Vérten Orsolyát kérdezték a mai BL mérkőzésről.
– Ismét külföldre utaztok, ezúttal Lublinba. Mit vársz a vasárnapi mérkőzéstől?
– Úgy gondolom, az előző mérkőzésen a lengyelek ellen úgy játszottunk, hogy a vasárnapi találkozón az ellenfelünk ne fűzhessen nagy reményeket a győzelemhez, vagy a pontszerzéshez. Nekünk ehhez ismét megalkuvást nem tűrően kell játszanunk.
– Nehéz annak tudatában pályára lépni, felpörögni, hogy tudjátok, valójában mire vagytok képesek a lengyelek ellen, vagyis akár tizenöttel is győzni?
– Azt gondolom, nyugodtak lehetünk, de nem vehetjük félvállról a mérkőzést. Ez a kettő nem ugyanazt jelenti. Ha az első tíz percben magabiztos előnyt szereznénk, szerintem leengedne az ellenfél és akkor már nem lennének képesek visszakapaszkodni annyira, hogy megszorongassanak minket.
– A Lublin együttesének sikerült megnehezítenie a dánok dolgát a második fordulóban, hiszen csak egy góllal kaptak ki tőlük. Ez az eredmény önmagában is elég nagy meglepetés volt.
– Elképzelhető, hogy a dánok nem készültek fel belőlük rendesen. Utólag látva, valóban nagy meglepetést okozhattak volna, de a „ha” és „volna” már lényegtelen. Meglepő, hogy szoros meccs lett, de mivel végül nem szereztek pontot a lengyelek, így igazából semmit nem számít.
– Most már beléptetek a visszavágók hetébe, ami nem tűnik könnyű időszaknak. Hogy látod a csapat helyzetét?
– Magunknak tettük nagyon nehézzé az elkövetkező pár hetet. Innentől iszonyúan nehéz meccsek következnek. Azért jó lenne, ha segítene rajtunk a Midtjylland és megverné a Buducnost csapatát, mivel akkor – amennyiben nyernénk a dánok ellen itthon – nyugodtan utazhatnánk Podgoricába az utolsó fordulóban. Nem lesz könnyű, de voltunk már ennél nehezebb helyzetben is, amivel végül mégis csak megbirkóztunk.
– Pályafutásod során jó néhány alkalommal élhettél már át hasonló szituációkat. Mit gondolsz, ez a csapat képes lehet arra, hogy az elmúlt hetek nehézségeit maga mögött hagyva továbbjusson a csoportjából?
– Ebben a csapatban sosem volt széthúzás, az egységesség mindig is jellemző volt ránk, amit most sem veszítettünk el. Sőt, azt gondolom, ezek a feladatok csak még jobban összekovácsoltak minket. Biztos vagyok benne, hogy ha kell mindenki akár az utolsó leheletéig is küzd majd a győzelemért és a továbbjutásért.
