Támadónkkal beszélgettek.

– Első tétmérkőzésüket játszották kedd este. Mit gondol, idénykezdésnek megfelelő volt a produkció?
– Tudunk ennél sokkal jobban is játszani. A találkozó elején visszafogottan teljesítettünk, nem úgy kezdtük a mérkőzést, ahogy elterveztük. Persze nincs ezzel gond, a lényeg, hogy később felpörögtünk, és magabiztosan győztünk.

– Két gólpasszt adott, előbb az új igazolású Ryan Mmaeét, majd Miha Blazicot szolgálta ki. Jól érezte magát a pályán?
– Tíz napja érkeztem vissza a Ferencvároshoz, a frissességemen van mit javítani. Talán érthető, hiszen egy hónapot töltöttem a szlovák válogatottnál, az Európa-bajnokság nem csupán fizikailag, mentálisan is sokat kivett belőlem. A torna után három napot pihentem, majd jöttem vissza Magyarországra.

– Ilyen rövid időre, gondolom, el sem utazott nyaralni.
– Odahaza voltam, Pozsonyban, mert valóban nem lett volna értelme útnak indulni, év közben egyébként is keveset látom a családomat.

– Mit gondol, miért kezdtek tompán a Prishtina elleni BL-selejtezőn?
– Nyilvánvalóan nagyobb tempóban szerettünk volna futballozni, ám időre volt szükségünk, hogy elkapjuk a fonalat. Ne feledjük, ez volt az idény első mérkőzése, és bár három nullára győztünk, a koszovói bajnok egyáltalán nem rossz csapat. Elég, ha csak az első félidei lehetőségeit nézzük, bizony, némi szerencse is kellett, hogy megússzuk kapott gól nélkül.

– A hetvenedik percben még nulla nulla volt az állás. Nem aggódtak az eredmény miatt?
– Utólag könnyű mondani, de azt éreztem, az első gól átszakíthatja a gátat, és így is lett. Miután Tokmac Nguen a kapujukba perdítette a labdát, rövid időn belül jött újabb két gól. Látható volt, hogy a csapat rendkívül motivált, nem véletlenül örültünk annyira a góloknak. A végére az ellenfél talán el is fáradt, igaz, a hajrában már én is nehezen vettem a levegőt, a harmincnégy fokos hőség nem ideális a játékra.

– Az elmúlt idényben nem sikerült állandó helyet kiharcolnia magának a kezdőcsapatban, és könnyen lehet, ha az ukrán Olekszandr Zubkov hadra fogható, kedden is a kispadon kezd.
– Éppen ezért kell az ilyen lehetőségeket megragadnom! Az idény első mérkőzésén kezdő voltam, két gólpasszal vettem ki a részem a sikerből. Egyértelmű célom, hogy az előttem álló hónapokban Peter Stögernél beverekedjem magam a kezdőcsapatba; tiszta lappal indult mindenki, az játszik, aki jobb formát mutat. Kedden talán meggyőztem az edzőt, hogy érdemes számolnia velem.

– A háromgólos győzelmet követően a visszavágó csupán formalitás?
– Nagyot hibáznánk, ha így gondolnánk. Láthattuk, a Prishtina olykor zavart keltett a védelmünkben, az első félidőben lesgólt is szerzett, a csatára nagy ziccert rontott. A visszavágón is rendkívül koncentráltnak kell lennünk, nem véletlenül nyilatkozta a lefújást követően Peter Stöger vezetőedző, hogy Koszovóban is a legjobb összeállításban lépünk pályára. Szó sem lehet arról, hogy félvállról vegyük a találkozót. Látni kell, ezen a szinten nincsenek könnyű mérkőzések, még a selejtezőkör első fordulójában sem.

NSO