Szandrával beszélgettek az elmúlt hétvégi Képes Sportban.

– Csak hogy konkrétumokról beszéljünk: négy évvel ezelőtt, huszonhét esztendősen, sportolói pályafutása talán legproduktívabb időszakában eljött a bajnoki címért harcoló, rendszeres BL-résztvevő Ferencvárostól, majd az NB I akkori tizenegyedik helyezettjéhez, a Budaörshöz igazolt. Nem tudom, mi a nagyobb talány: hogy miért került sor erre a szakmailag nehezen indokolható váltásra, vagy hogy utána hogyan tudott visszakapaszkodni a korábban megjárt magasságba?
– Fejben kissé feladtam az élsportot, ez az igazság. Azt nem állítom, hogy egyáltalán nem terveztem a kézilabdázással, vagy hogy a civil élet lehetőségein töprengtem volna, de nem éreztem biztosnak a lábam alatt a talajt. Hogy miért váltottam? Mert szerettem volna újraépíteni magam: túl voltam egy újabb műtéten, a pályán alig volt önbizalmam, közben gyötört a lelkiismeret-furdalás, hogy nem töltök elég időt a kislányommal. A távozást ugyanakkor nagy traumaként éltem át, és a következő idényem rá is ment a sebnyalogatásra.

– Erre az újratervezésre a Ferencváros nem volt alkalmas?
– Egy kisebb klub alkalmasabbnak tűnt. Nézze, ha az akkori önmagamra gondolok, mentálisan gyenge, önbizalomhiányban szenvedő játékost látok magam előtt, aki belül egyre csak őrlődik, ám minél jobban belelovalja magát önmaga hibáztatásba, annál nehezebben tud segíteni magán.

– Mondana rá példát, hogyan nézett ki ez a gyakorlatban?
– Ha a mérkőzésen elrontottam az első lövésemet, márpedig ilyen hozzáállással általában elrontottam, kész, vége volt mindennek, lehúzták a függönyt. Fent voltam a pályán és próbálkoztam legjobb tudásom szerint, de legbelül – ha mondhatok ilyet – eltemettem magam.

…

– Az MTK-t irányító Golovin Vlagyimirnak mekkora szerepe van az újjászületésében?
– Nagyon sok segítséget kaptam tőle, amiért nem győzök eléggé hálás lenni. Megtaláltuk a közös hangot, tudja, mivel érdemes engem motiválni, mikor kell szólnia, mikor csendben maradnia, és azt is érzi, mivel lehet rám hatni. Most, hogy sikerült az olimpiai kvalifikáció, már figyelmeztetett, le ne merjem mondani a válogatottságot, különben nem áll jót magáért.

– A közös szakmai munkát nem sokáig élvezheti, hiszen a következő szezonban újra a Ferencváros öltözőjében lesz otthon. Furcsa lesz a visszatérés?
– Az elmúlt évek után igen, furcsa lesz az újrakezdés, noha ismerős helyre, ismerős emberek közé megyek vissza. Nekem egyébként a visszatérés lehetősége a legcsodálatosabb ebben a történetben, hogy klubszinten is van még helyem a legmagasabb fokon. De előtte jó lenne még az MTK-val is nagyot alkotni, mondjuk elcsípni a nemzetközi szereplést érő helyezést a bajnokságban. Szerintem nem lehetetlen, mert most ugyan a tabella közepén állunk, de sok az elmaradt meccsünk.

– A Fradival pedig meg sem állna a BL négyes döntőjéig?
– A bakancslistámon van még néhány kipipálatlan tétel, és nem tagadom, a világversenyen szerzett érem mellett a final four-szereplés áll a tetején.

A teljes beszélgetés: NSO