A Bajnokok Klubja és a Gurulj be lassítva is! aktuális adásában beszélgettek a nemzetközi szereplésünkről. Emellett egy elemzést is olvashatsz az olaszok elleni meccsről.

Az FTC labda elleni játéka a korábbiakhoz képest kevésbé volt intenzív, a hazaiak felmentek középmagasan, de nem helyeztek nyomást a labdás játékosra, labdavesztéseket követően képesek voltak olyan szempontból hatékonyan visszatámadni, hogy hátrébb szorították a Fiorentinát, ebben Katonának is nagy szerepe volt, aki gyakran fellépett Varga Barnabás mellé presszingelni. Katona kifejezetten érett, okos labda elleni játékról tett tanúbizonyságot abban a 80 percben, amíg pályán volt. Marquinhos a másik kiemelendő játékos, aki a legjobb teljesítményt nyújtotta. Döbbenetes fejlődési görbét írt le az ősz során, de talán ez volt a csúcsmérkőzése, mivel egy olyan nívójú együttes ellen, mint a Fiorentina, ilyen téthelyzetben minden egyes valamire való ferencvárosi lehetőségben fontos szerepe volt. A második félidőben a Ferencváros letámadásának intenzitása tovább csökkent, a Fiorentina is kevésbé játszott direkt módon. Ez egyébként is jellemző a firenzeiekre, mert az olasz bajnokságban is csak a tizedik helyet foglalják el az OPPDA- (Offensive Passes Per Defensive Action) rangsorban, amely azt mutatja meg, hogy ők hányszor passzolnak, míg az ellenfél egyszer labdához nem ér. A tizedik pozíció mutatja, hogy nem minden esetben ragaszkodnak a lassú építkezéshez.

Mindkét csapat elégedett volt az eredménnyel, ami teljesen érthető volt. A Fiorentina az erőltetett menetében spórolt magának két mérkőzést, a Ferencváros pedig elérte célját, a kupatavaszt. Ez pedig a Konferencia Liga talán legnehezebb csoportjából elérve, ráadásul egy olyan kaotikus szezonkezdést követően, amit a zöld-fehér klub átélhetett júliustól szeptemberig, kifejezetten nagy sikerként könyvelhető el. Azonban a Fiorentina elleni 1–1 és a továbbjutás sem szabad, hogy feledtesse: a Ferencváros játéka Szerhij Rebrov távozása óta nem javult, csak romlott. A csapat lehet, hogy eredményesebbé vált, és a bajnokságban továbbra sem kell aggódni a pontok begyűjtése miatt (bár most a Paks éppen négy ponttal előzi meg a bajnoki címvédőt), de a játék képe kimondottan aggasztó lehet: a Fradinak nincs markáns stílusa, szenved a labdakihozataloknál, gyengén teljesít a pontrúgások ellen. A mélyen védekező csapatok ellen is akkor megy igazán a játék, ha Abu Fani jó napot fog ki, Varga pedig egészséges. A keret ugyan évről évre erősebb, ezáltal eredményesebb is, de edzői fronton Rebrov óta nincs javulás, csak egyhelyben toporgás. Nem szabad elvenni sem Sztankovicstól, sem Sztanyiszlav Csercseszovtól, hogy remekül meccseltek az azonos vagy még erősebbnek vélt csapatokkal szemben, ahol leginkább a kimagasló labda nélküli játékkal tudtak komoly eredményeket elérni. Sztankovics proaktívabb az intenzív letámadása miatt és a labdás fázisokban is egyelőre egy picivel kompetensebbnek tűnik, mint az orosz szakember, de mindez továbbra sem jelent olyan mértékű hozzáadott értéket, mint amelyet Rebrov munkája jelentett.

A teljes elemzés: Büntető