Ilyen volt a Fradi évfordulós ünnepsége.
Clubunk alapításának 125. évfordulója alkalmából előbb az FTC alapításának helyszínén, a IX. kerületi Bakáts téren helyeztünk el koszorút.
Majd 10.00-tól a klubalapító első elnökünk, Springer Ferenc emléke előtt tisztelegtünk a Fiumei úti sírkertben álló sírhelynél.
„Az 1800-as évekig a sport úri passzió volt, a nemesek vívtak, lovagoltak, agarásztak, a köznépnek eszébe sem jutott ilyesmi” – idézte fel a régmúltat a Springer Ferenc síremlékénél, a Fiumei úti sírkert 41-es parcellájában rendezett eseményen Kubatov Gábor. Hozzátette, hogy idővel a Ferencvárosba, a Tűzoltó utcai grundokra is megérkezett a foci. Kiemelte: 1899. május 3-án megalapították a kerület sportegyesületét, az FTC-t, melynek élére egy makulátlan embert kerestek, és felkérték Springer Ferencet, mert „a közösség csak benne bízott”.
„Erkölcs, erő, egyetértés, ezen elvek szerint élt és vezette a klubot haláláig. Köszönjük, hogy kijelölték nekünk az utat, ígérjük, hogy nemcsak mi, hanem gyerekeink és unokáink is sikeressé teszik az FTC-t. Boldog születésnapot, Ferencváros!” – mondta a zöld-fehér egyesület mai elnöke.
„A Fradi nemcsak egy sportklub, sokkal több annál. Fradistának lenni egy életérzés, ezt tanultam meg édesapámtól kisgyerekként” – emlékezett vissza Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete elnöke. Hangsúlyozta, hogy ezt az életérzést köszönhetik az emberek Springer Ferencnek, akinek síremlékét – amely 2004 óta védett sír – az évfordulóra felújította a Nemzeti Örökség Intézete. Móczár Gábor szerint olyan példákra van szükség, mint Springer Ferenc, aki fiatalon, 36 évesen lett az FTC első elnöke, és haláláig betöltötte ezt a tisztet. Móczár Gábor szólt a szintén a Fiumei Úti Sírkertben nyugvó fradista sportolókról, kiemelte Manno Miltiádes grafikust, festőt és szobrászt, aki a csapat turulmadaras címerét tervezte, valamint Tóth Potya István válogatott labdarúgót, nagyhatású edzőlegendát, és bejelentette, hogy május 15-én mutatják be a róla szóló animációs kisfilmet.
A megemlékezés koszorúit már korábban elhelyezték Springer Ferenc sírján, majd főhajtással tisztelgett többek között az FTC nevében Kubatov Gábor elnök; Orbán Viktor miniszterelnök nevében Jakab János miniszterelnöki tanácsadó, a Puskás Akadémia Felügyelő Bizottságának elnöke; a Nemzeti Örökség Intézete nevében Móczár Gábor elnök és Zsigmond Attila, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja; a Kulturális és Innovációs Minisztérium nevében Rózsás Péter; valamint Kozma Imre atya, a Máltai Szeretetszolgálat alapítója.
Az évfordulós ünnepség ezt követően délben kezdődött a Groupama Arénánál.
Ezüstcipős klublegendánk, Nyilas Tibor így vallott fradizmusáról.
– Én fradistának születtem. A fradista létezés valamennyi formáját megéltem eddigi életem során. Édesapámmal 10 éves korom óta jártam a Népstadionba Fradi-meccsekre. Később a Fradi-tábor lelkes, aktív szurkolójaként, nem csak focira, hanem a Kisstadionban rendezett jégkorong derbikre, vízilabda mérkőzésekre is. Minél gyorsabban halad az idő, annál többször „nosztalgiázom”; rendszeresen eszembe jut, hogy milyen pezsgő klubélet volt az új Üllői úti klubházban. Mi fradisták barátok, családtagok voltunk, ismertük egymás örömeit és gondjait. Mindezt nem tudatosan tettük, ez volt az életformánk. Szeretett klubunk 125 éves. Megannyi siker, boldog pillanat és egy-egy csalódás mind bevésődtek a emlékezetünkbe. Eddigi életem tapasztalata alapján azonban immár nem csak hiszem a klasszikus megállapítást, miszerint „Fradi volt, Fradi lesz, míg a Földön ember lesz”, hanem tudom, biztos vagyok benne: a Fradi örök!
