Női kéziseink irányítója az EHF tehetséggondozó programjában segíti a fiatalokat, erről beszélgettek vele.

Sokat jelent számomra, igazi privilégium, hogy ha példaképként tekintenek rám. Amikor fiatalabb voltam, nem gondolkodtam ilyesmin, nem is igen tudtam, hogy mit jelent. De privilégium és felelősség is egyben. Mi, tapasztalt játékosok, megmutathatjuk a fiataloknak, mit jelent profi sportolónak lenni és mi kell ahhoz, hogy nagy célokat elérjen az ember. Amikor fiatal voltam, Ivano Balic mellett Anja Andersen volt a példaképem. Nagyon fiatal voltam, amikor bekerültem a válogatottba, melynek élére Andersent nevezték ki. Csodálatos volt, Balichoz hasonló stílussal és felnéztem rá. Mindig szerettem az olyan játékosokat nézni, akik kifejezték önmagukat, azokat a kéziseket, akik egy-egy mozdulattal boldoggá tudták tenni a szurkolókat, akik képesek voltak valami rendkívülire. Anja épp ilyen volt.

Amikor fiatalabb voltam, a női kézi kevésbé volt a középpontban, így nem voltak olyan marketing lehetőségeink a sportág népszerűsítésére, mint ma. Nagyon büszke vagyok, hogy a „Becsüld a tehetséged” program részese lehetek. Persze szeretném, ha még több játékos, fiatal és tapasztalt sztárok egyaránt, csatlakoznának ehhez.

Van egy fontos része ennek a projektnek: nem csak a kézilabdáról beszélünk, nem csak arról a varázslatos 40×20 méterről. Kézilabdásnak, sportolónak lenni sokkal több ennél. Ez egy különleges program, ami lehetővé teszi, hogy megismertessük a fiatal tehetségeket azzal, mi kell a sikeressé váláshoz, milyen leküzdhető akadályokkal találkoznak majd ezen az úton. Hogy tisztábban legyenek a dopping csapdájával, hogy miképp kommunikáljanak, hogyan kezeljék a média nyomását, a szurkolókat és a tanulást. Remélem lesz a jövőben még ilyen lehetőségünk, hogy a fiatal kézisek száma még tovább nőjön.

Szeretnék minél több olyan fiatal játékossal kapcsolatba kerülni, aki hajlandó továbbtanulni, új perspektívákat találni. Ez a projekt nagyszerű, remélem hamarosan négyszemközti konzultációkat is tartunk. Szeretek gyerekekkel dolgozni, ezért van 2013 óta egy európai kézitáborom is. Kimeríthetetlen az energiájuk, de egyben inspirációt is jelentenek. Van lehetőségem hét napon át velük lenni, minden átadok, amit tudok, hogy fejlődhessenek.

Az egyik ok, amiért ezt a tábort elindítottam, hogy amikor fiatalabb voltam, fogalmam sem volt, mivel jár a profi lét. És hogy milyen a váltás az utánpótlásból a felnőtt kézilabdába. Ezért a technikai és taktikai részek mellett más témák is felmerülnek, például, hogy milyen sportpszichológussal dolgozni. Én is dolgozom velük a mai napig, azt gondolom, fontos, hogy megértsék a sportolók, milyen segítséget nyújtanak. Új módszereket lehet tanulni a fejlődés érdekében, ez igaz a pályára és a pályán kívüli dolgokra is. Minden szegmenssel foglalkozunk a táborban.

Nagyon sok fiatal tehetség hamar abbahagyja a kézilabdát. Amikor a környezetük, a családjuk, az edzőik nem értik meg a problémáikat. Főleg tinédzser-korban, mikor mély, intenzív érzelmeket élnek meg, ezeken kell túljutniuk. A célom, hogy reményt adjak, önbizalmat, hitet. Másokat segíteni különleges dolog, mindannyiunknak erre kellene törekednünk. Nem csak a kézis gyerekekkel, hanem a mindennapokban is.

A gyerekekkel foglalkozó edzőknek egyszerre kell motivátoroknak és pedagógusoknak lenniük. Túlzottan is az eredményekre koncentrálnak már ilyenkor is, megerőltetik a gyerekeket. Amikor idősebb vagy, felnőtt kézis, senki nem foglalkozik vele, mit nyertél gyerekként. Hogy profi sportoló lehessen valaki, a megfelelő utat kell végigjárnia. Szerintem a legjobb edzők a gyerekekkel kellene foglalkozzanak és fejleszteniük kellene a tudásukat. Egész életünkben tanulunk. A kézilabda változik, az élet maga változik és ehhez kell alkalmazkodnunk.

A kézilabda átláthatóbbá kell váljon, főleg a bíráskodás. Ez a véleményem játékosként. Talán be kellene vezetni az edzői challenge-eket, hogy kiderüljön, egy-egy kulcsfontosságú pillanatban a bírók mit láttak.

A női kézi még mindig a férfi mögött van. Ezzel tisztában kell lennünk. Jobban kellene használnunk a marketinges módszereket a női kézilabdában, de a női sportokban is mindenütt. Ennek a változásnak a részesei kell legyünk. Minden játékos tudja használni a közösségi médiáját, hogy promótálja a sportot. Magunkkal kell kezdenünk, a legtöbbet beleadva és ha elég keményen dolgozunk, annak globális hatása lehet. Van hozzá erőnk. Mindannyiunknak vannak álmai, mindenkinek más-más az útja. De a döccenőket, a hullámvasútat mindenki megtapasztalja. Bátornak kell lenni, hinni önmagunkban, türelemmel, magunkat jó emberekkel körülvéve – akkor nagy eredményeket lehet elérni. Az eső után mindig jön a szivárvány. Higgy a munkában és az álmaidban!

– Andrea Lekity