Szélsőnkkel beszélgettek – többek között elmondta, milyen útravalóval látta el Lipcsei Péter és Sztanyiszlav Csercseszov szokásairól is mesélt.

– Soroksáron Lipcsei Péter volt az edződ majdnem három éven át, aki közel 650 mérkőzést játszott a Ferencvárosban. Mi volt az útravalója számodra, amikor februárban az FTC-hez kerültél?
– Peti bá megadta a lehetőséget a fejlődésre, rengeteg dologban segített. Amikor elbúcsúzott tőlem Soroksáron, elmondta, hogy milyen közegbe fogok kerülni, s hogy ezen ne lepődjek meg. Azt tanácsolta, hogy ugyanolyan alázatos és szerény legyek, mint addig, adjak bele mindent, és adjam magamat bátran. Azt mondta, ha így teszek, biztosan sikeres leszek.

– Az NB II-ben, NB III-ban volt edződ Joao Janeiro, Supka Attila, Lipcsei. Ki volt közülük a legkomolyabb hatással a játékod fejlődésére?
– Nehéz erre megfelelő választ adni. Volt olyan edzőm is, aki alatt nem játszottam sokat Szegeden, de mentális értelemben ez is megerősített.

– Ki volt az illető?
– Inkább nem beszélnék róla, nem szeretnék senkit megsérteni. Az előbbi edzőket is nehéz összehasonlítani például Sztanyiszlav Csercseszovval, hiszen ő magasabb szintről érkezett, és a szintén magas szintet képviselő Ferencvárosnál más elvárásai lehetnek. Ebből fakadóan ő azért más dolgokat kér a pályán, mint az edzőim az NB II-ben. Nem tudnék külön kiemelni senkit, nehogy valaki megsértődjön, mindenkitől tanultam valami hasznosat.

– Bár épp most mondtad, hogy Csercseszovot sem érdemes más edzővel összevetni, azért megkérdezem: hogyan fest nála a csapat fizikális és mentális felkészítése a korábban tapasztaltakhoz képest?
– Neki olyan minőségű játékosok állnak a rendelkezésére, hogy teljesen más elvárásai lehetnek, mint az edzőknek a korábbi csapataimnál. Komoly fizikai erőfeszítést vár el tőlünk, hiszen folyamatosan nyomás alatt, eredménykényszerben vagyunk. Teljesen más taktikai elvárásai vannak, mint amivel korábban szembesültem.

– Kíváncsian hallgatlak.
– Belemehetünk komolyabban is. Nekem például szélsővédőként már a támadásunk közben arra kell figyelnem, hogyan reagáljunk, ha labdát veszítünk. Ilyenkor a lehető legszorosabban fel kell zárkózni az emberemig. Vagy például ha a jobb oldalon fut a támadásunk, akkor nekem a szélsővédő posztot a védekező középpályáséra kell váltanom. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket korábban nem kérték tőlem az edzőim az NB II-ben.

– Veled személyesen szokott beszélgetni Csercseszov a teljesítményedről, javítani valókról, vagy akár egyéb személyes témáról?
– Természetesen. Elmondta, hogy bárki előtt nyitva áll az ajtaja, akkor is, ha valaki esetleg nem ért valamit. Volt olyan, hogy mérkőzés előtt, máskor meccs után hívott félre a lecserélésemet követően. Elmagyarázta, hogy miért akart változtatni. Senkit sem hagy kételyek között. Vérprofi edző, és megvan a karizmája ahhoz, hogy egy ilyen klubnál dolgozzon vezetőedzőként.

– Hogy érzed, van benne a tekintélyelvűségből is, vagy maximálisan a játékosokkal közösen gondolkozva építi a csapatot?
– Mindkettőből van benne. Megtartja a két lépés távolságot a játékosoktól. Csercseszov nem bratyizik, feleslegesen nem kommunikál, de ha mondanivalója van, nem titkolózik, a csapat előtt fejti ki a véleményét. Korrekt módon.

– A Crvena Zvezda elleni hazai mérkőzésen a szerbek gólt eredményező akciója a te rossz mozdulatod után indult, aztán viszont gólpasszt adtál. A hibáról például Csercseszov leült veled beszélgetni, esetleg a csapat előtt elemeztétek építő céllal, vagy szóba sem került?
– Kifejezetten erről a hibáról nem beszéltünk negatív értelemben, azt viszont el szokta mondani, hogy a hiba a játék része, csak az hibázik, aki sokat dolgozik. Ha felelőtlenség eredményezte volna a mozdulatot, akkor biztos, hogy előveszi, így viszont csupán arról beszéltünk, hogy hogyan előzzük meg legközelebb a hasonló helyzet kialakulását.

– Olvastam, hogy Sigér Dáviddal jóban vagytok. A csapatban kivel ápolod a legközelebbi viszonyt?
– Mindenkivel jó a viszonyom, persze a magyarokkal, Vécsei Bálinttal, Sigivel, Botka Endrével, Bogdán Ádival többet mozgunk együtt, a konditeremben is, és máshol is. De a többiekkel is megtaláltam a közös hangot. Az angollal már akkor sem volt gondom, amikor Szegeden Joao Janeiro volt az edzőnk, és az angol volt a közös nyelv. Amióta itt vagyok a Fradinál, szintén sokat fejlődött az angolom, mindenkivel megértetem magam.

– Hogy fest a Fradi öltözője mérkőzés előtt? Mindenki felöltözik, és a kivonulás előtt Dibusz Dénes mond angolul egy beszédet odabent? Vagy már csak a pályán az összekapaszkodáskor?
– Az öltözőben mindenkinek megvan a saját rituáléja. Van, aki csak masszíroztat, más bemozgatja magát, megint más labdázik. Aztán kimegyünk a pályára, és ott Dénes szokott mondani egy ösztönző beszédet összekapaszkodáskor.

– A Ferencváros még soha nem szerepelt ilyen jól Európa-liga csoportkörében. Mi a véleményed, a játékosok egyéni képességei adják a csúcsteljesítmény alapját, vagy a csapatszellemmel, stratégiával tud felülkerekedni a Trabzonsporon, az AS Monacón és a Crvena Zvezdán az FTC?
– A támadószekcióban is nagyon jó játékosaink vannak, mégsem ezzel nyerünk, hanem a csapatszellemmel, a szervezett, önfeláldozó védekezéssel. Persze nem hiányozhat ezekhez az eredményekhez a szakmailag nagyon magas szintű stáb sem. Matematikailag még nem dőlt el, de biztos vagyok benne, hogy tavasszal is játszani fogunk az Európa-ligában.

– Soroksáron te végezted el a pontrúgásokat, a Ferencvárosban is van rá esélyed, hogy előbb-utóbb első számú szögletrúgó és szabadrúgáslövő legyél?
– Azért itt fantasztikus adottságú játékosok vannak, több jelentkező is van erre a feladatra. Ha pályán vagyok, az egyik szögletrúgó én vagyok. Úgy gondolom, ha sok lehetőséget fogok kapni, és jól megy, a pontrúgásokat is rendszeresen elvégezhetem majd. Persze attól is függ, hogy mit gyakorlunk épp, melyik oldalról milyen figurát veszünk elő.

A teljes beszélgetés, amiben a kezdetekről is kérdezték Lórit: Büntető