Myrto beszélt a Budafok elleni győzelemről és a Kisvárda elleni bajnokiról is.
– Mindenki megkönnyebbült?
– Jól jött a szerdai győzelem. Jót tett a lelkünknek ez a siker, kár lenne tagadni. Noha gyengébben sikerült az első két mérkőzésünk tavasszal, pánikról szó sem volt.– Mi lehetett az oka a Diósgyőr elleni vereségnek és a felcsúti döntetlennek?
– Az őszi szezont is döntetlennel kezdtük. Már csak azért is jól emlékszem arra a találkozóra, mert az volt életem első NB I-es mérkőzése. Az MTK vendégei voltunk, a felkészülés után az volt az első meccsünk a bajnokságban. A második félidőre szálltam be, egy-egy lett a vége. Ahogy akkor, most is szükségünk volt egy-két mérkőzésre, hogy belelendüljünk.– Tehát minden újra a régi?
– Reméljük, igen. Immár fizikailag is tökéletes állapotban vagyunk, az edzéseink nem az első két találkozóra lettek kihegyezve, hanem a teljes tavaszi szezonra. Természetes, némi időre van szükségünk, hogy formába lendüljünk, de Budafokon talán ez is megtörtént. Jobbak voltunk ellenfelünknél, mi irányítottuk a játékot, két rosszul sikerült mérkőzés után megmutattuk, mire vagyunk képesek. Ez az igazi arcunk.– Tizenegyest harcolt ki. Eltalálták a lábát?
– Befelé toltam a labdát, épp lőni készültem jobbal, amikor a védő eltalálta a bal lábamat. Blokkolni szeretett volna, ám a labda helyett a bokámat érte el.– Mostanában Ihor Haratin volt a tizenegyeslövő, miért ön végezte el a büntetőt?
– Odaléptem Ihorhoz, és megkérdeztem, rúghatom-e. Látta rajtam, hogy elszánt vagyok, csak annyit mondott, ha elég magabiztos vagy, persze, rúgjad! Nálunk szó sem lehet arról, hogy egymással veszekedjünk. Családtagként tekintek a csapattársaimra, az öltöző a második otthonon, márpedig mifelénk az a szokás, hogy a családtagjainkat sohasem bántjuk meg. A gól családban marad!– A második tizenegyest Haratin rúgta: visszaadta a szívességet?
– Mindig az rúgja a büntetőt, akinek nagyobb szüksége van a találatra, és aki kellően magabiztos. A felkészülés alatt is volt hasonló eset, az Észtország elleni felkészülési találkozón Ihor lépett oda hozzám, hogy rúghatja-e ő a tizenegyest, sajnos azon a találkozón kihagyta. Örömteli, hogy az önbizalma megmaradt, és a Budafok ellen magabiztosan értékesítette.– Az első gól után eldőlt a mérkőzés?
– Tisztában voltunk vele, ha megszerezzük a vezetést, sokkal könnyebb lesz a dolgunk. Ezért is volt fontos, hogy viszonylag korán vezetéshez jutottunk.– Mennyire figyeltek a legfőbb rivális fehérváriakra? Az eredmények alakulhattak volna úgy, hogy csütörtökön úgy keljenek fel, hogy mindössze négy pont a különbség a két csapat között.
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ne követtük volna figyelemmel az eredményeket. Természetes, hogy mindegyik labdarúgó figyeli, mit játszik a riválisa, most mégis inkább csak a Ferencváros sikerességére fókuszáltam. Arról felesleges beszélni, mi lett volna, ha másképpen alakulnak az eredmények. Egyvalami számít, csütörtökön úgy kelhettünk fel, hogy a két csapat között tíz pont a különbség. Nem azt mondom, hogy ezzel máris hátradőlhetünk, sőt… Nagyon figyelnünk kell, de fontos, hogy újra jó úton járunk.– A hétvégén a Kisvárdát fogadják, amely szerdán éppen a fehérváriakat tréfálta meg.
– Azóta már megnéztem felvételről azt a találkozót is. Követem a bajnokságot, szinte az összes meccset elemzem is, tisztában vagyok vele, a Kisvárda masszív, erős csapat. Nem lesz könnyű legyőzni, de a Ferencvárosnak minden mérkőzésen ugyanaz a célja, győzni.– Igaz, hogy Rebrovval nagyon egy hullámhosszon vannak?
– A legjobb edző, akivel valaha együtt dolgoztam. Hasonló a mentalitásunk, sohasem vagyunk elégedettek. Ahogy ő, én is mindig többet akarok. A lehető legjobb döntést hoztam, amikor a nyáron a Ferencvároshoz igazoltam, mindenki és minden nagyon profi. Ráadásul Budapest gyönyörű város, nekem az is fontos, hogy a hétköznapjaimon is jól érezzem magam a bőrömben. Csakis akkor tudok jól futballozni. Most minden rendben van körülöttem.
