Egy hét múlva a Nagyvárad otthonában játszunk az Euro Kupa fináléjában, erre hangolva felidézzük a korábbi KEK és LEN kupa meneteléseket – az Olympiakos Pireusz elleni győzelmet meg is nézheted.

Szezon: 1974/1975, sorozat: Kupagyőztesek Európa Kupája.

A KEK selejtező körében Szófiába osztották be klubunkat, ahol két ellenféllel kellett megmérkőznünk: a hazai Akademik Szófiával, valamint a dán Hermes Gimnastik Koppenhágával. Két csapat jutott tovább a döntőbe, ami szintén egy csoportkör volt akkoriban. Mi – hiszen hibátlanok voltunk, a bolgárokat 9-7-re, a dánokat pedig 10-5-re vertük -, valamint a házigazdák szereztünk jogot a budapesti fináléra. A másik ágról a holland ZIAN Vitesse és horvát Mladost Zágráb érkezett.

Hazai pályán nem adtunk esélyt az ellenfeleknek: az Akademik Szófiát 10-3-ra, a Mladost Zágrábot 6-5-re, a ZIAN Vitesset pedig 10-1-re vertük meg, így pontveszteség nélkül szereztük meg a vízilabda szakosztály első KEK-serlegét!

Goór István edző értékelte az évadot:

Általános fejlődést értünk el, ez részleteire bontva talán szemléltetőbb is az olvasóknak: fizikailag erősödtek játékosaink, jobb volt az erőnlétünk, mint az előző években, sikerült javulnunk az úgynevezett vegyesvédekezésben, tehát a zóna- és emberfogásos védekezésben. A nehéz mérkőzésekre mindig „felnőtt” a csapat, eredményesebbek lettünk az átlövésekben, ez többek között Debreceni Zsoltnak is köszönhető, aki 104 gólunkból egymaga 33-at szerzett. Mindent összevetve érettebb lett a játékunk.

Szezon: 1977/1978, sorozat: Kupagyőztesek Európa Kupája.

Két szezonnal később ismét KEK indulási jogot szereztünk, a középdöntőben bolgár, holland és jugoszláviai ellenféllel kellett megmérkőznünk, a helyszín Dubrovnik volt: az Akademik Szófiát 9-3-ra, a HZC De Robbent 8-6-ra, míg a Kotort 7-4-re vertük, utóbbi csapattal együtt jutottunk tovább a döntőbe, ahol az olasz Dumont Recco és a német Spandau 04 várt még ránk.

A finálét Olaszországban, Milánóban rendezték, hiába volt ez számunkra idegen pálya, nem remegtek meg a kezek, veretlenül nyertük meg a sorozatot: a Kotort 9-7-re, a Spandau 04-t 9-5-re vertük, míg a Dumont Reccóval 7-7-es döntetlent játszottunk, ezzel az eredménysorral pedig az első helyet szereztük meg!

dr. Mayer Mihály, edző

A játékosok úgy szálltak vízbe, hogy a mérkőzés megnyerése nem egy lehetőséget, hanem az egyetlen lehetőséget jelentette. Arra, hogy veszíthetnek is, egyáltalán nem gondoltak. Ennek lehetőségét fokozta az a tudat és körülmény, hogy a Kupagyőztesek Európa Kupájának előmérkőzései nem jelentettek feladatot a csapat számára. A középdöntőben azonban minden helyzet eredményes megoldásáért meg kellett már alaposan küzdeni, és a kedvező helyzeteket nagy küzdelemben lehetett megteremteni. A döntő mérkőzésein azután az egész évi megalkuvást és könnyítést nem engedő alapozás, továbbá a bajnoki idényben játszott sok szikrázó mérkőzés és ezeket követően a különleges szűkített alapozás ötvözete hozta meg a maga eredményét.

Szezon: 1978/1979, sorozat: Kupagyőztesek Európa Kupája.

