Dibusz Dénes azt is elmesélte, hogy milyen beszélgetésük volt Marco Rossival.
– A kerethirdető sajtóeseményen Marco Rossi úgy fogalmazott, márciusban Dibusz Dénes és Gulácsi Péter is megkapja a lehetőséget, és csak azt követően dönt, ki élvezi hosszú távon a bizalmat. Nem csalódott emiatt?
– Olvastam az interjút, sőt, láttam a sajtótájékoztatót is, néztem a televízióban. Kedden volt egy beszélgetésünk a szakmai stábbal, amelyen ezt megerősítette a szövetségi kapitány. Elmondta, mindkettőnknek meglesz a lehetősége, hogy az Európa-bajnokságon az ő nevével kezdődjön az összeállítás. Azt is elmondta, ha most lenne a torna, nem tudna dönteni… De addig még van három hónap, meglátjuk, kinek hogyan alakulnak a dolgai.– Tényleg nincs önben hiányérzet? Szinte hiba nélkül védett a selejtezősorozatban, most pedig újra meg kell küzdenie a helyéért.
– Ha őszinte akarok lenni, már a selejtező elején úgy számoltam, ha Gula szeptembertől egészséges lesz, visszafoglalja helyét a kapuban. Nekem legfeljebb az első három-négy mérkőzés juthat. De elhúzódott a sérülése, így az egész sorozatot végigvédtem. Örülök, hogy hozzátettem a magamét a kijutáshoz. De az Eb teljesen más. Nem magától értetődő, hogy ha valaki játszik a kvalifikációs mérkőzéseken, annak az Európa-bajnokságon is a csapatban kell lennie. A mezőnyjátékosok között is akad, aki a teljes selejtezősorozatot kihagyta, most pedig itt van velünk, és van esélye bekerülni a tornára utazó keretbe.– Gulácsi Péterrel az edzőtáborban beszélgettek már a kialakult helyzetről?
– Többször is. Ő hozta fel a témát, mondván, nem ismeretlen neki a szituáció. Az utóbbi időben Lipcsében gyakran voltak ilyen jellegű beszélgetései a szakmai stábbal és a kapustársaival. Megbeszéltük, bárkire esik a kapitány választása, a másik teljes mellszélességgel áll mellette, mögötte. Mindenben támogatja az első számú kapus munkáját. Nem lesz feszültség, sértődöttség közöttünk. Mind a ketten elég intelligensek vagyunk ahhoz, hogy átlássuk a helyzetet.– Ha a jövőbe látna, akkor…
– Felesleges elmélkedni, spekulálni. Mindkettőnk mellett szólnak érvek, ellenérvek, de az Európa-bajnokságig bárkivel bármi történhet. Pozitív és negatív irányba is. Ahogy mondani szokták, sok víz lefolyik addig még a Dunán.– Nyolc évvel ezelőtt a franciaországi Európa-bajnokságon, majd a budapesti, közös rendezésű tornán is a keret tagja volt, élvezhette a csapat körüli felhajtást, de pályára nem lépett. Ott motoszkál a fejében, hogy azért jó lenne végre játszani is?
– Nyilván, ki szeretne három Európa-bajnokságon is úgy ott lenni, hogy egyszer sem lép pályára?! Mondjuk, ha tíz évvel ezelőtt mondja ezt nekem valaki, nem hiszem el neki… Ahhoz mérten már az is nagy szó, hogy háromszor ott lehetek ilyen világeseményen. Nézőpont kérdése.– Elmúlt harminchárom éves. Ez lehet az utolsó Európa-bajnoksága? Vagy elképzelhetőnek tartja, hogy négy év múlva még ugyanígy csúcsformában legyen?
– Való igaz, szép lassan benne leszek a korban. Alighanem ez az utolsó Európa-bajnokságom. Ezért is lenne jó pályára lépni Németországban. De ha másként alakul, és ezúttal is a kispadon ülöm végig a meccseket, akkor sem ugrom le az ötödikről… Ami pedig a közeljövőt illeti, a mostani fejemmel legfeljebb a világbajnokságig látok.– Pénteken Törökország következik, Vincenzo Montella válogatottja agresszív futballt játszik. Bárki is áll a kapuban, sok dolga lesz?
– Kapusszemszögből nem lesz unalmas. Az edzőtáborban foglalkoztunk már a török válogatottal, a napokban videón is megnéztük őket, tudjuk, mire számíthatunk tőlük. A szakmai stábtól megkaptuk azokat az információkat, amelyek a jó eredményhez szükségesek. Tisztában vagyunk vele, milyen stílusban futballoznak, mik az erősségeik, gyengeségeik. Azt mondani sem kell, hogy a török válogatottnak kiváló játékosai vannak, és miután Montella személyében az ő szövetségi kapitányuk is olasz, jól szervezett csapatra számítunk. Biztos vagyok benne, hogy a pénteki és majd a keddi, Koszovó elleni is kitűnő erőpróba lesz mindannyiunknak.– Egy skót ismerősöm Budapesten tartózkodik ezekben a napokban, szeretett volna kimenni a péntek esti meccsre, nem akarta elhinni, hogy hetek óta nem lehet jegyet kapni. Önök, játékosok meglepődnek még ezen, vagy kezdenek hozzászokni?
– Egyértelműen nagy öröm ez nekünk. Ez is azt mutatja, mennyire szeretik a csapatot, mennyien kíváncsiak ránk. De nyilván szép lassan kezdjük megszokni, hogy egy-egy felkészülési találkozón is zsúfolt lelátók előtt léphetünk pályára. Mondanom sem kell, mennyire felemelő érzés ez. Mindegyikőnket büszkeséggel tölti el, hogy olyan válogatott tagja lehetünk, amelyre ennyire kíváncsiak, amelyért ilyen sokan rajongnak.– A család kint lesz a pénteki találkozón? Kisfia, Bence lassan ötéves, lefogadom, imádja a labdarúgást.
– A család ezekben a napokban hazautazott Pécsre, úgysem vagyok otthon. A koszovóiak elleni keddi csatán azonban már a stadionban lesznek. Bence imádja a futballt, mindig várja, hogy ott lehessen a meccseimen. A koszovóiak elleni mérkőzésre még van valamennyi jegy, reméljük, gazdára találnak, szeretnénk ellenük is telt ház előtt játszani.
