Az U19-es csapat vezetőedzőjével, Székely Tiborral beszélgettek.
– Mióta edzősködik a Ferencvárosnál?
– Másfél éve keresett meg Prukner László azzal a megtisztelő felkéréssel, hogy a Ferencvárosnál dolgozzak. Akkor az U12-höz Korolovszky Gábor mellé kerestek segítőt, én pedig boldogan mondtam igent, örültem, hogy újra felköltözhetek Budapestre, és a Ferencváros azért Ferencváros. A szezon közben aztán felkerültem az U17-hez, mivel annak a korosztálynak az eredménye számított az egész utánpótlásra, és hét meccs után négy ponttal álltak.– Nehéz feladat volt, de sikerült, osztályozón bent maradt az a korosztály.
– Győrben már voltam hasonló helyzetben, óriási élmény volt átélni, látni, hogy mennyire akarták a srácok. Az utolsó pillanatig kellett harcolni, de sikerült, a gyerekek mindent megtettek érte. Elképesztő támogatást kaptunk a Fraditól ahhoz, hogy sikerüljön ez, rengeteg tapasztalatot jelentett nekem ez az időszak.– A korosztály nagy részével pedig tovább dolgozhatott idén ősztől, már az U19 vezetőedzőjeként.
– Nagyon örültem neki, hogy továbbvihettem ezt a korosztályt, hiszen így tudom képviselni az állandóságot a srácok mellett. Rendkívül tehetséges gyerekek vannak köztük, de az előző szezon után önbizalmilag alulmotiváltak voltak, talán maguk is nehezen hitték el, hogy most a dobogón telelhetünk, egy ponttal a második helyezett mögött. Szép feladat volt elérni ezt náluk. Sikerült erre a szezonra összeállítani egy olyan keretet, hogy szinte minden poszton közel azonos képességű játékos van, ez pedig olyan versenyhelyzetet teremt, ami előrevisz minket.– Mekkora kihívást jelent az, hogy motiválja azokat a játékosokat, akik ebben a versenyhelyzetben rövidebb vagy hosszabb ideig háttérbe kerülnek, kevesebb lehetőséghez jutnak?
– Nagyon jó kérdés, ez egy rendkívül nehéz edzői feladat. Felnőtteknél is, de utánpótlásban különösen, hiszen itt nem profi labdarúgókról beszélünk. Mindig elmondom nekik, hogy a cserejátékosok is ugyanolyan fontos tagjai a csapatnak, sokszor van, hogy épp ők tesznek hozzá olyat, ami a győzelmünkhöz kell. Próbáljuk forgatni őket az edzésen, valamint sok személyes beszélgetésre van szükség. Abban hiszek, hogy úgy kell bánni velük, hogy ők már közelítenek a felnőtt világhoz. Éppen ezért túlzásba sem kell esni, meg kell érteniük, hogy csak a teljesítményük számít.– Feladatának tekinti, hogy felkészítse őket arra, hogy ha odakerülnek a felnőttek közé, akkor minél kevesebb meglepetés érje őket?
– Igen, egyértelműen. Éppen ezért fontos, hogy ne legyek túl „apa” se, és ne legyek túl szigorú sem. Nehezen állnak át, mert erre a korosztályra az a jellemző, hogy még nem férfiak, de már nem is kisfiúk. Ez a kettősség látszik rajtuk a pályán és azon kívül is. Szép feladat, hogy megfelelően motiváljuk őket. Fontosnak tartom, hogy mindenkivel úgy bánjak, ahogy az a legjobb neki. Van, akinek a kedves szavak segítenek, míg másoknak az, ha egy kicsit keményebb vagyok. Ez pedagógia, talán annyi előnyöm van, hogy hat gyereket nevelek… Nagyon sok évembe telt, hogy rájöjjek, nem az a legfontosabb, milyen játékelveket vall az edző, hanem hogy milyen kerete, játékosai vannak, ők milyen emberek, milyen összetevőik vannak, milyenek fizikailag, technikailag, és utána jön, hogy hogy tudod összerakni a csapatot. Olyan nincs, hogy minden gyerekhez ugyanúgy állok hozzá, régen előfordult, de mára megtanultam.