A következő évadban közel volt a duplázás. A selejtezőben a felvidéki Nagytapolcsányra utaztunk, ahol a helyi csapat mellett a francia Chorsy le Roi és a görög Olympiakosz Pireusz várt ránk. Erődemonstrációt tartottunk, az “Olyit” 8-2-re, a franciákat 12-5-re, a Nagytapolcsányt pedig 13-3-ra ütöttük ki. Jöhetett a középdöntő, amelyre Jugoszláviában, Kupariban került sor. Rajtunk kívül kvalifikálta magát a belga Antwerpen, a bolgár Lokomotív Szófia és a jugoszláv KPK Korcsula. Utóbbi fejtette ki a legnagyobb ellenállást, 7-7-es döntetlenre végeztünk velük, a Lokomotívot gólszegény (5-3) meccsen vertük, a belgákat pedig 14-1-re simáztuk le, ezzel bejutottunk a döntőbe.

Amit ismét Kupariban rendeztek meg, a másik ágról érkezett a német SC Rote Erde Hamm és az olasz Canottieri Napoli. Az olaszok megvertek minket (6-7), ez lett végül a vesztünk, hiába nyertünk a németek ellen (6-1) és győztük le a Korcsulát is (10-8), a jugoszlávokkal holtverseny alakult ki, amit nem az egymás elleni eredmény döntött el, hanem a gólarány, ami nem nekünk kedvezett, emiatt nem védtük meg a címünket.

Szezon: 1979/1980, sorozat: Kupagyőztesek Európa Kupája.

Nem sokat kellett várnunk arra, hogy visszahódíthassuk a kupát, sorozatban harmadszor indultunk el a KEK-ben. A selejtezőt Barcelonában rendezték: egy döntetlen (7-7 a házigazda CN Barcelona ellen), két győzelem (13-3 az ASB Wien, 8-0 a Politechnik London ellen). Jöhetett a középdöntő, helyszín: Würzburg. Előbb a Florenzát vertük szoros mérkőzésen (4-2), majd a hazaiakat győztük le, az első találkozóhoz hasonlóan két góllal, 6-4-re, a fináléra így ismét veretlenül érkeztünk, amelyet újra Budapesten rendeztek meg, a Komjádi-uszodában.

A HZC De Robben ellen kezdtünk, négygólos győzelemmel, majd jött a POSK Split, a horvátokat öt góllal vertük meg 9-4-re. A döntőt a CN Barcelona ellen zártuk, a selejtezős találkozó alapján akár szoros eredmény is lehetett volna, ehelyett inkább simán nyertünk, 11-6-ra, begyűjtve ezzel az FTC vízilabda szakosztályának harmadik KEK-serlegét.

Popper Imrét, a szakosztály elnökhelyettesét kérdezték a sikeres évekről:

— Beszéljünk azokról az edzőkről, akiknek döntő szerepe volt a sorozatos remeklésben.
— Kezdetben Goór István volt a vezetőedzőnk. Kitűnő erőnlétet adott a csapatnak, nagyszerű taktikus, ráadásul rákényszerítette a játékosokat arra, hogy sokmozgásos, korszerű vízilabdát játszanak. Goór irányítása alatt a fiúk úszástudása is sokat fejlődött. Talán csak egyetlen gyengéje volt az akkori csapatnak, hogy távolról ritkán vették be az ellenfél hálóját. Kezdetben nem voltak olyan embereink, akik messziről bátran lőttek volna. Elképesztő rossz arányban értékesítettük emberelőnyös helyzeteinket. Jó példa erre: egy OSC elleni sorsdöntő mérkőzésünk, amikor hétszer voltunk emberfórban, ám egyetlenegyet sem tudtunk értékesíteni a kínálkozó lehetőségek közül. Lövőereje miatt igazoltuk le a KSI-ből Debreczeni Zsoltot, valamint a Bp. Honvédből Győre Lajost. Velük lényegesen javult a helyzetkihasználásunk.

