Kovacsics Anikó szerint ha nem majrézunk, meglehet a továbbjutás a Podgorica ellen.

Kovacsics Anikó

Nagyon fájdalmas a vereség és ami engem a leginkább bosszant, hogy a kapuban Bíró Blanka révén megvolt a stabil alapunk, a védekezésünk sem volt rossz és ezekből bőven gazdálkodhattunk volna. A támadójátékunk döcögött és megilletődöttnek éreztem a csapatot, ami nem tudom, hogy mitől volt, mert a meccs előtt még egyáltalán nem volt bennem ilyen érzés. Átvettük azt a tempót és stílust, amit a Buducsnoszt játszott. Nagyon nem fekszik nekünk, amikor nincs meg a kellő ritmusunk és a tempónk támadásban, a labda nélküli mozgások és a lerohanások is nagyon hiányoztak. Az állóháború és a lassú játék az egész meccsre rányomta a bélyegét és ez az ellenfélnek kedvezett.

A Podgorica játékában is akadtak elemek, amelyekben bőven javulhatnak, de bennünk támadásban nagyon sok maradt, rengeteg a tartalék, és remélem, ez a visszavágón ki is jön. Ehhez azonban mindenképpen kell a bátorság, a lendület és a labda nélküli mozgásokra is szükség lesz. Az első mérkőzésen hamar megadtuk magunkat, nem járt gyorsan a labda, amikor nem volt meg a helyzetünk, hiányzott a türelem, hogy játsszuk tovább és tovább az akciókat addig, amíg nincs meg a lehetőség. Inkább hagytuk, hogy szabálytalanságokkal megállítsanak minket. Nem egyszerű a helyzet, nem mondanám, hogy olyan könnyen ledolgozható a hátrányunk, de nem is lehetetlen. Bátran, hittel – és nem majrézva attól, hogy mi lesz, ha hibázunk – kell pályára lépnünk a visszavágón, és ha azt a lendületes játékot mutatjuk a hazai meccsen, amit tudunk, akkor meglehet a továbbjutás. Menni, menni előre, csinálni, és abból jó fog kisülni.

NS