Női kézilabda csapatunk vezetőedzőjével beszélgettek, valamint megszakértették a Borussia Dortmund elleni Bajnokok Ligája meccsünket.

Elek Gábor

A játékunk sebessége miatt van bennem hiányérzet. Az elején még jó sebességgel kézilabdáztunk támadásban és védekezésben is, aztán lelassított minket a Dortmund, amivel el tudott venni tőlünk egy pontot. A jó kezdés után sort kellett cserélni, mert azt is néznünk kell hogy ki mennyit bír, meg kellett bontani a felállást, és most is látszott, hogy még nem vagyunk készen. A beállóval szembeni védekezésünk gyenge volt, a saját kapunk előtt sokszor voltunk figyelmetlenek a befutó játékosoknál vagy a kipattanó labdáknál, ami nagy probléma, mert több koncentrációval ezek a hibák kiküszöbölhetők. A végjátékban sok helyzetet kihagytunk, naggyá tettük az ellenfél kapusát. Megbeszéltük, hogy az egyik dortmundi kapus az alsó, a másik a felső lövéseknél sebezhető, mégis rosszul reagáltunk a németek kapuscseréjére. Nem vállaltuk el a felelősséget és a lövéseket, sokszor biztonsági kézilabdát játszottunk, arra várt a csapat, hogy majd Emily Bölk megoldja… Csak hát Emily ebbe belefáradt a végére, mert kényszerből már az első félidőben is túl sokat kellett a pályán lennie, irányítóposzton érezzük Kovacsics Anikó és Szucsánszki Zita hiányát, egyelőre nincs megfelelő stratéga. Ám ez majd alakul. Semmiképpen sem gondolom, hogy dráma lenne, egyszerűen csak javítanunk kell, pontosabbá kell válnunk, és vissza kell nyernünk a sebességünket. Ez nem megoldhatatlan feladat, azt pedig tudtuk, hogy előfordul hullámzás a teljesítményünkben, ez az ősz ilyen lesz. Az elmúlt napokban jórészt a védekezésre koncentráltunk, ami a támadójáték rovására ment.

NS