— 1977-től új edző vette át a karmesteri pálcát, s ezzel párhuzamosan a szakvezetés koncepciója is változott.
— Igen, dr. Mayer Mihály hallatlan lendülettel, újító szándékkal látott munkához. A vele szemben támasztott igényeket százszázalékosan beigazolta. Remek szakember, nem véletlen, hogy ma ő tölti be a szövetségi kapitányi tisztséget. Pontosan ugyanaz jellemzi edzőként, ami egykor játékosként. Hajtást, küzdeni tudást vár játékosaitól, teljes odaadást. Fűti a győzni akarás, a vereségbe szó szerint bele tud betegedni.

— Kik vitték a főszerepet a kupasikerekben?
— Dr. Steinmetz János, Balla Balázs, Wiesner Tamás, Fehér András, Gerendás György, Debreczeni Zsolt, Szollár László.

— Miben volt az együttes igazi ereje?
— Elsősorban abban, hogy a legtöbb fiú saját nevelésű játékosunk volt. Valamennyiünket hajtotta a legendás Fradi-szív, a győzni akarás. Nálunk hosszú évekig alig fordult elő, hogy valakit is más klubból igazoljunk. Arról már nem is beszélve, hogy mi sohasem folyamodtunk olyan módszerekhez, hogy más kluboktól elszipkázzunk bárkit is. A kupasikerekben elsősorban a nagyszerű csapatszellem játszotta a főszerepet. Akkoriban igazi közösség volt nálunk.

Szezon: 1994/1995, sorozat: LEN-kupa.

Hosszú évek után sikerült ismét olyan jól szerepelni a nemzetközi porondon, hogy trófeáért játszhassunk, ezúttal nem a KEK-ben, hanem a LEN-kupában. Wiesner Tamás már nem a medencében, hanem a vezetőségben dolgozott a csapat sikeréért, új vezetőedző is érkezett Wolf Péter személyében Szolnokról, valamint több igazolást is nyélbe ütött a szakosztály: érkezett például Kásás Tamás. Már Steinmetz Barna is a felnőtt csapat tagja volt, aki a junior válogatottal nyert Európa-bajnokságot, szóval minden adott volt a jó eredmény eléréséhez. Érdekesség, hogy a LEN-kupát az európai szövetség szabályok tesztelésére is használta a szezonban: a bírók zászló nélkül, csak kézmozdulatokkal vezették a mérkőzéseket, a kiállított játékos helyére azonnal bejöhetett más, amint kiment az alapvonalon, a szabaddobást hét méterről rá lehetett dobni, valamint bevezették az időkérést.

Klubunk elnyerte az egyik selejtezőcsoport rendezését, a beosztásnál viszont már nem volt kegyes hozzánk Fortuna: megkaptuk a címvédő Racing Rómát, a komoly erőt képviselő CN Barcelonát, valamint CN Marseillet. A nehéz ellenfelek dacára hibátlanul nyertük meg a csoportot, a franciákat 12-5-re, az olaszokat 12-10-re, a spanyolokat pedig – már biztos továbbjutóként – 6-5-re vertük. A negyeddöntőben is a legnehezebb ellenfelet kaptuk meg, a Jadran Splitet, amelyben több nemzetközi klasszis is játszott. Ám ennek ellenére már az első mérkőzésen eldöntöttük a továbbjutás sorsát, hatgólos előnyt szereztünk a Komjádi-uszodában, 13-7-re nyertünk, a visszavágón ugyan kikaptunk 11-7-re, de az elődöntős szereplésünk nem forgott veszélyben egy pillanatra sem. Ahol a BVSC-vel csaptunk össze, mondhatni nem nekünk állt a zászló, hiszen a vasutasok a Magyar Kupában villantottak előtte, kiütötték a BEK-győztes Dózsát. Az odavágó ennek megfelelően indult a Szőnyi úton, négygólos hátrányból – 2-6 – álltunk fel Bíró Attila remek teljesítményével, a vége 11-11 lett. A visszavágón pedig már a mi akaratunk érvényesült, előbb 6-3-ra húztunk el, ahonnan már nem tudott fordítani ellenfelünk, 9-7-re nyertünk. Jöhetett a döntő, a selejtező után ismét a CN Barcelona állt szembe velünk. A spanyolok ekkor hibátlanul vezették a bajnokságukat, simán verték a BEK-döntős Catalunyát, megalázták a KEK-elődöntős Mediterranit, a védelmükről pedig elég annyit megemlíteni, hogy a kapujukat Sostar őrizte…

