Pedrag Bosnjak értékelte a tegnapi mérkőzést.
– A meccs elején még jó volt a gyep, de tíz perc után már borzasztó mély volt a talaj, nehéz volt rajt futballozni, sokat csúszkáltunk – jelezte Bosnjak. – Ha nem ilyen a pálya, még jobb meccset játszhattunk volna. De ha már a pálya szóba került. Furcsállom, hogy a Puskás Akadémia-DVSC meccset elhalasztották, a Paks elleni meccsünket meg nem. Pedig meggyőződésem, a mi pályánk sokkal rosszabb állapotban volt, mint a Pancho Arénáé. Egyszerűen képtelenség volt rajta focizni. De visszatérve a vasárnapi meccsre. Az első félidőben jobban futballoztunk, megvoltak a helyzeteink, egyszerűen nem volt szerencsénk, Egyszerűen nem jött össze semmi. A szünetben felhívta a mester a figyelmünket arra, hogy Böde jól fejelgeti le a labdákat, valamint Leonardo utolsó passzaira is. A második félidőben egy másik futballt kezdett el játszani, Diallo beállítása kicsit megzavart bennünket. Nem tudtuk felvenni az embereket, a Fradi sajnos megszerezte a vezetést. Rendeztük sorainkat, és ismét rengetegeg helyzetet hagytunk ki.
– Az első és a második félidőben önnek is volt egy-egy óriási lökete.
– Az elsőnél külsővel lőttem meg, szinte már bent láttam a labdát, de Dibusz parádés vetődéssel mentett. A másodiknál láttam, hogy van hely előttem, toltam a labdán, igyekeztem a jobb sarkot célba venni. Sajnos pár centimétert tévedtem, kapufa lett. A lefújás után a vereség miatt csalódottak voltunk, ám szemrehányást nem tehetünk magunknak, hiszen mindent kiadtunk magunkból, csúsztunk-másztunk, és sok helyzetet is kidolgoztunk. Ezúton is köszönöm szurkolóink biztatását, parádés hangulatot csináltak.– Immáron második meccsen hiányzott ön elöl Halmosi. Hiányzott?
– Nagyon. Ha ő is, és én is a pályán vagyok, általában mindketten jól produkálunk – kölcsönösen segítjük egymást. Ami a saját teljesítményemet illeti, nem szeretnék ezzel foglalkozni, ez a mester feladata. Amit kér, igyekszem végrehajtani.– Elég feszült hangulatú meccs volt.
– Igen, ezt belülről is így éreztük. A második félidő elején volt egy eset, amikor Diallo konfliktusba keveredett a „B”-középpel. Mondtam neki, hogy nem foglalkozzon semmivel, csinálja tovább, játsszon. Aztán a lefújás után Csukics odafutott a Haladás-tábor elé ünnepelni, én meg ellökdöstem, hogy ilyet ne csináljon, menjen a saját szurkolói elé. Ő azonban csúnyán visszaszólt nekem – hogy mit mondott, nem idézném – erre bepöccentem, és kialakult egy kis lökdösődés. Mivel azonban régóta ismerem Vladant, a meccs után megvártam és…– Csak nem megverte?
– Nem, dehogy. Vladan nagyon jó gyerek, úgyhogy ekkor már normálisan megbeszéltük a dolgokat.
