A születésnapos Péterrel beszélgettek a Soroksár helyzetéről.

Mire gondoltál, amikor a Leverkusen elleni Európa Liga-visszavágón, a hajrában beállt két 17 éves játékos? Előbb Manner Balázs, majd a végén Lisztes Krisztián.
Én talán már előbb betettem volna őket. De természetesen ez a vezetőedző döntése, végtére is övé a felelősség. Elképzelhető, hogy Balázs már nyáron hozzánk fog kerülni a Ferencváros II-ből, Lisztes Krisztián pedig már eddig is folyamatos játéklehetőséget kapott Soroksáron. Idén volt egy hosszabb ideig tartó sérülése, de Damir Redziccsel együtt már a Ferencvárossal készül. Ott zajlott a rehabilitációjuk, és amikor már százszázalékosak, akkor a pénteki vagy a szombati napon visszakapom őket, hogy aztán vasárnap pályára lépjenek.

Szerinted mennyit számít egy edzőnél, hogy jó játékos volt-e? Mi lehet a különbség mondjuk közötted és José Mourinho között?
Korábban úgy tartották, a jó futballistából nem lesz jó edző, de a példák azt mutatják, hogy ez az irány most nagyon megfordult. Xavi, Ancelotti nagyon jól szerepel, de ott van Antonio Conte, az Atlético Madrid edzője, Simeone, vagy éppen Guardiola. Most már lehet azt mondani, hogy a jó játékosokból is lehetnek jó edzők. Hogy mi a különbség köztem és Mourinho között? Nyilván nekem teljesen mások a prioritásaim. José Bobby Robsonnál kezdte, utána Van Gaallal dolgozott a Barcelonában, tehát két kiemelkedő szakember mellett tanulhatott, amit aztán a saját, egyedülálló munkájában hasznosítani tudott, és a világ legjobb edzője lett. Nekem ez jutott most, hogy a fiatalokkal foglalkozhatom, őket kell kinevelnünk. Számomra most az a prioritás, hogy minél több játékosunk az NB I-be igazolhasson.

Említenék egy jó edzőt, aki szintén kiváló játékos volt. Mi az, amit Nyilasi Tibortól tanultál?
Nekem ő a második apám, nagyon szeretem Tibit, jó kapcsolatban vagyunk a mai napig. Ő hozott a Ferencvárosba, sok mindent köszönhetek neki. Meg merte húzni, hogy 18 évesen betegyen a kezdőbe az Újpest ellen, én éltem is a lehetőséggel, a meccset megnyertük 5-0-ra. Jó edző volt, öt évig irányította a Ferencvárost, és majdnem minden évben nyert a csapattal valamit – vagy kupát, vagy bajnokságot.

Ő is megmutatta edzésen, hogy kell?
Hogyne, rengetegszer beállt, szerdán mindig játék volt. Akkor még jóval fiatalabb volt, akár mint most én, hiszen 36-37 évesen már edző lett, és utána még jó formában volt. Szerdán játszottunk 10 a 10 ellen, és hogy meglegyen a csapat, ilyenkor beállt rajta kívül Takács Laci, Pogány Laci és Ebedli Zoli is, akik nagyjából egyidősek voltak Tibivel. Öröm volt velük együtt futballozni.

Milyen a Soroksár és a Ferencváros első csapatának a mostani kapcsolata?
A Soroksár már nagyon régóta a Fradi fiókcsapata, hiszen szükség volt egy NB II-es együttesre is, az első és a harmadosztály között ugyanis nagyon nagy a kontraszt. Az NB III-as FTC második csapatának a tehetséges játékosai idővel bekerülhetnek a Soroksárba, ezzel egy szintet ugranak. Itt játéklehetőséget biztosítunk nekik, hogy aztán a Ferencváros aktuális vezetőedzője eldöntse, van-e számukra a nagycsapat felé vezető út.

Milyen jövőképet tud ajánlani a Soroksár a fiatal játékosok számára?
A játéklehetőség a legfontosabb, amely révén képesek lesznek felvenni a ritmust. Nekünk nem az a célunk, hogy a játékosaink a Soroksárban öregedjenek meg. Ha jól játszanak, nemcsak a Ferencváros, de akár más NB I-es csapat is felfigyelhet rájuk. Így történhetett meg, hogy Csontos Dominik elment Mezőkövesdre, majd onnan Győrbe, Haris Attila Paksra igazolt, míg Lőrinczy Attila Diósgyőrben kapott szerződést, így jövőre NB I-es futballista lesz.

Ki lehet a következő játékos, aki bejárhatja Pászka Lóránd útját?
Damir Redzicben és Lisztes Krisztiánban egyaránt látok fantáziát, de a továbblépéshez meg kell kapniuk a játéklehetőséget és a bizalmat. Aminek örülök, hogy Halmai Ádámot például már elvitte magával a Fradi a téli, spanyolországi edzőtáborba.

Milyen Szűcs Mihállyal együtt dolgozni, általában szakmailag mi a fő beszédtéma köztetek?
Misinek ez az első éve ügyvezető igazgatóként, Dragóner Attila helyét vette át. Hat-nyolc hónapja dolgozunk együtt, normális a munkakapcsolatunk, mindent megbeszélünk, a játékosok ügyeit illetően ő tartja a kapcsolatot a harmadosztályú csapattal, illetve a Fradi sportigazgatójával, Hajnal Tomival.

Tegyük fel, 16 csapatos lesz az NB I, és feljutó helyen áll a Soroksár. Ez megtörténhet?
Feljuthat a Soroksár, de mi most még nem állunk készen az élvonalra anyagilag és az infrastruktúra szempontjából. A realitás számunkra a középmezőny, a 8-12. hely. Persze, minden edző a dobogóért szeretne harcolni, és feljutni az NB I-be, de ez nem reális. A 20 csapatos bajnokságnak egészen a végén vagyunk költségvetési szempontból. Ma már sok minden mintha csak a pénzről szólna, a játékosok inkább elmennek több pénzért máshová, még akkor is, ha ott csak a kispadon ülnek.

Hogyan lehetne változtatni ezen?
Nekem van egy merész ötletem: az NB II-ben fizetési sapkát kellene bevezetni, és akkor nem lenne ilyen nagy a játékosmozgás. Hiszen rengeteg olyan futballista van, aki az egyik oldalon nem kell, emiatt mondjuk északról elmegy nyugatra több millió forintért, ahol aztán csak 20 perceket játszik, és sok pénzt keres valódi teljesítmény nélkül. Akik megérdemlik, azok menjenek az NB I-be, és ott keressenek nagyobb összeget. Félre ne értsék, nem vagyok féltékeny, de máshogy ezt a folyamatot nem lehet megállítani. Ha pedig ez a változtatás bejönne, akkor Soroksáron ötven játékosból is tudnék válogatni, igazi versenyhelyzetet lehetne teremteni, még többet érne a szakmai munka.

A teljes beszélgetés: NBI.hu