Női kézilabda szakosztályunk ügyvezető igazgatója beszélt a csapat elmúlt időszakáról.
Fájó vereséget szenvedett női kézilabdacsapatunk múlt szombaton a Bajnokok Ligájában. Az elit sorozatban egyetlen meccsre sem lehet előzetesen legyinteni, ezért várható volt, hogy az utolsó szalmaszálat kereső Bietigheim sem adja majd könnyen magát, de olyan teljesítményt korábban nem láthattunk a németektől, mint amilyet Érden mutattak.
„Kiválóan kézilabdázott szombaton az ellenfelünk, de sajnos hagytuk is, hogy mindent megvalósítson abból, amit szeretne – mondta csalódottan Bognár László, a szakosztály ügyvezető igazgatója. – Nem emlékszem az elmúlt évekből olyan meccsre, amelyen a játék minden elemében ennyire alulmaradtunk volna: támadásban, visszarendeződésben, védekezésben, kapusteljesítményben, összességében mindenben elmaradtunk attól, amire képesek vagyunk, és amit elvárunk. Felmenteni mindezért a játékosokat nem tudom, de az éremnek van másik oldala is…”
A sportvezető szerint ugyanis a világban uralkodó helyzet csapatunkat óriási mértékben érintette. Emlékezhetünk, szeptember végén nyolc kézilabdázónk esett ki hosszú hetekre, edzéseken sem vehettek részt, az elmúlt meccseken pedig további három játékosát kellett nélkülöznie Elek Gábornak.
„Egy-egy játékos visszatérése igen hosszú folyamat. Először is, a sportolónak teljesen tünetmentesnek kell lennie. Ez egyénenként teljesen változó, volt, aki egy-két hét alatt elért erre a szintre, de volt olyan is, akinél ez négy hetet vett igénybe. Ezen idő alatt semmilyen munkát nem végezhettek. Gondoljunk bele, hogy egy aktív sporthoz szokott szervezetnek ez mekkora kiesés, illetve, hogy milyen iszonyú nehéz és mennyi idő újra megfelelő szintet elérni. Utána szigorú orvosi vizsgálatokon kell átesniük, hogy újra edzésbe állhassanak és folyamatosan lehessen terhelni őket, valamint az is változó, hogy kit mennyire viselt meg a vírus. Folyamatosan, minden edzésen figyelemmel kísérjük a szervezetük reakcióit, csak patikamérlegen lehet adagolni nekik a terhelést. Közben, akik nem estek át a fertőzésen, iszonyú terhelés közepette állják a sarat, pedig kontaktszemélyként nekik is elég sok edzést ki kellett hagyniuk, ezért a tartalékok sajnos fogynak. Az edzéseket még mindig nem tudjuk a teljes kerettel végezni, folyamatosan figyeljük a játékosainkat, de senkinek az egészségével és az életével nem fogunk játszani. Már a Vác elleni bajnokin is látható volt, hogy nincs meg az a ritmus, amely minket jellemez, a Bietigheim ellen pedig ez tovább fokozódott. Egyes játékosok négy-hat hét kihagyás után a nulláról kezdték újra a munkát, mire belelendültek volna, ismét karanténba kényszerült mindenki, majd két-két közös edzésre volt csak idő a szerdai és a szombati meccs előtt. Még egyszer kiemelem, ez nem mentség mindenre, de tény, hogy kétségkívül megmutatkozott a folyamatos és előre megtervezett munka hiánya. Hozzáteszem, egyik napról a másikra ezen nem is lehet drasztikusan változtatni, miközben a válogatott szünetig hátralévő meccseinket nagyon fontos lenne megnyerni. Nehéz hetek előtt állunk, de látom, hogy a lányok mekkora erőfeszítéseket tesznek azért, hogy újra megfelelő szinten legyenek, és tudom, hogy mindent elkövetnek azért, hogy ezt a kétségtelen nem várt és csúfos fiaskót kijavítsák.”
Együttesünk szerdán már a Kisvárda vendégeként lép pályára, vasárnap pedig a Bietigheim otthonában kellene javítani a legutóbbi vereséget.
