Bosnyák légiósunk beszélt a budapesti életéről, a családjáról, a Fradiról és terveiről.

Hét hónapja igazolt labdarúgó-csapatunkhoz Emir Dilaver, aki azonnal alapember lett a Fradiban. Dibusz Dénes mellett egyedül ő mondhatja el magáról, hogy együttesünk összes őszi bajnoki mérkőzését végigjátszotta. A 23 éves futballista nemcsak a pályán illeszkedett be azonnal, Magyarországról is olyan szeretettel beszél, mintha már évek óta itt élne.


– A futballpályán és az öltözőben nem volt gond a beilleszkedéssel, sikerült már megszokni Budapestet, és az itteni tempót?

– Teljes mértékben – vágott bele Dilaver. – Néha persze érdekes, hogy nem értek mindent, amit körülöttem beszélnek, de imádom Budapestet, gyönyörű város. Sokkal jobban sikerült megszeretnem, mint Bécset. Az emberek nagyon kedvesek, soha, senkivel nem volt problémám. El sem hiszem, hogy hét hónap után azt mondom: olyan, mintha otthon lennék. Eddig minden tökéletes itt.

– Mi a különbség a Ferencváros és korábbi klubod, az Austria Wien között?

– Ami a futballt illeti, nagy különbségről persze nem beszélhetünk, de a Fradi előrébb tart, mint az Austria. Az edzőközpontban nagyszerű pályákon dolgozhatunk, nekünk van az egyik legcsodásabb stadionunk. A csapat sokkal jobban együtt van, nincsenek klikkek, mindenki egy felé tart. Az emberek pedig teljesen mások itt. Sokkal szenvedélyesebbek, igazán a szívükből élik az életet. Van például egy ismerősöm Budapestről, aki annál a cégnél dolgozik, ahol édesapám is. Amikor beszéltünk egymással, elmondta, hogy a kisfia imád engem, mert a Fradiban játszom. Óriási boldogság volt hallani ezt.

– A családi életet is itt képzelitek el?

– Természetesen. A feleségem várandós, márciusban születhet meg a gyermekünk. Miután nincs sok szabadidőm mostanában, ezért a feleségem a családjával még Ausztriában van, hogy bármiben azonnal segíteni tudjanak neki. Kicsit most tehát nehezebb nekünk, de remélhetőleg néhány hónap múlva együtt leszünk itt, Budapesten. A fővárosban nagyon sok szép látnivaló van, alig várom már, hogy hármasban is felfedezzük Magyarországot.

– Ami a futballt illeti, nemrégiben tértetek vissza a törökországi edzőtáborból. Milyenek az érzéseid a csapattal kapcsolatban?
– Jó edzéseink és meccseink voltak, és örömteli, hogy mindhárom találkozónkat megnyertük. Biztos vagyok benne, hogy az új igazolásokkal erősödtünk, és egy szinttel feljebb lépett az együttes. A csapatépítés szempontjából is kiemelendő az edzőtábor, nemcsak a „kötelező” programokon, például a buggy-záson voltunk együtt, hanem az edzések után is közösen kártyáztunk, vagy játszottunk. Bár van még néhány hét a rajtig, úgy érzem, teljesen fittek leszünk a bajnokság kezdetére.

– Fontos, hogy nagy lendülettel vágjunk neki a szezonnak. Mik a személyes és a csapattal kapcsolatos céljaid?

– Számomra a legfontosabb, hogy hátul stabilak legyünk. Emellett azonban szeretnék, elöl is minél veszélyesebb lenni. Gólpasszokat adni, és minél több gólt szerezni. A bajnokságban az első három között akarunk végezni: az első hely elérése nem csak a saját kezünkben van, a realitás, hogy a második helyet szerezzük meg. Mindenki szeretne trófeákat nyerni, és jó esélyünk van rá, hogy a Magyar Kupában megtegyük ezt. A következő években a lehető legtöbb kupát meg akarom nyerni a Fradival, különösen vágyom a bajnoki cím elérésére.

– Muhamed Besic személyében egy játékosnak már sikerült a Fradiból a bosnyák válogatottba kerülnie. Ez a cél is ott van a szemed előtt?

– Igen, az útlevelemet is megváltoztattam már, és a FIFÁ-nál is intézem, hogy ha úgy alakul, a bosnyákokat tudjam segíteni. Boszniát sokkal inkább a hazámnak tekintem, már csak a családom miatt is. A szövetségi kapitány már megnézett néhány alkalommal, videókat is látott rólam, és az újságírók is egyre többet érdeklődnek. Természetesen játszani akarok a válogatottban, de nem a nyilatkozataimmal akarom felhívni magamra a figyelmet. A lehető legjobb tudásomat nyújtom majd, és ha a kapitány úgy gondolja, hogy erőssége lehetek a csapatnak, akkor biztosan meghív. Óriási örömmel csatlakoznék a nemzeti tizenegyhez, és maximálisan a szívemből játszanék a bosnyákokért.

– Nagyon elkötelezettnek tűnsz a futball, a hazád és a Fradi iránt is. Hogyan tervezed a jövőt?
– Először is, még nagyon sokáig a Fradiban akarok maradni. Többször is beszélgettünk a többiekkel, akik mondták, hogy az elmúlt években őrületesen nagy változások történtek a Fradi és a Népligeti Sporttelep életében. Most már én is látom, hogy a klub folyamatosan fejlődik. Ha kiejtem a Fradi nevét, ma már mindenkinek az jut eszébe, hogy a klub jó irányba halad. Jó stadionunk, jó edzőnk van, minőségi játékosokat igazoltunk, és a csapat is folyamatosan erősebbé válik.

– Nektek, játékosoknak van talán a legnagyobb szerepetek abban, hogy ismét visszatérjünk az európai körforgásba.

– És, ez is a legnagyobb álmunk, a csapaton belül mindenki ezt akarja. Ötven évvel ezelőtt a Fradi hatalmas sikereket ért el. Emlékszem, a falamon lévő posztereken nemcsak a Barcelona, vagy a hozzá hasonló sztárklubok nevét olvashattam, hanem a Fradiét is, hiszen számos nemzetközi tornán szerzett nagy győzelmeket. Gera Zoli itt volt a legutóbbi bajnoki címünk alkalmával, mindannyian át akarjuk élni azt, ami neki már sikerült. Csodálatos a stadionunk, kiváló edzőközpontban készülhetünk. Most már a mi feladatunk, hogy visszaadjunk valamit abból a sok jóból, amit kaptunk. Nem lehet más célunk: újra fényes korszakot akarunk nyitni, hogy visszahozzuk a Fradi történelmének nagy sikereit!

forrás: fradi.hu