És mivel ezzel a céllal mentünk ki Dániába, sikeresnek vehetjük a Kontinentális Kupa harmadik körét – hokisaink vezetőedzője, Fodor Szabolcs és két játékosunk, Arany Gergely és Roczanov Dezső értékelte az elmúlt hétvégét.
Derekasan helytállt az FTC-Telekom a Kontinentális Kupa harmadik körében, ahol a dán házigazdán kívül angol és francia ellenfelekkel szemben vívtak szoros és kemény csatákat. De nemcsak helytálltak, kivívtak egy bravúrgyőzelmet a két évvel ezelőtti KK-győztes Notthingham Panthers ellen, és az utolsó meccsig meg volt az esélyük a továbbjutásra. Beharangozónkban Fodor Szabolcs vezetőedző úgy fogalmazott: biztos benne, hogy hétfőn már sokkal jobb csapat lesznek, mint pénteken voltak. „Ezt most már tényként is kijelenthetem – kezdte elemzését blogunknak a 40 éves szakember. – Olyan tapasztalatokat szereztünk, amelyeket mesterségesen nem lehet generálni, csak ilyen szintű meccseken tudunk megélni. Közelebb léptünk Európa élvonalához, ám azt is el kell ismerni őszintén, hogy még nem tartunk ott. Úgy gondolom, hogy egy magyar csapat számára ez egy erőn felüli teljesítmény volt, olyan csapatok ellen, ahol 12-15 légiós szerepel. Ezek az eredmények azért különösen értékesek, mert az utolsó meccsen már csak 5 légiósunk léphetett jégre, a keretünk háromnegyed része magyar játékosból állt.”
Az első mérkőzésen a házigazda dán SönderjyskE Vojens csak egy üres kapus góllal tudta 3-1-re alakítani az eredményt, amelyet 3 másodperccel a lefújás előtt ütöttek. „Azon a találkozón olyan sebességgel találkoztunk, amilyet mi klubszinten még nem láttunk, kellett egy-másfél harmad, mire fel tudtuk venni ezt a tempót. Óriási szó volt, hogy ezen idő alatt csak egy gólt kaptunk, sőt a második harmad elején egyenlítettünk is. Ahogy felvettük a szükséges fordulatszámot, onnantól már ki-ki meccset játszottunk, ahol tényleg minimális különbség volt a két csapat között.”
A második mérkőzés biztosan bekerül a Fradi-legendáriumba, hiszen rendes játékidőben győzték le a korábbi Kontinentális Kupa-győztes angol Nottingham Pantherst. „Az angolok hihetetlen sebességgel mentek, az első öt percben elképesztő nyomás alá helyeztek bennünket. Itt jött ki a modern hoki egyik legfontosabb tézise: védekezni is hat emberrel kell. Fontos volt, hogy a mezőnyjátékosok nagyon fegyelmezetten végezték a védőmunkájukat, Arany Gergely pedig parádésan védett. Ez így együtt kellett ahhoz, hogy kihúzzuk ezt a nehéz időszakot, utána pedig kitűnően sáfárkodtunk a lehetőségeinkkel, a helyzetkihasználásunk példaértékű volt. Ennél a meccsnél még két dolgot kell kiemelnem: helyén volt a szívünk, és fantasztikus küzdeni akarást mutattunk. Én szeretek nosztalgiázni, és az jutott eszembe, hogy amikor az elmúlt évtizedekben a magyar válogatott vagy klubcsapatok nagy sikert értek el náluk erősebb ellenféllel szemben, mindig ez a két tényező volt a döntő. Most nálunk hozott nagy sikert, és az angol srácok a meccs után a mi játékosainkkal beszélgetve elismerték, hogy megérdemeltük a győzelmet. A győzelem titka az volt, hogy a hokisaink pontosan betartották a taktikát: a masszív védekezésből vezettünk gyors kontrákat, amint lehetett lőttünk, támadtuk a kaput, figyeltünk a kipattanókra.”
