segíteni fog a beilleszkedésben, az én dolgom pedig az lesz, hogy megszerettessem magam velük még jobban, de igazából ez ilyen minden új csapatnál a vízilabdázó életében.

– Mik a közvetlen céljaid, az első évben szerinted rád váró legnagyobb feladatok? Beilleszkedni? Minél több játékidőt kiharcolni? Mi lesz számodra a prioritás, amikor elkezdődik a klubban a felkészülés az új szezonra?
– Elsősorban az, hogy minél többet fejlődjek, minél több időt kapjak a csapatban, mert azért nagy lesz a keret, tehát meg kell harcolni minden játékpercért. És talán még egy-két BL meccsen is jó lenne minél előbb szerephez jutni, igazából ennyi.

– Az azért nehéz, mert ott minden idegenlégiós játszhat.
– Igen, igen.

– Van példaképed, olyan vízilabdázó, akinek a játékát kiskorod óta figyeled, és tanulsz tőle?
– A Jansik testvéreket emelném ki, úgy gondolom, hogy talán az a fajta vízilabda áll hozzám a legközelebb, amit ők játszanak.

– És mi a végső cél, amit egyszer el szeretnél majd érni ebben a sportágban?
– Ha végső célról van szó, az csakis az olimpiai aranyérem lehet, ha a közeljövőről kérdezel, akkor azt mondom: jó lenne világbajnokságon, olimpián szerepelni.

A teljes interjú: VLV