A paksi játékosok értékeltek a Magyar Kupa döntője után.
Szabó Jánost a SportalTV kérdezte.
Haraszti Zsolt
Őrült mérkőzés volt, mint az egész kupamenetelésünk. Jól látszott, mennyi melót tettünk a mérkőzésbe. Mindenkit hatalmas gratuláció illet, egy igazi eufória volt ez a nap. Ami a gólomat illeti, tudtam, hogy a Ferencváros kapusa elöl maradt, majd láttam, hogy Mezeinél van a labda, így ösztönből elindultam, aztán csak az lebegett előttem, valahogy rúgjam be.
Szappanos Péter
Nem szeretnék álszerény lenni, úgy gondolom, jó teljesítmény volt a csapat részéről és részemről is. Hihetetlen dolog, hogy egy ilyen meccset meg tudtunk nyerni. A szurkolók mindkét oldalon fantasztikus hangulatot teremtettek, ilyen hangulatban játszani minden futballista álma. A válogatottban már volt szerencsém pár percet játszani itt telt ház előtt, most egy egész meccsen pályán lehettem. Hatalmas dolog, hogy győzelemmel meg tudtuk koronázni a mai napot Az öt-hat héttel ezelőtti mérkőzésen annyira egyértelműen a Ferencváros akarata érvényesült, hogy gyakorlatilag sanszunk nem volt, lehoztuk egy darab kapura lövéssel az első félidőt, és utána Dibusz Dénesnek nem is nagyon kellett védenie azon a mérkőzésen. Itt belülről azt éreztem, hogy kicsivel több lehetőségünk van kibontakozni, voltak lövéseink, helyzeteink, pontrúgásaink. El kell ismerni, hogy a Ferencvárosnak nagyobb helyzetei voltak, de most nem éreztem azt az óriási nyomást, mint legutóbb. Még emberhátrányban sem. Amit ma produkáltunk, az hihetetlen. Nekem személy szerint szörnyű tavaszom volt, egy hosszabb sérüléssel, szerencsére így tudtam visszatérni, remélem, ezzel a teljesítménnyel a szövetségi kapitánynak is bizonyítottam, hogy ott a helyem a válogatottban. Ennyi kulisszatitkot talán elárulhatok: hétfőn volt egy videokonferencia a válogatott játékosok között, és Varga Barnabás „felkérdezett”, ha tizenegyesek lesznek, melyik irányba vetődök? Annyit feleltem, abba, amerre kell. Örülök, hogy így lett, noha különösebb figyelmet nem érdemel a dolog, pusztán egy kis trash talk volt, amitől függetlenül simán be is lőhette volna. Majdnem megdumáltam magamat, hogy jobbra menjek, de végül még időben visszatértem az első megérzéshez.
Windecker József
A Ferencváros ellen, emberhátrányban, nem tudok szavakat találni. A kiállításig abszolút ült a meccstervünk, de utána se adtuk fel, foggal-körömmel védekeztünk, csúsztunk-másztunk, szerintem Paksnak olyan boldogságot szereztünk, hogy ez beíródik a történelemkönyvekbe. Egy sima hétköznapi faljátékban is olyan vitatkozások vannak, mindenki nyerni akar. Jó ideje együtt vagyunk, ismerjük egymást, minden mozdulatból tudjuk, hogy a másik mit fog csinálni, és ez sokat számít. Ha lehet ilyet mondani, van egy kis hiányérzetem, hiszen tíz emberrel úgy akartuk megverni a Ferencvárost, hogy odanyomjuk őket és rájuk erőltetjük az akaratunkat. Ez részben sikerült is, de a kiállítás teljesen átírta, csak védekeztünk, ez nagyon felemésztette az erőnket. Megérdemeljük, hogy ünnepeljünk egy óriásit, mert a csapat ezért nagyon megdolgozott, kilenc mezőnyjátékossal a Ferencváros ellen csaknem 50 ezer néző előtt, nem tojtunk be, nem ijedtünk meg tőlük. Tudtuk, hogy jobb játékosokból állnak, de azt is tudtuk, hogy ha csapatként együttműködünk, akkor fel tudjuk venni velük venni a versenyt és ez sikerült is maximálisan.