Női kézilabda csapatunk kiválósága, Simon Petra elmondta, nem az az izgulós típus, de nehéz volt megszólalnia ennyi bajnok előtt.
– Rendkívül megtisztelő, hogy itt állhatok játékostársak, edzők, sportolók, bajnokok, példaképek előtt. Megtisztelő, hogy a 125 éves Ferencvárost képviselhetem a sportpályán és most azon kívül is. Amikor az Elek Gyula Arénába kerültünk, nagyon sokszor tettem meg a csarnok és az étterem közötti utat, az olimpiai bajnokok sétányán keresztül! Néztem a szobrokat, az arcokat, a bajnokokat egymás után, és büszke voltam. Arra, amit Önök elértek, és arra, hogy én is itt lehetek, hogy én is ebben a klubban játszhatok. Arra gondoltam, talán én is tehetek majd valamit azért, hogy ez a klub még nagyobb legyen.
Olimpiai bajnok klublegendánk, Sike András beszédében kiemelte, milyen érzés volt először találkoznia gyerekkora hősével, a Császárral, Albert Flóriánnal.
– Nekem, ebből a 125 évből több mint 40 esztendő jutott – négy évtizede vagyok tagja ennek a hatalmas és összetartó családnak! Emlékszem az első napokra, amikor Egerből felkerültem a Fradiba. Éppen a metrón ültem, edzésre tartottam, amikor megpillantottam valakit. A szerelvény végében állt. Megismertem, persze, hogy megismertem: Albert Flórián volt! De gondoltam, ez nem létezik, metróval utazik a legenda? Csak akkor hittem el, hogy tényleg Albert Flóriánt láttam, amikor bement a Fradi székházba. 17 éves voltam, így találkoztam először gyermekkorom hősével. Felemelő és megtisztelő Fradistának lenni, de hatalmas felelősség is! Itt csak jól lehet teljesíteni, itt mindig, mindent bele kell adni és ahogy sokszor emlegetik: itt csak az aranyérem számít igazán! Ebben a klubban, a Ferencvárosban tanultam meg: nincs lehetetlen, nincs legyőzhetetlen ellenfél a szőnyegen, nincs olyan, hogy nem küzdök a végsőkig, nincs olyan, hogy nem hajtok az utolsó leheletig.
– Ami egykoron harminc ember álma volt, az ma milliók boldogsága. A kommunista diktatúra éveiben, hosszú éveken át a túlélés volt a cél. Elvették a színeinket, megfosztottak minket a nevünktől, de mi ott mélyen, legbelül folyamatosan azt ismételgettük, küzdeni mindig, feladni soha, küzdeni mindig, feladni soha. Hiába tiltották meg, hiába büntették, ha valaki akkoriban azt kiáltotta a lelátókon, hogy „hajrá, Fradi!”, bennünk csak erősebb lett az akarat. Küzdeni mindig, feladni soha! Az 1956-os forradalom legendás napjaiban visszavettünk mindent, ami egykoron a mienk volt. Újra zöld-fehér lett a színünk, újra Ferencváros felirat díszítette a mezünket. Elvehetik a színeinket, megfoszthatnak minket a nevünktől, az egykori elnökünket barbár módon eláshatják, de mi mindig talpra fogunk állni, ezért vagyunk mi a Fradi! Pont úgy állunk talpra, ahogy ez a szobor most itt áll mellettem. Azt nem tudom megjósolni, csak remélni, hogy száz év múlva lesz-e olyan nép, hogy magyar, hogy lesz-e olyan sarka a világnak, amit Magyarországnak hívnak, de ha lesz, azt határozottan állítom, hogy olyan club, ami milliók szerelme, amit úgy fognak hívni, hogy Ferencváros, biztosan lesz! – mondta az FTC elnöke, Kubatov Gábor.