A harmadik mérkőzésen, a francia Amiens Gothiques ellen a kívülállóknak úgy tűnt, éppen a helyzetkihasználás volt halványabb, mint előző nap, hiszen a lehetőségek meg voltak, csak nem sikerült belőni azokat. „Ezt így láttam én is. Hozzá kell tenni, hogy a francia kapus fantasztikus napot fogott ki, mi pedig az előző napi óriási csata után egy fokkal kevésbé voltunk élesek, és létszámban is gyengültünk. Hiába játszottunk már a harmadik harmadban nagy fölényben, a kapuralövést ekkor 19-11-re nyertük meg, lőttünk két kapuvasat, ám az a pici plusz ekkor hiányzott belőlünk, hogy ezek a helyzetek bemenjenek.”
Csapatunk rutinos támadója, a nemrégiben 400. ligamérkőzését játszó Roczanov Dezső azt mondta, hogy a torna előtt valószínűleg az egész csapat kiegyezett volna a három ponttal, valamint a mutatott játékkal. Ellenben így utólag belegondolva, van hiányérzete. Emellett beszélt arról is, hogy milyen célokkal utazott ki a csapat az indulás előtt.
„A torna alapvető célkitűzése az volt, hogy jobb csapatként térjünk vissza, mint ahogy elmentünk. Azt hiszem, ezt maximálisan sikerült is teljesítenünk. Egy sokkal keményebb mezőnyben kellett helyt állnunk, ahol nem mi voltunk a csoport esélyesei. Az első összecsapáson kellett egy kis idő, amíg felvettük azt a tempót, azt a ritmust, ami ott kint várt ránk, de utána sikerült felpörögnünk.”
Természetesen nem mehettünk el szó nélkül a második, a Nottingham Panthers elleni összecsapás mellett, ahol a csapat hatalmasat küzdött, és végül 3-2-re legyőzte a csoport legnagyobb esélyesét, így joggal reménykedhetett az újabb bravúros továbbjutásban.
„Hatalmas skalpot sikerült begyűjtenünk, amihez elképesztő teljesítményt kellett nyújtanunk a jégen. A találkozó után elhittük, hogy sikerülhet a továbbjutás, ezért pedig mindenki mindent megtett.”
Támadónk mellett a válogatottban és a klubcsapatában is nagyszerű teljesítményt nyújtó, majd a tornán remekelő Arany Gergely is megszólalt:
„A lefújást követően elindult a matek, hogy hogyan is sikerülhetne a továbbjutás, de aztán gyorsan lehiggadtak a kedélyek, és mindenki csak a következő mérkőzésre koncentrált. A Nottingham elleni meccs volt ennek a tornának a fénypontja. Nem tudnék kiemelni egy embert, aki hozott volna valami pluszt, hiszen itt mindenki kiadott magából mindent a pályán, szívvel-lélekkel küzdöttünk.”
Szóba került az Amiens elleni összecsapás is, amelyet megelőzően joggal reménykedhettünk abban, hogy egy újabb bravúrgyőzelemmel sikerül kiharcolni a legjobb négy közé kerülést. Mint ismeretes, a franciák végül többek között két üreskapus gólnak köszönhetően, a játék képét nem tükrözően nagy különbségű, 5-1-es győzelmet arattak, így búcsúzni kényszerültünk a sorozattól.
„Az Amiens elleni meccs után nagyon csalódott, nagyon mérges voltam, hiszen nem csak én, de a csapat minden tagja szeretett volna továbbjutni a következő körbe. Azonban így visszagondolva az egészre, azt kell mondanom, hogy remekül helyt álltunk az egész torna folyamán” – folytatta Roczanov.
Arany Gergely azt mondta, hogy természetesen csalódottak voltak a meccs után, hiszen sportemberek lévén csak a győzelmet, vele pedig a továbbjutást tudták elképzelni lehetséges forgatókönyvként. A vereség ellenére azonban rendkívül büszke a csapatra, hiszen hatalmas teljesítményt nyújtottak mindhárom mérkőzésen, ahol egyáltalán nem ők voltak az esélyesek, így minden tiszteletet megérdemelnek.