Az odavágót a Komjádi-uszodában rendezték, a Barcelona jelezte, hogy miért számít az egyik, ha nem a legerősebb csapatnak Európában: 4-2-re elhúztak. Ezt még meg tudtuk fordítani, 5-4-re vezettünk is, sajnos ez volt az utolsó ilyen alkalom… 6-6 után sorozatban négyet kaptunk, viszont az dicsérte a fiúkat, hogy nem lett katasztrófa a vége, “csak” 10-8-ra nyertek a vendégek. A visszavágóra így nem túl jó esélyekkel utaztunk. A Barcelona pedig keményen megnyomta a mérkőzés első felét, 6-1-re vezettek, mondhatni el is döntötték a kupa sorsát, a hátralévő játékidő már csak formalitás volt, a végeredmény 9-7 oda, kettős vereséggel zártuk a döntőt.

Wolf Péter, edző

Úgy érzem, a fiúk mindent megtettek a két mérkőzésen a sikerért. Sajnos, csak közepes játékot nyújtott a csapat, és ez egy nemzetközi kupadöntőben kevés. A szerencsével is hadilábon álltunk, bár kétségtelen, hogy a Barcelona egyelőre még jobb csapat a Fradinál. Méltó ellenfelek voltunk, és ezért dicséret illeti a játékosokat. A mai Fraditól szép eredmény ez a második hely.

Szezon: 1996/1997, sorozat: LEN-kupa.

Az évad előtt komoly átalakuláson ment át a szakosztály: új edző érkezett, Godova Gábor vette át a csapat irányítását. A játékoskeret alaposan megfiatalodott: a Kordaxból érkezett Kiss és Székely, Steinmetz Barna Egerből tért vissza, testvére, Ádám a KSI-ből igazolt a Fradihoz Lontayval, Hesz a BVSC-t, Matajsz a Szentest, Fodor pedig a Szegedet hagyta ott. Vad Lajos visszavonult és a technikai vezető posztján folytatta munkáját a zöld-fehér színekért.

A LEN-kupa első selejtezőjében “erőnyerőként” mentünk tovább, a csoportmérkőzéses körben pedig a G jelű négyesbe osztottak be minket. Ellenfeleink: Catalunya (spanyol), NCA Saint-Jean d’Angély (francia), Neptune Tourcoing (francia). A helyszínnek pedig Tourcoing lett kijelölve, később viszont ezt Lillere változtatták. Érdekesség, hogy komoly akadályokba ütközött a részvételünk, ugyanis az Air France sztrájkolt, a francia kamionosok pedig blokádokat állítottak. Szerencsére végül rendben megérkeztünk. A Catalunyától csúnya verést kaptunk (14-5), a franciákat viszont könnyen győztük le (22-2 és 15-6), így bejutottunk a negyeddöntőbe.

Ott a Rari Nantes Florentina várt ránk, hazai kezdéssel. Az olaszok főként a ’93-as junior világbajnokokra épültek, kiegészülve egy-egy fehérorosz és orosz légióssal, Godova Gábor 50% esélyt adott a továbbjutásra, kiemelte, hogy több játékosa is szellemileg igen leterhelt állapotban van a vizsgaidőszak miatt. A Komjádiban közel voltunk egy kiütéses győzelemhez, a negyedik negyedben már hat góllal is vezettünk, ám a “körülmények” közbeszóltak, ahogy edzőnk fogalmazott, emiatt csak háromgólos előnnyel utazhattunk ki Olaszországba. Ami elegendőnek bizonyult, 8-7-re kaptunk ki, 18-16-tal viszont mi bizonyultunk jobbnak a párharcban.

