Férfi kéziseink irányítójával beszélgettünk, aki holnap mutatkozik be hazai pályán a Nagybánya elleni Európa Liga meccsen.

Először is szeretnénk mi is köszönteni a Fradiban, örülünk, hogy itt vagy, Isten hozott – milyenek az első hetek benyomásai?
Nagyon jó dolog, hogy egy helyen van minden és mindenki látja egymást, hogy ennyi fiatal itt sportol. Lehet, hogy már egy kicsit kicsi is a sporttelep, de ez majd valamikor megoldódik a Fradivárossal. Találkoztam már a szurkolókkal a stadionban a családi szektor alatt is, nagyon sok autogramkártyát kiosztottam, fantasztikus volt, azt mondták, nem szoktak ilyen sokan jönni, mondta mindenki, hogy üdvözöl a családban, örül, hogy itt vagyok, jön majd a kézilabda meccsekre is. Gyerekkoromban nagyon szerettem a focit, Nyilas Elek, Telek András, Vincze Ottó voltak a kedvenceim, nem is családi ráhatás miatt, hanem úgy jött a suliban, aztán az egyik farsangkor, harmadikos voltam, kitaláltam, hogy Miriuta akarok lenni, volt Fradi-mezem, rövidgatyám, nagy hajam, aztán apám a fürdőkádban borotvával fél óra alatt levágta csont kopaszra, akkor jó ötletnek tűnt… Apám is kicsit flúgos, mint én, így boldogan megcsinálta. Most is, ha tehetem, kimegyek a focimeccsekre, a többi sportágat, hokit, vízilabdát, női kézit is követem, képben vagyok mindennel.

Hosszú évek után búcsúztál el Veszprémben, a hírekben láttuk, hogy igencsak elérzékenyültél.
Két búcsúztató is volt, az egyik a hivatalos, a csarnokban, ahol a csapattársak és a szurkolók is ott voltak, erre ugye készül az ember, tudja, hogy mire számíthat. Előtte egy héttel viszont volt egy meglepetés a szurkolói egyesület részéről, én úgy tudtam, hogy moziba megyek, ők pedig egy kisfilmmel készültek, mindenki csak miattam jött el a vetítésre. Nem számítottam rá, nagy meglepetés volt, elérzékenyültem, hogy annyian ott voltak. Utólag visszagondolva voltak gyanús jelek, de akkor teljesen bekajáltam… A film címe az volt, hogy “Ahol a folyami rákok énekelnek”, mondtam is a feleségemnek, hogy csak azért jöttem el, mert legutóbb, amikor ehhez hasonlóan furcsa címűt mozit néztünk, a “Három óriásplakát Ebbing határában”-t, az nagyon tetszett. Beültünk, ettem a nachost, néztem a bemutatókat. Aztán megjelent a Universal logó és beúszott, hogy Veszprémi Szurkolók Egyesülete, még ott sem esett le, gondoltam, hogy ők forgalmazzák… Majd jött, mint a Star Warsban, a réges-régen egy messzi-messzi galaxisban és a bevezető elején érkezett a 66-os, elkezdtek tapsolni, akkor esett le és akkor már láttam is, hogy mindenki néz, hogy mikor veszem már észre. Nagyon jó volt.

Szerinted mi kellett ahhoz, hogy ennyire megkedveljenek, hogy legendává válj ott?
Elsősorban mindenképpen a teljesítmény. Magyarországon nyilván jobban együtt tudnak érezni egy magyar játékossal, én is a klubbal, édesanyám családja ajkai származású, Veszprémtől 20 km-re, így pontosan tudtam, mit jelent a csapat az ottani embereknek, így álltam hozzá, ők is érezték, hogy mindent megtennék a csapatért. De mindezek a teljesítmény nélkül nem értek volna sokat, ha nem teljesítettem volna jól az elmúlt 8 szezonban, akkor nem így búcsúztattak volna. Sajnálom, hogy így fejeződött be, volt még egy év a szerződésemből, de úgy alakultak a dolgok, hogy váltanom kellett. Általában úgy búcsúzik el egy játékos, hogy tudja, melyik az utolsó meccse, én csak utólag tudtam ezt meg.

