Női kézilabda csapatunk játékosa elmondta, sokat dolgozott azon, hogy legalább a nulláról el tudja kezdeni újra.

Szekeres Klára

Kettős érzés van bennem: kissé furcsa, hogy a fél csapatot nagyon ismerem, a másik, fiatalabb felét viszont alig, mert már más korosztályt képvisel. De mindenki visszavárt, örültek nekem, és a beilleszkedés szempontjából nem lesz akadály előttem — minden csak rajtam múlik majd. Előre nem akartam tervezni, de nagyon örülök, hogy így alakult és megkaptam az újabb lehetőséget. Azt is jól tudom, hogy újra bizonyítanom kell. Február óta, amióta megszületett a kisfiam, rengeteget dolgoztam a fizikai és a mentális állapotomon, hogy nyáron el tudjam kezdeni az edzéseket. Nagyon le voltam maradva, de a felkészülés kezdetéig próbáltam magam olyan szintre felhozni, hogy legalább a nulláról tudjam elkezdeni az edzéseket a csajokkal. Sikerült, az alapmozgások, a futás és a konditermi edzés már jól megy, a speciális mozgások viszont még gondot jelentenek, a kitámasztásoknál például gyenge a lábam, hamar elfáradok.

Amikor tavaly abbahagytam várandósság miatt, kész voltam a végleges visszavonulásra is. A család az első, és ha otthon teljes időben szükség lett volna rám, biztosan úgy döntök, hogy vége a karrieremnek. De örülök neki, hogy úgy adódott, visszatérhetek, ezért most csak az jár a fejemben, hogy újra bizonyítsak a Fradinál – és magamnak is. Ehhez még néhány hónapra biztosan szükségem lesz, és ennek függvényében meglátjuk, lesz-e folytatás.

A férjem futballedzőként dolgozik, és be tudjuk úgy osztani a napokat, hogy csak ritkán kérünk külső segítséget. Lesz olyan, amikor váratlan esemény miatt variálnunk kell, ám biztos vagyok benne, hogy a klub azt is tolerálni fogja.

NS