Az elődöntő sorsolásánál kemény ellenfelet kaptunk, a Jug Dubrovnikot, amely a minket a csoportkörben elpáholó Catalunyát búcsúztatta. Ismét hazai pályán kellett kezdenünk, ahol Péter Imre vezérletével – három gólt lőtt – sikerült legyőznünk a horvátokat, ám nem túl megnyugtató különbséggel, 9-7 lett a végeredmény. Lehetett volna 9-6 is, de az utolsó öt másodpercben kétszer is büntetőhöz jutottak a vendégek, csak az elsőt tudta fogni Pelle. Ahogy a meccs előtt, úgy a meccs után is 50%-ot adott arra edzőnk, hogy sikerül-e majd a továbbjutás. Sikerült, egygólos vereséget szenvedtünk, 9-8-ra nyert a Jug.

Godova Gábor

A két mérkőzésen egy nagyon jó ellenfelet sikerült két vállra fektetnünk. A spliti visszavágóra fárasztó utazás után érkeztünk, de a találkozón ennek ellenére végig a kezünkben tartottuk az irányítást. A legnagyobb öröm az volt számomra, hogy csapatom tagjai ifjú korukhoz képest nagyon is éretten játszottak.

Jöhetett a döntő, ellenfél az UTE. A lila-fehérek ellen két telt házas meccset játszottunk a Komjádi-uszodában, az első felvonáson 10-8-ra kaptunk ki – az utolsó negyedben három gólt hoztunk az Újpesten… -, a visszavágó pedig komoly izgalmakat hozott. A rendes játékidőben ismét 10-8-as eredmény született, ezúttal a javunkra, sajnos a hosszabbításban elbuktunk, a rutinosabb csapat megnyerte a mérkőzést és ezzel a kupát is.

Godova Gábor

Két egyenlően felkészített csapat csapott össze. Az első mérkőzésen az UTE jobb volt, most viszont a rendes játékidőben mi nyertünk két góllal. A végjátékban az UTE-ban olyan játékosok lettek hősök, akik kiegészítő emberek csapatukban. Az is sorsdöntő volt, hogy kiváló kapusunk, Pelle döntő szituációkban hibázott.

Szezon: 1997/1998, sorozat: Kupagyőztesek Európa Kupája.

Mivel az előző évadban megnyertük a Magyar Kupát, így ismét a KEK-ben indulhattunk. Csoportkörrel indult a sorozat, klubunkat az athéni “D” jelű négyesbe osztották be, a házigazda az Olympiakos Pireusz volt, a görögök mellett ott volt még a holland Keukens Alphen és a szlovén VK Koper. A szakosztályvezető Wiesner Tamás röviden beszélt várakozásairól az utazás előtt: “Sima továbbjutást várok Athénban…“. Az Alphen ellen 12-6-ra nyertünk, az “Oly”-t pedig szoros meccsen vertük 7-6-ra, hosszabbítás után, Pelle bravúrjaira nagy szükségünk volt. A Koper ellen már biztos továbbjutóként ugrottunk vízbe, a végeredmény 9-2 lett, ide.

A negyeddöntőben a “jugó” Budvanska Rivijera várt ránk, hazai kezdéssel. Godova Gábor így nyilatkozott a párharcról: “Gondot okoz, hogy keveset tudunk a Budváról. Sok válogatott játékosa van a klubnak, így például a center Popovic. Nyerni szeretnénk, de az ismeretlen ellenféllel szemben nehéz lesz. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy mit hoz a mérkőzés, hiszen az én csapatom tud nagyon jól, de nagyon rosszul is játszani.“. Az ismeretlenség végül nem okozott gondot, 9-6-ra nyertünk a Komjádi-uszodában. A visszavágó előtt a legnagyobb fejtörést az okozta, hogy tényleg hideg-e a víz a Budva uszodájában. Hogy az volt-e, az már feledésbe merült, de idegenben is nyerni tudtunk 6-5-re, így kettős győzelemmel jutottunk az elődöntőbe, ahol a Benedek Tibort is soraiban tudó Ina Assitalia Roma ellen kellett bizonyítanunk.