Sok ajánlatod volt, végül mi döntött a Fradi mellett?
Igen, sok ajánlatot kaptam, annak ellenére, hogy későn derült ki, hogy váltanom kell. A családom nélkül nem szerettem volna külföldre menni, Ramónának is van egy karrierje. Ha hamarabb születik meg a döntés, vagy velem hamarabb közlik, akkor lehet, hogy megpróbáltuk volna megoldani, de így nem volt kérdés, hogy a Fradit választom, az edző személye, a csapattársak, a klub hozzáállása és Budapest miatt – a fővárosban nőttem fel. És az eddigi tapasztalataim alapján nem is bántam meg, mindenki nagy szeretettel fogadott, most már rajtam a sor, hogy ezt megháláljam a pályán.

Az elmúlt években egy jól meghatározott irányvonal mentén fejlődik a csapatunk, te hogyan láttad-látod ezt kívülről és most már belülről?
Nagyon szimpatikus a koncepció, hogy szinte légiós nélkül – bár én Kubót sem tartom annak, hiszen hosszú évek óta Magyarországon játszik és perfekt magyarból – sok ügyes, az utánpótlásból kikerülő fiatalokkal indulunk neki a szezonnak, ez talán unikális is itthon. Úgy érzem, hogy ez egy olyan csapat, amit a szurkolók könnyen a magukénak tudnak érezni, mögé tudnak állni. Egyébként úgy hallottam, hogy amióta van kombinált bérlet a kéziseknél, most nyáron adták el belőle a legtöbbet. A lehetséges eredmények kapcsán a realitásoknál kell maradni, a tavalyi helyezés is nagyon szép, ha esetleg sikerülne fellépni a dobógóra, az egy nagyon komoly tett lenne szerintem, mert a Tatabánya nagyon jól erősített, bő a keretük és kisebb a terhelésük, mert nincsenek ott a nemzetközi porondon. De a nemzetközi kupát érő helyek egyikére oda szeretnénk érni, nagy harcban leszünk a Balatonfüreddel és a Tatabányával. A hússzor negyven méteren bármi megtörténhet és mi mindent meg is fogunk tenni! Érdekes, hogy Budapesten olyan, mintha nem éreznék magukénak a kézilabdát, régen ugyan volt egy jó Honvéd, egy jó Elektromos, de azóta nem igazán, játszottam a PLER-ben, ott sem volt egy olyan igazán nagy szurkolótábor. Van a Fradi női csapata, ahová talán a fociról is jönnek, van egy nagy hagyománya is, évek óta a Bajnokok Ligájában is szerepel, nincsenek nagy hullámvölgyei. Bízom benne, hogy a mi meccseinkre is jönnek majd, jól érzik magukat és ott ragadnak. Egy ilyen csarnokban, mint a népligeti, kegyetlen hangulatot tudnak csinálni a fradisták. Persze ehhez kell az eredmény is, sokat segíthetne, ha bejutnánk az Európa Ligába. Sajnos, ha ott lennénk a csoportkörben, akkor nekünk is Érdre kellene költöznünk, ami a hétközi csoportmeccsek miatt nem lenne ideális.

Magadénak érzed azt a gyors, rohanásos játékstílust, amit Horváth Attila meghonosított nálunk és most Pásztor István is továbbvisz?
Minden csapat arra törekszik, hogy a jó védekezésből indulva minél gyorsabban gólt szerezzen. Hogy ezt mennyire tudja egy csapat megvalósítani, azon is múlik, hogy milyen a csapatösszetétel. Nálunk sok a fiatal, agilisabbak vagyunk, fekszik nekünk ez a rohanós játék, nem kétméteres, 120 kilós játékosok alkotják a csapatot. Futni, lőni, ütközni, ezt szereti mindenki. Becsülettel dolgozunk, hogy bírjuk a meccseket, kemény alapozás volt, lehet még kicsit benne is vagyunk, még nem vagyunk annyira frissek. A játékosok is ezt a stílust szeretik és a keret is így lett alakítva. Nagyon jó a csapategység, jó a hangulat, abból sem lett semmi feszültség, hogy idekerültem, pedig lehetett volna, hiszen voltak már irányító poszton hárman, beszélgettünk is erről, a szavaikkal élve az egyik szemük sírt, a másik meg nevetett.

