Koris klasszisunkkal, Liu Shaolin Sándorral beszélgettek.
– Hétfőn becsöngetnek a Gyakorló Jégcsarnokban – várja már?
– Egyre jobban hiányoznak a többiek, bár sokakkal egymás közelében lakunk, így csináltunk közös programokat a pihenőidő során is, de jó lesz újra találkozni a társakkal, igaz, a járvány miatt ezúttal kicsit másként üdvözölhetjük egymást: elmaradnak a nagy ölelgetések.– A közös programok miből álltak?
– Leginkább kerékpározásból.– Vagyis ez továbbra is nagy szerelem?
– Igen, az, és a többiek is így vannak vele. Május hetedikén ismét körbetekerjük a Balatont.– Egy nap alatt?!
– Hát, ha a lányok is meghúzzák, és mehetünk a saját tempónkban, akkor egy nap alatt körbeérünk.– Jelenleg még nincs jég a Gyakorló Jégcsarnokban: hogyan néz ki a felkészülés eleje?
– Már mindannyian mocorgunk egyénileg, és az első két hétben inkább futni fogunk – jó sokat. A Városligetben ilyenkor gyakran lehet velünk találkozni, de a Normafához is sokszor feljárunk az év ezen időszakában. Aztán május 23-án Livignóba utazunk, az lesz az első edzőtáborunk, és ilyenből még lesz másik kettő is a szezon kezdetéig: ha minden jól megy, egy Hollandiában, és a harmadik ismét Olaszországban. Szóval, jégre még egy ideig nem megyünk, de nem is baj, így is épp elég lesz megküzdeni az izomlázzal.– Az még úgy is jön, hogy a pihenő alatt senki sem állt le teljesen?
– Igen, ez kikerülhetetlen.– Március eleje óta nem volt jégen, ennyi idő után már hiányzik a korcsolyázás?
– Még nem. De a kerékpározás kapcsán is akkor támadt fel bennem a vágy, amikor elővettem a biciklimet – egyből nyeregbe akartam ülni, és tekerni legalább száz kilométert. A korival is így lesz: amikor felhúzom a cipőt, már bizseregni fog a vérem.– Tudja pontosan, mi vár a csapatra az olimpiai felkészülés során?
– Túl sok meglepetés biztosan nem. Az elmúlt időszak megmutatta, jó az, amit csinálunk, ráadásul tele vagyunk motivációval: újra győzni szeretnék. Tudjuk, milyen olimpiai bajnokként hazatérni Magyarországra, ezt szeretnénk ismét átélni. Ezért fogunk dolgozni, és ezért…– …várjon, várjon, ne szaladjunk túl egy fontos mondaton! Az újra győzni kitétel alatt mire gondol: a címvédésre, vagy az egyéni versenyekre?
– Ha mindkettő összejönne, akkor lennék a legboldogabb, vagyis, ha megvédenénk az olimpiai bajnoki címünket a váltóval, és ha egyéniben is ott állhatnék a dobogón.– Pjongcsang után elárulta, hogy az olimpia előtti egy évben lemondott mindenről, csak a felkészülésre koncentrált – hogy volt képest ezt hónapokon keresztül véghez vinni?
– Mindig is összeszedett versenyző voltam. Vannak időszakok, amikor ki lehet engedni, amikor lehet bulizni, de ez nem az az időszak. Szerencsésnek tartom magam, mert jól kezelem a nehéz szituációkat, tudom, hogyan érhetem el saját magamnál a koncentráltságot.– Így született…?
– Nem, néha én is elakadok, de olyankor ott van a két edzőm, Lina és Bánhidi Ákos, és persze az öcsémre is mindig számíthatok.– Ez eddig rendben is van, de amikor csörög a telefonja, és egy barátja elhívja valahová, sosem csábul el? Az edzői és a testvére nem állnak mindig ön mellett.
– Az emberek nagyobb hányada nem képes azokra a lépésekre, amelyek előrevisznek, én igen. Szeretem annyira a testemet, hogy nem tolok ki vele: nem eszem pizzát, mert tudom, akkor kétszer annyit kell dolgoznom a következő edzéseken. És szeretem magam annyira, hogy bármennyire is szeretnék, nem megyek el bulizni, mert tisztában vagyok azzal, hogy napok esnek ki a felkészülésből egy esetleges kilengést követően. A pjongcsangi olimpia utáni hetekben-hónapokban nem volt olyan szórakozóhely, olyan buli, ahol ne lettem volna ott, Peking után ez akár ismét így lehet, de addig nem. Most teljesíteni kell.– Jobban, többet, mint négy évvel ezelőtt?
– Rengeteget fejlődött a sportágunk, de mi is – nagyképűség nélkül: a fejlődéshez mi, magyarok is hozzájárultunk. Gyakran elemezzük például az ellenfeleket, ebből sokat lehet tanulni.– Hogy kell ezt elképzelni? Például: mit néz a vetélytársakon?
– Azt, hogy milyen hosszú egyeneseket mennek, hogyan jönnek ki a kanyarból, milyen jellegzetes hibái vannak egy-egy korisnak. Például Sébastien Lepape-nak…– Jaj;
– Kedveli a francia srácot?– Éppen ez ellenkezője: a palánk külső oldaláról nézve félelmetes, hogy a hosszú karjaival és a lábaival mit csinál a jégen.
– Na, éppen erre jó az elemzés: a világbajnokság előtt sokszor megnéztük a futását, így amikor egy futamba kerültünk vele, tudtuk, mit csinál, ennek megfelelően helyezkedtünk.– Hétfőn elkezdődik a felkészülés, a szezon legfontosabb versenye a pekingi olimpia lesz, de előtte vár önökre négy, nehéznek ígérkező kvalifikációs világkupaverseny – felötlik önben néha-néha, hogy Pjongcsang előtt milyen nehezen sikerült megszerezni a váltókvótát?
– A kvalifikációs időszak önmagában nem jelent semmit: négy éve a váltóval küszködtünk, én ezer méteren az első, ötszázon a második voltam a rangsorban, aztán tudjuk, mi történt Pjongcsangban. Én azt mondom, az olimpia legyen hasonló, mint a négy évvel ezelőtti – a kvótaszerzés időszaka kapcsán csak az a fontos, hogy sikerrel vegyük az akadályokat. A hogyan és a miként másodlagos.
