Kristoffer szerint felejthetetlen este elé nézünk.
– Második magyarországi derbijére készül. Izgatott?
– Mi az hogy! Vasárnap telt ház lesz a Groupama Arénában, napokkal a mérkőzés előtt eladták a jegyeket, felejthetetlen este elé nézünk. Az Újpest a hét közben ugyan Pakson kikapott a Magyar Kupa elődöntőjében, ám a bajnokságban bizonyította, egyáltalán nem olyan rossz csapat, mint azt korábban az eredményei mutatták. Ellenfelünk jó formában van, ám semmi kétség, a Fradi jobb csapat, hazai pályán győznünk kell.– Akár újabb Zachariassen-góllal?
– Én lennék a legboldogabb.– Azért kérdezem, mert legutóbbi három mérkőzésén három gólt szerzett: minek köszönhető a jó forma?
– Talán nem mellékes, hogy az utóbbi időben más pozícióban játszom, és a bizalmat is élvezem a szakmai stáb részéről.– Játszott a pálya közepén, de a jobb, illetve a bal oldalon is. Hol érzi a legjobban magát?
– A nyolcas pozíció a kedvencem. Peter Stöger korábban gyakran a jobb szélre tett, korábban sosem futballoztam ott, de egyre inkább belerázódtam abba a szerepkörbe is. Némi időre volt szükségem, míg megszoktam, hiszen Rosenborgban a bal oldalról indultam. Egyre inkább élvezem a futballt, a jelek szerint némi időre volt szükségem, amíg felvettem a ritmust, megismertem a magyar bajnokságot.– Azt szokták mondani, a messziről jött játékosnak nagyjából fél évre van szüksége, hogy új állomáshelyén a legjobbját tudja nyújtani. Van ebben igazság?
– Az én példám mindenesetre ezt mutatja, úgyhogy teljesen egyetértek ezzel a megállapítással. Új helyre kerültem, az új csapattársakat is meg kellett szoknom, ez nem megy egyik napról a másikra. Lehet, van olyan futballista, akinek zökkenőmentesen megy, ha egyik országból a másikba szerződik, de a legtöbben azért nem vagyunk ilyenek.– Korábban sosem élt sehol máshol, mint Norvégiában, milyen volt tehát Magyarországra költözni?
– Nagy változás volt az életemben. Nem csak klubot és várost, hanem országot is váltottam. Az öltözőben sokféle kultúra keveredik, érdekes volt ezt is át- és megélni. Miközben az edzésekre készülődünk, az egyik sarokban franciául beszélgetnek, a másikban szerbül, a harmadikban németül, a negyedikben angolul.– Norvégiában mesebeli szigeten nőtt fel, színes tengerparti házakkal, fjordokkal a környéken. Nem hiányzik a kisvárosi élet?
– Kétségtelen, hogy az otthoni életemet nem lehet összehasonlítani az ittenivel. Budapest nagyváros, míg Sotrában jó, ha harmincezren laknak. Mostanra azonban nagyon megszerettük a budapesti életet is. Norvégiában édesapámnak van egy hajója, azzal gyakran kimegyünk a környékbeli vizekre, apu rákokra halászik, ez az ő hobbija. Engem ez sohasem vonzott. A család, a barátok természetesen hiányoznak, de a Ferencváros és Budapest lenyűgöző.– Kislánya nyolc hónapos múlt. Élvezi az apaszerepet?
– Minden pillanatát. Ebben is sokat változott az életem, ahogy a feleségem fogalmazott, vége a videojátékok korának… A kislányom Norvégiában született, három hetes volt, amikor Budapestre költözött, és azóta is minden pillanatát élvezem a vele, velük eltöltött időnek.– Nem lehet, hogy neki köszönhetően lendült ennyire játékba?
– Elképzelhető. Tényleg minden korábbinál kiegyensúlyozottabb és boldogabb vagyok. Márpedig egy játékosnál alapkövetelmény a nyugodt családi háttér. Ráadásul kifejezetten családcentrikus vagyok, így számomra ez hatványozottan fontos.– Összejöhet idén a duplázás? A bajnoki cím mellett a Magyar Kupát is megnyerheti a Ferencváros?
– A hét közben jól vettük a kupaakadályt is, Győrben jól játszottunk, úgy is mondhatnám, profi munkát végeztünk. Odamentünk, megmutattuk, melyik a jobb csapat, és győztünk.– Játszott már kupadöntőt?
– Odahaza Norvégiában egyszer, ám azt sajnos elbuktam. Pocsék érzés volt, napokig nem tudtam aludni. Remélem, javítok a statisztikámon, és a második kupadöntőmet megnyerem. Most azonban nincs fontosabb az Újpest elleni mérkőzésénél. A bajnoki címünk szempontjából is fontos kilencven perc vár ránk!
