Ádóék még elszántabbak lettek az egy évvel ezelőtti igazságtalan kizárás miatt.
– Néhány nap híján egy évvel ezelőtt valóra váltotta egyik álmát, összetett Európa-bajnok lett Debrecenben. A címvédés kötelező?
– Egyáltalán nem. Az, hogy Gdanskban címvédőként lépek jégre, semmiképpen sem teher. Ráadásul ezúttal szerintem mindenkiben nagyobb lesz a tűz, bennem is ott van a „kicsit még többet akarok, mint máskor” érzése. De ezen nincs mit csodálkozni, hiszen majdnem egy éve nem rendeztek nagy versenyt, s csak néhányan léphettek jégre téthelyzetben ebben a tizenegy hónapban – például a hollandok.– Ez a hosszú időszak mentálisan vagy fizikai téren hozott inkább mélypontokat?
– Hogy mennyire nehezítette meg az elmúlt időszak a helyzetünket, csak a versenyen derül ki. Tényleg nagyon sok minden kimaradt, nagyon sok mindent sajnos el kellett engednünk. Magam is kíváncsi vagyok, milyen eredmények születnek Lengyelországban. A versenyzés végig hiányzott, és persze az is, hogy elmaradtak az edzőtáboraink, hogy nem utazhattunk. Utóbbi nem a kalandvágy miatt fontos, hanem azért, hogy megszakítsa az edzések monotonitását. Persze jól megvagyunk mi itthon is, dolgoztunk ezúttal is, de néha jó kimozdulni, ráadásul az utazások, a versenyek hoznak magukkal egy kis adrenalint.– És a fizikai felkészülés zökkenőmentes volt?
– Ebben mindig vannak holtpontok – ha van koronavírus-járvány, ha nincs. A fertőzéstől egyáltalán nem féltem, még akkor sem ijedtem meg, amikor belecsúsztam… Pusztán az olimpia kapcsán van bennem félsz, látom, hogy a nyári sportágakat űző társaim életét mennyire megborította a verseny elhalasztása. Nagyon örülnék, ha a téli olimpiát megtartanák.– Mindezek után érzi egyáltalán, milyen formában van?
– Vasárnap óta vagyunk Gdanskban, az ezt megelőző napokban nagyon fáradtnak éreztem magam, de nem is biztos, hogy pusztán a forma számít ezen az Európa-bajnokságon. Talán vannak, akik emlékeznek rá: egy évvel ezelőtt, a debreceni Eb előtt hetekig alig tudtam edzeni, annyira fájt a hátam, és mégis jól sikerült a verseny. Úgy vélem, sokkal inkább a korábban begyűjtött tapasztalatok segíthetnek majd – lehet, hogy ez dönt.– Néhány évvel ezelőtt még zöldfülűként jellemezte önmagát, pedig már akkor is voltak sikerei a felnőttmezőnyben. Ugye mostanra ezt a jelzőt elfelejthetjük önnel kapcsolatban?
– Remélem. Sokszor érzem, hogy a jégen már ösztönösen csinálok sok mindent, nem gondolkozom vagy képes vagyok nagyon gyorsan végiggondolni és dönteni egy-egy szituációban. Nincs sok idő ilyenkor, ha például valaki megbillen előttem, a testem cselekszik, és előzök – belénk ivódtak ezek a helyzetek. És ami még többször előfordul, hogy eleve úgy állok oda a rajthoz, hogy ezt most megcsinálom, és kész, nincs más opció.– Azt mondta, valószínűleg mindenkiben nagyobb lesz a tűz, ez azt is jelenti, hogy parázs futamokat vár az Európa-bajnokságon?
– Biztos vagyok benne, hogy mindenki nagyon akar majd – rég volt verseny, az éles helyzetek hiányoztak mindannyiunknak. Úgy gondolom, kicsit olyan lesz, mint az olimpián: mindenki bizonyítani akar ezen az Európa-bajnokságon.– Önök is, ez nyilvánvaló, de a tavalyi Eb-n történtek miatt ez a váltóra talán még inkább igaz.
– Debrecenben kizártak minket, hiába értünk elsőként a célba, vagyis a váltó még inkább a szívügyünkké vált. Azóta sokat fejlődtünk, erősödtünk is, de átmentünk sok nehézségen is. Burján Csaba december eleje óta készül ismét velünk, az összeszokásra nem volt sok időnk, de éppen a tavalyi eset miatt még fontosabb a váltó, s még erősebben akarjuk, hogy odaérjünk a dobogó tetejére.
