Szurkolótársaink egy fiatal fradistának szereztek örömet.

Amikor szeretett csapatunk bejutott a BL csoportkörbe, többek is tettek fogadalmakat, amelyek közül ki tudja végül melyik teljesült és melyik nem. De én most olyanról szeretnék beszámolni, ami igen! Buta vok Bogár fórumtársunk itt írta ki, hogy egy szurkolónknak ez alkalomból venne egy Fradi mezt. Amikor megláttam az írását, egyből arra gondoltam, hogy nekem van egy olyan ismerős családom, ahol a három gyermeket nevelő anyának van egy 10 éves kisfia, aki él-hal a fociért és persze a Fradiért is. De mivel számukra a mindennapok megélése is kihívásokkal teli, a kis srácnak nem tud beszerezni semmi ilyesmit, de még olyan apróságokat sem, ami másoknak lehet, hogy aprópénznek számítana. Így eddig csak a sóvárgás volt az övé… Megírtam a fórumtársnak, hogy lenne-e esély arra, hogy ezt a kisfiút tegye boldoggá a felajánlásával. Erre azt írta, hogy pont ilyenre gondolt és vegyünk fel a kapcsolatot. Innen már nem volt nehéz, néhány fontos adat egyeztetése után végül a mez eljutott a kisfiúhoz, aki a képek tanúsága szerint, rendeltetésszerűen, hamar birtokba is vette!

Egy boldog fradista

Ezúton is és az édesanya nevében is, hálás köszönet a fórumtársunknak, aki ennyire gáláns volt, s ráadásul megtartotta azt, amit megígért. Azt hiszem a Fradi-család kifejezés erről is szól! Sokszor a klub is igyekszik segíteni azokon, akiken tud és lehet, s ebben már nem egyszer láthattunk példát szurkolóink részéről. Bárcsak sok ilyen (nem csak) Fradista ember lenne országunkban, a jó tett, a jó szó, az erkölcs az nem (csak) pénzkérdés! Kívánok még sok ilyen remek embert a „Fradi-családba”, nagyszerű élményt okoztál nem csak egy családnak, hanem nekem is, de szerintem mindannyiunknak, akik olvasnak erről, hiszen a Fradizmus erről (is) szól, legalábbis szerintem!

Buta vok Bogár & nyílegyenes