Már említettük az Európa Ligát, segíts elhelyezni ezt a sorozatot a “térképen”.
A kézilabdában is az történt, mint korábban a fociban, ahol volt három sorozat, a Bajnokok Ligája mellett az UEFA Kupa és a KEK, itt ez az EHF Kupa és ugyanúgy a KEK volt, összevonták a kettőt és lett belőle a mostani Európa Liga, ami a focihoz hasonlóan erősebb, mint volt a kettő külön. Nagyon jó csapatok is bekerülnek, akik a legerősebb bajnokságokból nem jutnak be a BL-be, ide kerülnek, itt van most például a Montpellier is, aki nemrég még BL-t nyert. A selejtezőben persze itt is vannak gyengébbek, de a csoportkörbe általában nem jutnak már be. Ha sikerül továbbjutni a selejtezőben, akkor nagyon sok múlik majd a sorsoláson, mert például kaphatunk egy Flensburgot is – tavaly egy csoportban voltak a Veszprémmel a Bajnokok Ligájában. De olyan ellenfél is jöhet, aki ellen pedig még azt is ki lehetne mondani, hogy kötelező a továbbjutás. A visszavágóval kapcsolatban én óvatos vagyok, mert nekem a plusz kilenc a Kielce elleni meccs óta nagyon veszélyes eredmény… Jó csapat a Nagybánya, de nem akarok álszerény lenni, nagyon jó eredményt értünk el. Hazai pályán pedig, remélhetőleg minél több szurkoló előtt, nem lehet más elfogadható, mint a győzelem, ez is a célunk. Bízom benne, hogy sokan lesznek, a jegy pedig jó lesz a Dabas elleni bajnokira is. Ha megint nyernénk a Nagybánya ellen és utána sikerülne győzni a Tatabánya otthonában, akkor kimondhatnánk, hogy egész jól kezdtük a szezont.

Hogyan látod a saját szerepedet itt a Fradiban?
Szeretném a fiatalokat mindenben segíteni, mindig mondom is nekik, hogy legalább olyan, de inkább jobb karriert kívánok nekik, mint az enyém. Hogy ki játszik, az meg majd eldől, nem fogom hagyni magam. Olyan teljesítményt szeretnék nyújtani, hogy kiérdemeljem az edzőim és a fradisták elismerését is. És szívesen állok bármiben a szakosztály és az egész egyesület rendelkezésére, hogy minél több szurkolót megszólítsunk.

Több sportágban is próbálgatnak újításokat, a kézilabdában most éppen azt, hogy ne legyen vaksz, erről mi a véleményed?
Felejtsük el… Öreg vagyok már ahhoz, hogy megtanuljak anélkül játszani. Persze tudjuk, hogy nehéz takarítani a pályákat és ha több sportág van egy helyen, akkor az problémákat szül, például Veszprémben a futsalosok mondták, hogy megáll a labdájuk. Inkább találjanak fel valami anyagot, ami ragad, de nem megy rá a pályára. De nem hiszem, hogy a karrieremben lesz olyan meccs, ahol nem lehet majd vakszot használni.

A kézilabdán kívül van más sport, amit szívesen űzöl?
Nem kockáztatok meg egy felesleges sérülést, annyi “extrém sportot” engedek meg magamnak, hogy néha rollerezek. A nyári szünetben pihenek, szezon közben meg másra erőm se nagyon lenne, nem szokott felmerülni két edzés után, hogy de jó lenne most squasholni egyet. Majd ha befejeztem a kézilabdát, utána lehet. Nagyon szeretek síelni, azt biztosan fogok is, az egyik barátom padelezik, azt nagyon szeretném majd kipróbálni, a teniszt is kedvelem.