Hogy kinek és miért mondta ezt Bíró Blanka, azt alább olvashatod.

Bíró Blanka a fantasztikusan záródó bajnokság után rögtön megkezdte a pihenőjét, hiszen az olimpiai felkészülés előtt alig három hét jut a kikapcsolódásra. Az aranyéremmel kapcsolatos élmények azonban nagyon közeliek még, épp ezért egyetlen nap se telt el úgy, hogy ne jutott volna eszébe a kézilabda.

Próbáltam az utolsó meccs óta teljesen kikapcsolni, nem a kézilabdával foglalkozni, de nem sikerült, mert, például, a kedves ismerőseim tortát hozattak nekem és még a „We are the champions” című számot is lejátszatták az egyik vacsora után, hogy közben az egész étterem tapsoljon, én meg vörös legyek zavaromban… – mondta nevetve és boldogan Blani. – A viccet félretéve, egyből pihenni mentünk, de minden nap eszembe jutottak az események, mert nagyon jó érzés, az elején komolyan felfoghatatlan volt számomra. A meccset is visszanéztem, persze, a többiek nevettek is rajtam, hogy itt sem bírom ki. De jó volt újra látni azokat a pillanatokat.

Sokszor elmondták a játékosok és az edzők, hogy a mostanihoz hasonlóan nehéz idény soha nem volt még, épp ezért érdekes, hogy az ismert végkifejlet után mely emlékek erősebbek, hogy mely pillanatok ugranak be elsőre a 2020/2021-es évadra gondolva.

Elsőre a Győr elleni meccs. Aztán gyorsan utána az utolsó, az MTK elleni bajnoki, főleg az atmoszféra miatt. Korábban megtapasztalhattuk ezt, akik régebb óta itt vagyunk, de az elmúlt egy évben nem volt ilyen hangulat, és iszonyatosan hiányzott már. Jó vigasz volt ez az évzárás a sok nehézség után, mert persze, ha hosszabban gondolkodok az elmúlt időszakon, akkor eszembe jut a sok probléma is. Az a pillanat is, amikor Norvégiában ültünk a hotelszobában, és nem tudtuk még, miként és mikor jöhetünk haza, Nadára néztem és azt mondtam neki, ‘bármennyire is szeretlek, nem szeretném veled itt ünnepelni a születésnapomat’…

Kapusunk tíz kedvenc fotóját alább láthatod, a gondolatait róluk pedig itt olvashatod: Fradi.hu