– Csodálatos dolog, nagyon büszke vagyok rá, hogy klubunk már 125 éves. Nem semmi, hogy ebből én magam is megélhettem már 70 évet. Valamit biztosan jól csináltam, hogy ilyen sokáig itt tudok lenni. Büszkén vállalom a mai napig mindenhol, hogy a Ferencvároshoz tartozom – kezdte a rá jellemző derűvel a VVK-győztes és olimpiai bronzérmes korábbi labdarúgó, Rákosi Gyula, aki megfogalmazta kívánságát is a 125 esztendős klubnak. – Azt kívánom, hogy méltó módon ünnepeljük meg a 125. születésnapi évfordulót, vagyis a futball csapat nyerje meg a Magyar Kupát is, emellett a bajnokságban továbbra is szerepeljen jól. Nem feledkezem meg a további szakágakról sem: vízilabda és kézilabda szakosztályunk már felnőtt a feladathoz, kívánom, hogy a többiek is kövessék őket, és hozzanak minél több dicsőséget a 125 éves Ferencvárosi Torna Clubnak!
Rákosi Gyula a klubhoz kötődő legkedvesebb emlékeiről is mesélt.
– Az első ilyen az volt, amikor édesapám először levitt a Ferencvárosba. Idővel bekerültem az első csapatba, onnan a válogatottba, az olimpiára is kijutottam, többszörös válogatott tudtam lenni – ezt mind-mind a Ferencvárosnak köszönhetem. A klubtól megkaptam a lehetőséget, én pedig igyekeztem élni vele – emlékezett Rákosi Gyula.
– Megtisztelő, hogy a labdarúgó csapat kapitányaként élhetem meg az alapítás 125. évfordulóját. Az elmúlt tíz év alatt nagyon sok mindent átélhettem a klubnál, ez is egy komoly mérföldkő, hiszen óriási dolog egy ilyen tradicionális sportegyesületnél szerepelni, pont ebben az időszakban – mondta Dibusz Dénes, a futball csapat hétszeres magyar bajnok kapusa. – Az évforduló szépségéhez talán hozzá tudunk járulni mi is, hiszen újra sikerült bajnoki címet szerezni, illetve az elmúlt évek nagyon szépre sikerültek a labdarúgó csapat életében. Mondhatjuk, hogy az egyik legjobb korszakát éli a klub.
– Amikor a váltás mellett döntöttem, több megkeresést kaptam, de én mindenképpen egy nagy múltú klubhoz szerettem volna csatlakozni. Rengeteg hagyománya van a Fradinak, aminek jó, hogy most már én is a részese vagyok. Tetszik, hogy a klub minden fronton jelen van, nemrég a Fradi suli programban részt vehettem egy motivációs előadáson. Számomra nagyon inspiráló, hogy a Fradinak még erre is van ideje, energiája, figyelme. A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány arca vagyok, így külön öröm, hogy az FTC életébe az is belefér, hogy megajándékozza a gyermekeket azzal, hogy élőben ott lehetnek egy-egy focimeccsen. A 125 éves klubhoz képest a női vízilabda szakosztály nagyon fiatal, így jó érzés, hogy az „első” sikereknek én is részese lehetek – mondta a 27 éves Gurisatti Gréta.
Gurisatti Gréta és az FTC női pólócsapata történelmi jelentőségű „ajándékkal” kedveskedhet a 125 éves klubnak, amennyiben az egyik fél második sikeréig tartó, vasárnap kezdődő, UVSE elleni bajnoki döntőben megnyeri a klubtörténet első aranyérmét.
– Ez egy nagyon szép történet lenne, amivel beírnánk magunkat a klubtörténelembe. Az, hogy ez egy ilyen évfordulón történne meg, még nagyobb motivációt jelent számunkra. Nagyon imponált a váltásom során az is, hogy a klub korábban még nem ért el ebben a szakágban olyan sikereket, amiket én már átélhettem. Szeretném, ha ezeket az élményeket újra megélhetném Fradi-dresszben is.
További fotók: FTC (Bakáts tér, Fiumei út, Üllői út), FTC jégkorong, FTC kézilabda, FTC vízilabda, Groupama Aréna, NSO
