Labdarúgó csapatunk másodedzője azt is elmondta, mire különösen büszke az elmúlt 10 évből.

Segítette holland, német, ukrán, osztrák vezetőedzőt munkáját, most az oszét származású orosz Sztanyiszlav Csercseszovval dolgozik Máté Csaba pályaedzőként, aki mélyről indult és a csúcsra ért a Ferencvárosnál. Tisztán emlékszik rá, amikor a régi Üllői úti stadionba először besétált. A csapat akkoriban nemcsak a meccsekre, az edzésekre is a stadionban lévő öltözőben készült, és hátul, a centerpálya mögötti füves pályán tréningezett. Máté Csaba tíz éve érkezett a Ferencvároshoz, a zöld-fehérek Paksról csábították az Üllői útra.

„Paksról Kis Károly távozott, és éppen akkor jött a Ferencváros megkeresése, amikor egyébként is a levegőben lógott a jövőm – mondta a Nemzeti Sportnak Máté Csaba, aki 2012-ben szerződött az FTC-hez. – Ricardo Moniz lett a vezetőedző, először leültünk beszélgetni, emlékszem, sok mindenről szó esett, nem csak a futballról. Az első meccsen még nem voltam a csapat mellett, a Honvéd elleni találkozó után csatlakoztam a stábjához, de nem ijedt nyúlként sétáltam be az Üllői útra, hiszen az előtte levő két esztendőben a Pakssal megelőztük a Ferencvárost, ez egyfajta önbizalmat adott nekem.”

Máté Csaba holland, német, ukrán, osztrák vezetőedző munkáját segítette eddig a klubnál, Ricardo Moniz után Thomas Doll, Szerhij Rebrov, Peter Stöger, míg most már az oszét származású orosz Sztanyiszlav Csercseszov stábjában dolgozott. Vajon volt-e olyan edzőváltás, amikor úgy érezte, nem biztos, hogy maradhat a stábban, neki is megköszönik a munkáját?

„Minden egyes váltásnál kérdés volt, hogy maradok-e vagy sem… Az érkezők mindig olyan kaliberű vezetőedzők voltak, akiknek nem lehet megmondani, ki legyen a stábjukban. A pályaedzői állás bizalmi kérdés. Ebben is folyamatosan lépegetett előre a klub, Ricardo Moniz senkit sem hozott magával, Thomas Doll egy segítővel érkezett, Szerhij Rebrov és Peter Stöger egyaránt kettővel, míg Sztanyiszlav Csercseszov öttel. Amire különösen büszke vagyok, hogy a mai napig mindegyik edzővel jóban vagyok, senkivel sem romlott meg a viszonyom.”

Az edzőváltás értelemszerűen mindig rosszul érintette Máté Csabát (is), hiszen kötődött, kötődik a mindenkori vezetőedzőhöz. Minden egyes trénernél próbaidővel kezdte a megbízatását, csupán egy-két hónap után dőlt el, hogy a stábban marad-e.

„Segített az akklimatizálódásban, hogy korábban nyolc évig külföldön éltem, az edzők által képviselt szemlélet hozzám is közel állt – folytatta a tréner, aki az elmúlt tíz évben öt bajnoki címet, négy Magyar Kupa-győzelmet ünnepelt a Ferencvárossal, de nyert aranyérmet a Ligakupában és a Szuperkupában is. – Szakmailag mindannyiuktól rengeteget tanultam, sokkal jobb edző vagyok most, mint tíz esztendővel ezelőtt.”

Máté Csaba az út elejétől végigkísérte a klubot az elmúlt évtizedben, így pontosan látta, miben fejlődött leginkább az együttes.

„Azt szoktam mondani, nem a csapat, a klub fejlődött! A technikai, az orvosi háttér, a pályák, a körülmények, minden… Emlékszem, eleinte a régi stadionban edzettünk, sőt, előfordult, hogy ott öltöztünk át, és onnan futottunk át a Népligetbe, hogy tréningezzünk, majd visszakocogtunk az Üllői útra. Akkor utópisztikusnak tűnt, hogy ilyen szintre jusson el ilyen rövid idő alatt a klub.”

Az eddigi vezetőedzők abban mindenképpen hasonlítottak egymáshoz, hogy az öltözőben az angolt kérték hivatalos nyelvnek, ám mindegyikőjüknek voltak különös szokásaik.

„Amikor Szerhij Rebrov irányította a csapatot, rendre megbeszéltük, hogy az adott mérkőzésre ki marad ki a keretből. A vezetőedzővel abban maradtunk, a döntést én közlöm a játékosokkal, így amikor az öltözőben elindultam valaki felé, a játékosok arcán már láttam, Csaba azért jön ide, hogy közölje velem, kimaradok… El is neveztek Kaszás Csabinak.”

A zöld-fehérek pályaedzője dunakeszi házában számtalan ereklyét gyűjtött össze. Egyik legféltettebb kincse a régi Üllői úti stadion kispadjának az a széke, amelyen ő ült a mérkőzéseken, de Thomas Doll a századik mérkőzésére kapott futballcipőjét is neki ajándékozta köszönete és megbecsülése jeléül.