Megismerheted az albán ezüstérmest – remélhetőleg a harmadik helyezettet már nem kell…
Az albán klubot a második világháború befejezése után, 1946-ban alapították. Dicsőséglistájukon tizenöt bajnoki cím és tizenöt albán kupagyőzelem szerepel, a bajnokságban legutóbb 1993-ban ünnepelhettek aranyérmet. Az utolsó kupagyőzelmüket pedig 2004-ben szerezték, ekkor a szuperkupát is elhódították.
A közelmúltban – hozzánk hasonlóan – óriási mélységeket is megjártak, 2009-ben osztályozón estek ki a második vonalba, a klub elnöke és egyben finanszírozója kihátrált a csapat mögül, aminek meglett az eredménye: 2011-ben újabb kiesés, ezúttal már a harmadosztályba. A következő két szezon sikerekben gazdagabb volt, mindkét évadban második helyen végeztek és négy év szünet után újra a „Szuperligában” tudhatták magukat, a háttérben már új tulajdonossal.
Ez elmúlt három bajnokságban folyamatos fejlődés látható, előbb az ötödik, majd a harmadik, tavaly pedig a második helyen végeztek, így kétszer is kvalifikálva magukat az Európa Liga selejtezőre. Tavaly a norvég Stromsgodset ellen estek ki kettős vereséggel (0-1, 1-3), idén pedig Albániában 0-0-ás eredményt értek el a pozsonyi Slovan ellen, mint ismert, a visszavágó helyett valószínűleg edzőmérkőzést játszanak a szlovákokkal. Nemzetközi szinten komoly eredményt ezidáig nem értek el, a legnagyobb sikereiket azok az évek adják, amikor az első körön túlmentek, és úgy estek ki: a ’70/’71-es KEK-ben, a 2003-as Intertotó-kupában és ’04/’05-ös UEFA Kupában sikerült ez a Partizaninak.
Eddigi olasz edzőjüket a nyáron vitte el a Skenderbeu – ki tudja, lehet már megbánta… -, a járt úton maradtak, az 50 esztendős Adolfo Sormaninak adták a kispadot, aki az olasz utánpótlás és alsóbb osztály mellett dolgozott a Watfordnál is segédedzőként még a Championshipben.
Legértékesebb játékosuk talán Alban Hoxha kapus, házi gólkirályuk pedig Xhevahir Sukaj, aki huszonkét meccsen 13 gólig jutott, ezzel messze kiemelkedett a keret támadói közül – a nyáron igazolt el Malajziába. Ismerős név lehet még a magyar futball szerelmeseinek Marko Vidovic hazánkban az Eger és a Honvéd színeiben is szerepelt. A Partizani főleg albán játékosat foglalkoztat, egy-két légiósuk van csak, mint például a nem túl gólerős középcsatár, az olasz-argentin Torassa, vagy a Chievótól kölcsönvett fiatal ghánai Caleb Ekuban.
Jelenlegi otthonuk a tiranai nemzeti stadion, a Qemal Stafa, ám az Európa Liga selejtezőt nem itt rendezték, hanem a fővárostól nagyjából 50 kilométerre, dél-keletre fekvő Elbasanban, a helyi Elbasan Arénában. A stadiont legutóbb 2014-ben újították fel, az albán válogatott otthona is egyben, befogadóképessége 12.800 fő. A költözés miatt a Partizani amúgy sem túl magas átlagnézőszámát (~3.200) sem érte el a Slovan elleni EL-selejtező nézettsége, 1.500-an sem voltak kíváncsiak a mérkőzésre.
Vezető szurkolói csoportjuk az Ultras Guerrils, amely két korábbi csoport összeolvadásából alakult meg. A tagsági díj változó, attól függően, hol lakik a tag, mennyi meccsen tud ott lenni, a külföldön élőknek pedig egységesen 20 eurót kell fizetniük évente. Pár egyszerű szabály szerint működnek a bemutatkozásuk szerint: a mérkőzés alatt soha ne bántsd a játékosokat, stábot, függetlenül az eredménytől, az eredménytől függetlenül énekelj végig, ne ülj le, legyél mindig pirosban, akkor is ha nincs csapat- vagy csoport ruhád, legyél ott annyi meccsen, amennyin csak lehetséges.
A Partizani Tirana hivatalos weboldalát ide kattintva, a szurkolókét pedig ide kattintva találod.
A végére pedig két rövid összeállítás a Slovan elleni mérkőzésről:
