Magyar Balázs, az Erkölcs, Erő, Egyetértés Mozgalom meghatározó alakjának gondolatai a most kialakult helyzetről.

Továbbra is úgy gondolom, hogy a Ferencváros vezetése és a szurkolói csoportok közti (nyílt)levelezések, facebookozások ideje lejárt. Egyszerűen le kell ülnünk és megbeszélni a dolgokat.

Így ezeket a sorokat nem is az elnök úrnak szánom, szurkolóként írok a többi szurkolótársamnak. Ennek pedig csupán az az oka, hogy azt gondolom mi szurkolók sem kezeljük úgy a helyzetet ahogy azt kellene és ez az írás hátha segít a helyzet tisztásában.

Mi is a gond?

Elsősorban a 2011-ben elfogadott ún. „huligán törvény”, amely a sporttörvény kiegészítése, kiterjesztése. Illetve az, hogy ennek előkészítésébe – ellentétben sok egyéb megváltoztatott törvénnyel szemben – nem vonták be az általános protokollnak megfelelően a civil érdekvédelmi szervezeteket. Ez esetben a valós szurkolói képviseleti csoportosulásokat. De ebben mi szurkolók masszívan felelősek vagyunk, hiszen ekkortájt lett szétverve az egyre jobban formálódó magyar és a már kialakult Fradista érdekvédelmi szervezet.
Ez a törvény pedig egy igazi gumiszabályzás. Már életbe lépése után elmondtuk, hogy arra jó, hogy egyszer példát statuáljanak – ha akarnak. Hát most pont és pont velünk, Fradistákkal akarnak statuálni… És mi ehhez sajnos közösen asszisztálunk, egymásban, a másik zöld-fehérben keressük a hibát, a legyőzendő ellenfelet. Súlyos hiba.

Mi történt?

A törvényi háttérre hivatkozva a fradizmust megszokásból gyűlölő mindenkori MLSZ vezetés egy a magyar törvényeknél is szigorúbb, annál jóval értelmetlenebb és a klubvezetés, játékosok és szurkolók számára is betarthatatlan, szubjektíven értelmezhető biztonsági szabályzót vezetett be az idei szezontól. Mely a labdarúgás semelyik szegmensébe sem rendet és kiszámíthatóságot, hanem további értelmetlen feszültségeket szült és ad hoc döntésekbe belekényszerített klubvezetőket, biztonsági szolgálatokat, szurkolókat és emiatt óhatatlanul is megszaporodott számú hibás helyzetkezeléseket eredményezett. Amelyet nem olyan régen írt nyílt levélre válaszolva kis részben még ők maguk is elismertek.

Ilyen a megbonyolított, szurkolói hagyományokat és józan eszet semmibe vevő idegenbeli jegyhez jutási lehetőség, a klubnak, rendőrségnek lerajzolva bejuttatandó koreográfia elemek őrülete, a magyar törvényekbe nem ütköző, de mégis erős lobbiérdekek mentén létrehozott mesterséges médiahisztériát, büntetést és végül kitiltásokat kiváltó „kiírásügy” és az ezt követő ezzel kapcsolatos, semmit meg nem oldó, de újabb konfliktusokat hozó túlszabályozás.
De sajnos voltak olyan szurkolók, akik védhetetlen, a csapat és a maguk számára is ártó dolgot tettek, amely helyzetből csak saját maguk kereshetnek kiutat.

Mi zajlik most?

Mindezen egymást negatívan erősítő folyamatokra kapcsolódott rá a derbi után nyilvánvalóan „megrendelésre” megindult, súlyosan túlzó rendőrségi eljárás, mikor is komoly apparátus keres nőket, gyermekeket, ünneplő fradista fiatalokat. Természetesen „a szabály az szabály” alapgondolat jegyében, a magyar törvényeket betartva. Csak éppen az arányosságot, igazságérzetet és valós problémanagyságot elfelejtve, őket bűnözőként kezelve, gusztustalan módon.

Többek között ezért és így lett a Fradi-Újpest mérkőzés után a helyszínen ünneplő húszezres szurkoló-csapat-vezető-klubalkalmazott kvartettből mostanra egy széthúzó, egymásra mutogató, feszültségekkel teli halmaz és egy meccseit az eddigi harmónia és magabiztosság hiányában sajnos elbukó csapat.
És az eddig a klub minden téren szemmel látható erősödésétől sápadt ellendrukker-had újra kajánul vigyoroghat, miközben mi egymást marjuk…

Mi a teendő?

Pedig a megoldás nem bonyolult: össze kell zárni. Csak nekünk, Fradistáknak. Megérteni egymás gondolatait, érzéseit, véleményét a klubvezetőnek, a lelátón családjával meccset néző szurkolónak vagy éppen a kanyarban tomboló csoporttagoknak. Mert az jól látható, igazán erősek csak együtt lehetünk.
Ha ez az elvi döntésünk megvan, akkor a többi csak technikai kérdés: hogyan fordulunk szembe az MLSZ ránk szabott játékost, szurkolót, klubot hátraáltató büntetésével, a rajtunk csámcsogó ellenfelekkel, lobbiérdekekkel.

Mert más nevében ugyan nem tudok beszélni, de a szurkolói csoportoknak a jelenlegi felállás már nem vállalható. És sajnos láthatólag a csapatnak sem.
Csak le kell ülni és meg kell hozni azt az elvi döntést, közösen.

Magyar Balázs