Ismét itthon kezdtünk, félház előtt fogadtuk az olaszokat, meg is vertük őket 6-5-re, úgy hogy félidőben 4-0 volt a javunkra, onnan tudtak felkapaszkodni. Edzőnk mérkőzés utáni értékelése: “Nyerni szerettünk volna, s ez sikerült. Az ellenfél egy igazi sztárcsapat, ezért dicséretet érdemel a mieink nagyszerű helytállása. Sajnos a harmadik játékrészben egyéni hibákat követtünk el, így egy perc alatt feljöttek az olaszok. Ha kint kevesebbet hibázunk, továbbjutunk.

A visszavágón hatalmas küzdelem folyt a vízben – nem voltak ritkák az alacsonyan szálló ütések sem… – és volt is egy pillanat, amikor közel volt hozzá a Róma, hogy eldöntse a továbbjutás kérdését, ám ez nem sikerült nekik. 7-4-re is vezettek Benedekék – Tibor négy gólt lőtt nekünk -, ám sikerült visszakapaszkodnunk és a végjátékban olyan történt, amit az olaszok talán máig emlegetnek. Nyéki Balázs – ma a csapatkapitányunk – 17 évesen kettőből két emberelőnyt értékesített, mondhatni, hogy eléggé kiélezett helyzetben, a vége 9-9 lett. Benedek a mérkőzés után kérdezte is, hogy: “Ki ez a srác?“. A szóbeszédek szerint az is benne volt az utolsó fórokban, hogy anno az FTC pólószakosztálya a játékvezetőt megmentette egy borsos Pipacs báros számlától…

Jöhetett a döntő, ellenfél az Olympiakos Pireusz, az első meccs ezúttal pedig Athénban volt esedékes. Egy történetet Nyéki Balázs osztott meg az odavágóról, elmondta, hogy Kardos köpenyét ellopták a görög szurkolók és felgyújtották a lelátón, ilyen környezetben sikerült jó eredményt elérnie a fiúknak.

Godova Gábor

Ezúttal nem mi vagyunk a mérkőzés esélyesei, de esélytelenek sem vagyunk. Ezt azért is állítom, mert sajnos kiszámíthatatlan ajátékunk, hiszen amellett, hogy a sorozatból kivertünk két klassziscsapatot, az elmúlt hazai bajnokin teljesen dekoncentráltan vízilabdáztunk. Ez a kettősség persze azért van a csapatban, mert fiatal játékosokból áll a keret, akik nem bírják úgy az idei erőltetett menetet, hogy folyamatosan egyenletes teljesítményt nyújtsanak! Ha a fiúk átérzik a mérkőzés súlyát, és mindenki a maximumot tudja nyújtani, akkor van esélyünk a döntetlenre, vagy akár egy pár gólos győzelemre is Görögországban.

KEK-döntő, 1. mérkőzés, Athén, 5000 néző
Olympiakosz Pireusz 7-6 Ferencváros
Negyedek: 1-1, 2-3, 1-1, 3-1
Gólok: Steinmetz B., Hesz, Lontay, Matajsz, Péter, Székely

KEK-döntő, 2. mérkőzés, Komjádi-uszoda, 3500 néző
Ferencváros 8-6 Olympiakosz Pireusz
Negyedek: 3-2, 2-2, 1-1, 2-1
Gólok: Matajsz 2, Steinmetz Á. 2, Székely 2, Hesz 1, Steinmetz B. 1

Godova Gábor

Úgy érzem, hogy két jól felkészült csapat igazi kupadöntőt vívott, a minimális különbséget a szépszámú közönség jelentette. Minden magyar vízilabdacsapatnak kívánom, hogy ilyen közönség előtt játszhasson. Köszönöm a sikert a csapatnak, a klub vezetőinek és külön Szívós István ügyvezető elnöknek, aki mindig bízott bennünk.

A döntő második mérkőzésének zöld-fehér góljai és az ünneplés:

Felhasznált források: Hungaricana FTC gyűjtemény, MTI archívum