Dénessel beszélgetett a SportalTV.

Kijelenthető, hogy a Ferencvárosban töltöd ki a pályafutásodat?
Ha számolgatok, a következő szerződésem végén közelítek majd a harminchéthez. Lehet, hogy lesz még bennem egy-két év, de nyilvánvalóan ez már az egyike az utolsó szerződéshosszabbításaimnak. Elképzelhetőnek tartom, hogy a Fradiból vonulok vissza, de ez most még nagyon távoli, szóval nem is szeretnék ezzel foglalkozni. Bízom benne, hogy a következő időszakban is jó lesz a teljesítményem, a sérülések is elkerülnek.

Emlékszel az első mérkőzésedre, amikor kétezertizennégyben beléptél az öltözőbe?
Igen, de emlékszem az első edzésre is, az első edzőmérkőzésre is, amit a Soroksár ellen játszottam. Az első tétmeccsem egy Ligakupa-mérkőzés volt Szombathelyen, és az első bajnokim egy Győr elleni hazai mérkőzés. Jó régen volt, de emlékszem az izgatottságra és érzésre, ami akkor volt bennem.

Az ETO elleni meccs kétezertizennégy márciusában volt, előtte viszont az őszi szezon végén a Péccsel játszottál éppen a Ferencváros ellen, és nyertetek kettő egyre a Puskás Arénában. Akkor már tudtad, hogy a Fradihoz szerződsz?
A menedzserem, Schultz Levente felvetette, hogy megpróbálhatnék a Fradiba igazolni, és mit gondolok erről. Kicsit irreálisnak tartottam, mert az előtte lévő időszakban többször is felvetődött, hogy a Fradiba vagy a Vidibe igazoljak, vagy még, amikor az NB II-ben szerepeltem, az Újpest is szóba került, de komollyá egyik lehetőség sem vált, úgyhogy ebben sem bíztam igazán. Aztán januárban felgyorsultak az események, és egyértelmű volt, hogy a Ferencvároshoz igazolok. Jobb döntést nem is hozhattam volna, mert azóta a klub és a labdarúgócsapat is egyre komolyabb sikereket ért el. Egymás után négyszer csoportkörbe jutottunk a nemzetközi kupában, szóval eljutottunk arra a szintre, amelyre nagyon sokan és nagyon sokat vártak.

Negyedik edzővel dolgozol a Ferencvárosnál, különböző karakterek mind a négyen. Melyik az ideális számodra? Aki szigorúbb, és fegyelmet tart az öltözőben, vagy a lazább?
Gyakorlatilag mindenki tudja, mi a feladata, mert minden edző lefektette a szabályokat, amelyeket be kell tartani. Ha nem tartod be, következményekkel jár, ilyen egyszerű. Nyilván egy-egy döntéssel lehet fegyelmezni, de nem úgy kell elképzelni, hogy vigyázban állnak a játékosok, amikor az edző belép az öltözőbe. Szerintem az a lényeg, hogy milyen volt a szakmai munka az irányítása alatt.

A szakmai munkával nem lehetett gond, Sztanyiszlav Csercseszov ugyanis sokszor hangoztatta röviden a véleményét, hogy nem rossz…
Egyértelműen hatalmas eredmény, hogy kivívtuk a tavaszi folytatást az Európa Ligában, sőt a csoportelsőségnek köszönhetően egy kört spóroltunk is magunknak, tehát már a legjobb tizenhat között vagyunk. Talán senki sem számított a csoportgyőzelemre, csak szerettünk volna jobban szerepelni, mint az előző egy-két évben. Ez idáig az első Európa Liga-csoportkörös szereplésünk volt a legjobb, de ősszel a Trabzonspor ellen hazai mérkőzésünk nagy lökést adott, amikor tíz emberrel legyőztük a török bajnokot. Emellett nyilván a bajnokságban is teljesítenünk kellett, és kijelenthető, hogy tényleg nem volt rossz. Persze mindig lehetne jobb, hiszen ha nem, az azt jelentené, hogy minden mérkőzésünket megnyertük, és a Bajnokok Ligája csoportgyőzteseként ülnénk itt.

A bajnokságban azért becsúszott egy-két vereség, ez megzavarta a játékosokat, vagy úgy voltatok vele, hogy belefér a hosszú őszi menetelésbe?
A vereség sosem esik jól, mindig kisebb hangulatromlással jár, de gyakorlatilag július eleje óta pályán voltunk, többnyire heti két mérkőzést játszottunk, ezért érthető, hogy három-négy naponta nem futballozott mindenki csúcsformában.

Az Újpest ellen szeptemberben azért nem volt gond a motivációval. A hatgólos győzelemről utólag beszéltetek az öltözőben? Különösen a légiósokkal, hogy miért fontos eredmény a hat nulla?
Hallották már, hogy anno mi történt, de a pályán ez nem volt téma, és nem is volt célunk, hogy hat nulla legyen a mérkőzés. Arról viszont beszéltünk, hogy hozzuk ki belőle a legtöbbet, szerezzünk annyi gólt, amennyit csak lehet. Jól mutat, hogy sikerült visszavágnunk a tizenkét évvel ezelőtti vereségért, a szurkolóknak és a vezetőknek is nagy elégtétel. Örülök, hogy sikerült a hat nullát visszaadni, mint ahogyan a Slovan elleni egy négyes vereséget is harminc év után, úgyhogy a szurkolóinknak sok emlékezetes pillanatot adtunk ebben az évben. Ami ennél kevesebb lesz, mind csalódás, ezért célunk lehet, hogy folyamatosan előrelépjünk.

Mostantól, ha a tavaszi szezonban nem szerepeltek a nemzetközi kupában, már csalódás lenne?
Egy Bajnokok Ligájában nem lehet elvárás a tavaszi folytatás, de a csoportkörben elért harmadik hely valós cél lehet, és azzal együtt a továbbjutás. Az idei Európa-liga-szereplésünk minden várakozást felülmúlt, de reálisan nézve is kiharcolható a továbbjutás. Ennél nem szabad kevesebb célt kitűzni, és ha ebből nem tudjuk kihozni a maximumot, akkor az egész éves munkánkat dobhatjuk a kukába, úgyhogy emiatt kiemelt a jelentősége a nemzetközi szereplésünknek.

A teljes videóinterjú: Sportal