– Visszatérve a csapat mostani idényére, harmadik helyen állnak, mennyire elégedett ezzel, illetve mire számít a tavasszal?
– Az eredményességgel elégedett vagyok, de engem legfőképp az érdekel, hogy a gyerekek mennyit fejlődnek. Néhány pontvesztés miatt csalódott lehetek, a legjobban viszont annak örülök, hogy sikerült egyénileg és csapatként is előrelépnünk. A szakmai vezetés engedélyével kipróbáltunk egy háromvédős rendszert, ami picit nehezen indult meg, de nagyon vevők voltak rá a srácok, és hétről hétre egyre jobban ment. Hiszem, hogy ezzel is fejlődtek. Folyamatosan lépegetnek továbbra is előre, az eredményességükkel és a szakmai fejlődésükkel is elégedett vagyok, de szeretném, hogy ez folyamatos legyen. A klub minden körülményt biztosít a megfelelő munkához a szereléstől az edzőtábori lehetőségekig, tehetséges játékosok vesznek körül. Dobogón akarok végezni!– A Fradi utánpótlásának a legidősebb korosztálya az U19, néhány játékos már ott kopogtat az első csapat ajtaján. Sőt, van, aki már be is lépett, hiszen Csontos Dominik az ősszel egy-egy kupa-, illetve bajnoki mérkőzésen játszott, majd a télen profi szerződést is kapott a klubtól.
– Hadd kezdjem azzal, hogy óriási lehetőségnek tartom, hogy az első csapat vezetőedzője, Sergei Rebrov ennyire nyitott felénk. Az eddigi tapasztalataim alapján mondhatom, kevés helyen van ez így. Rengeteget tudunk velük edzeni, sok játékosom kerül fel oda edzésre, kinyitotta az első csapat ajtaját – ennél jobb motiváció nem kell! Dominik rengeteget fejlődött, másfél éve dolgozok vele, tudom, mennyire akarja, mennyi mindent megtesz azért, hogy labdarúgó legyen belőle, és hogy mennyit fejlődött. Kiváló bal lába van, dinamikus, vannak olyan adottságai, ami ezzel a hozzáállással megfelelően előreviszi. Nem véletlen kötöttek vele szerződést.– Csontoson kívül még egy U19-es játékos, Ammar Ramadan tarthatott az első csapattal a spanyolországi edzőtáborba.
– Ammar külön kategóriát képez ebben a korosztályban, ezen a szinten extra futballista: technika, sebesség és térlátás terén is. Nagyon szeretem a játékát, rengeteg váratlant tud húzni. Nála a legfontosabb kérdés az, hogyan tud taktikailag fejlődni. Nagyon szeret futballozni, edzeni kevésbé. Imádja a labdarúgást, ha kikapunk, nagyon megviseli, mindent megtesz a pályán, nagyon jó futballista lesz belőle.– Ki az, akit még kiemelne a játékosai közül?
– Iyinbor Patrickot érdemes figyelni, rengeteget fejlődött. Bene Marcell, Vida Kristóf, Katona Bálint, Hajdú Roland, Tölgyes Ádám, a Mazzonetto testvérek, de még sorolhatnám. Mind-mind külön fázisban vannak a fejlődésben, meglátjuk, mikor lesznek a felnőttek szintjén.– Korábban a Fradi TV-ben foglalkoztunk a kapusedzőkkel, akkor a legidősebbek hálóőrök között megismerhettük Bánki Mártont is, aki az ősszel már kerettag volt egy kupamérkőzésen.
– Hétről hétre olyan teljesítményt nyújt, hogy azt mondhatom, nagyban neki is köszönhető az, hogy a dobogón vagyok. Ez a kapusedzőjének, Házi Lászlónak a munkáját is visszaigazolja. Ő nyújtotta a legjobb teljesítményt az ősszel a játékosok közül, mert folyamatosan magas szinten teljesített. Alázatos, szorgalmas, lábbal is ügyes, neki is nagy jövőt jósolok, értéke a Fradinak.
