Henryvel beszélgettek eddigi pályafutásáról.

– Amerikaiként a pihenő is rejtegetett neked izgalmakat, elsősorban ugye a világbajnokság. A nyolcaddöntőbe jutással beváltotta a válogatott a hozzá fűzött reményeket?
– Jól szerepelt szerintem a csapat, azt kaptam nagyjából, amire számítottam. Nem gondoltam, hogy Anglia társaságában megnyeri a csoportot, azt pedig lehetett tudni, másodikként zárva nehéz dolga lesz a legjobb tizenhat között. Ez is tűnt reálisnak, hogy a nyolcaddöntőbe jutunk, amerikaiként büszke lehettem a teljesítményre. Ígéretes együttes a miénk, számos fiatallal a keretben, sok lehetőség rejlik benne, úgyhogy sok izgalommal kecsegtet a jórészt hazai rendezésű, három év múlva esedékes vb.

– Ki tette rád a legjobb benyomást?
– A csapatkapitány Tyler Adams. Minden meccsen ragyogóan futballozott, jó volt látni, hogy a kapitányunk ennyire kiegyensúlyozottan teljesít, felnőve a feladathoz. Örültem annak, hogy korábbi seattle-i klubtársaim közül Jordan Morris és Cristian Roldan is meghívót kapott, előbbi be is mutatkozhatott a vb-n. DeAndre Yedlint ugyancsak Seattle-ből ismerem, ő már járt világbajnokságon, ez immár a másik két korábbi csapattársamnak is megadatott. De hát minden futballistának ez az álma.

– Azaz neked is…
– Persze. Remélem, egy nap én is kapok egy esélyt. Szuper lenne a hazai világbajnokságon kerettagnak lenni, ez az egyértelmű célom, mindent megteszek azért, hogy elérjem.

– Csalódásként éled meg, hogy mindeddig hiába vártál a meghívóra?
– Megérdemeltem volna már egy-két meccset, de nem szegi a kedvem, hogy nem történt még meg, azért dolgozom, hogy felfigyeljenek rám. A teljesítményemmel kell meggyőznöm a szövetségi kapitányt.

– Ha az egyetemet nem is, Amerikát mennyire volt nehéz elhagynod 2019-ben, a Molde ajánlatát elfogadva?
– Eléggé, de ezt akartam. Úgy éreztem, ha maradok, nem fejlődöm abban az ütemben, ahogy szeretnék, hogy megreked a karrierem. Tudtam, a céljaim megvalósításához váltanom kell, és amúgy is a terveim közt szerepelt, hogy egy nap Európában játsszam. Jó döntésnek bizonyult, nem csak a futballról tanultam sokat, magamról is, arról, hogyan boldoguljak egy idegen környezetben.

– Volt olyan pillanat, amikor haza akartál menekülni?
– Igen. Egész pontosan nem akartam visszamenni. Nyáron igazoltam Norvégiába, a télen hazatértem, együtt karácsonyoztunk a családdal, és nem vágytam vissza Moldéba. Otthon mégiscsak megvan mindened, aztán elköltözöl valahova, ahol nincs semmid. Ez ugye kényelmetlen helyzet, én ráadásul addig kizárólag Seattle-ben éltem. Édesanyámnak öntöttem ki a szívem, ő viszont jól tudta, hosszútávon mi az érdekem. Tízéves korod óta erre vágytál, hogy futballkarriert csinálj, hát most szorítsd össze a fogad, tarts ki, és minden rendben lesz, mondta. Még hálás is leszel azért, hogy meggyőztelek arról, ne add fel az európai karriert. Igaza lett. Hálás vagyok a tanácsáért, nélküle nem tartanék itt.

– Másfél szezon után pedig elfogadtad a Fradi ajánlatát.
– Azt ugye nehéz volt feldolgozni, hogy épp a Ferencváros elütött minket a Bajnokok Ligájában való szereplés lehetőségétől, a selejtezőbeli párharc ugyanakkor meggyőzött afelől, erős, motivált együttes a Fradi. Azóta magam is megtapasztaltam, hogy a klub minden évben ott akar lenni az európai főtáblán, ez a vízió már akkor elég vonzónak bizonyult. A döntésem pedig helyesnek.

– Az idei sorozatból akad kedvenc meccsed?
– Nehéz egyet választani, de talán a monacói győzelem a legkiemelkedőbb teljesítmény, azután mindannyian elhittük, akár meg is nyerhetjük a csoportot. Sőt, nagyon is hittünk benne. Hogy sikerült, az a klub, a csapat és a szurkolók szempontjából is különleges.

– Mi lehet még ezután a cél?
– Hogy a lehető legmesszebb jussunk. Hogy Budapest rendezi a finálét, még inkább emeli a tétet, egy biztos: ha már a startnál lehetetlennek gondolsz valamit, biztos, hogy el is buksz. De mindig csak a legközelebbi feladatra szabad koncentrálnunk.

– Az azért probléma, hogy idehaza nem mindig vagytok rákényszerítve arra, száz százalékot adjatok? Hogy a kevesebbel is győzhettek?
– Az elmúlt egy évben a mentalitásunk is sokat változott, minden mérkőzésre úgy megyünk ki, hogy a legjobbunkra törekszünk. Mindegy, hogy az NB I-ben vagy az Európa Ligában lépünk éppen fel. A mester is ezt követeli meg, rendkívül jól képes bennünket motiválni, nagy igényeket támaszt velünk szemben. Minden nap a legjobbadat várja el, mert azt vallja, úgy az eredmények is jönnek, és mint azt az El-szereplésünk is mutatja, neki van igaza. Minden edzésen igyekszünk tökéletesen koncentrálni, a feladatunkra fókuszálni.

A teljes interjú: Büntető