A Magyar Kupa győzelem góljai, valamint aranyszavak pólósainktól – Varga Zsolt legénysége sorozatban tizedik trófeáját gyűjtötte be.
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk
Jannisz Fountoulis
Három hónappal ezelőtt kezdtünk el készülni erre a tornára. Egy hónapja még úgy tűnt, hogy lejátsszuk a négyes döntő mérkőzéseit, de aztán több játékos is megfertőződött koronavírussal, köztük én is, és karanténba kellett vonulnunk. Elhalasztották a mérkőzést, megváltozott a menetrendünk, újra és újra meg kellett kezdenünk a felkészülést. Ez nagyon nehéz, persze nemcsak nekünk, hanem a többi csapatnak is. Muszáj volt a legjobbunkat nyújtanunk. Azt mondtam magamnak, hogy három hónapot szenvedtél ezért az egy napért. Szóval bármi történik, mindent bele kell adnod, hogy azt érezd, megérdemelted ezt a győzelmet. A járványhelyzet miatt most nem tudjuk megünnepelni, hogy nyertünk, de belül nagyon jól érzem magam. A Szolnok kiválóan játszott, fantasztikus meccs volt. Nyerhettek volna ők is, de ez a mi napunk volt. Innen folytatjuk.
Jansik Szilárd
Nagyon sok kiállítás volt, készültünk rá, de ennyire talán nem. Elég hamar összeszedtünk két hibát, például én is az első negyedben két hibát kaptam. Nehéz volt, az elejétől kezdve ők uralták a játékot, ők vezettek mindig egyel-kettővel, de hál’ istennek, tudtuk folytatni azt, amit megbeszéltünk. Pont ahogy megbeszéltük: a harmadik negyedben robbantunk, s fizikailag azért jobban bírjuk. Aztán kiderült, hogy ők is nagyon jól bírják és a végén nekünk kellett egyenlíteni, nagyon izgalmas mérkőzés volt. Nagyon boldog vagyok, hogy ennyi ember előtt játszhattunk, hideg volt végig, már tíz fok alatt volt, bent lenni a vízben sötétben, hidegben…tényleg jó, hogy a szurkolók azért bírták, s itt maradtak. A szurkolóinknak is nagyon köszönöm, hogy mindig jönnek és szurkolnak! Az ötméterespárbajban mi kicsit rutinosabbak vagyunk. Játszottunk nagyon komoly mérkőzéseket, a Szuperkupa-döntőt, a Magyar Kupa-döntő volt tavaly vagy tavaly előtt, a BL-döntő, arról ne is beszéljünk, hogy azt is ötméteresekkel nyertük meg. Abban biztos voltam, hogy Soma egyet megfog, már azon is meglepődtem, hogy az első ötben nem fogott meg, de volt egy kapufa, de hát neki nem lehet „nem megfogni”, mi meg hál’ istennek, higgadtak tudtunk maradni és belőttük, amikor kellett. Ez döntött, jobban bírtuk talán egy picit fejben.
