Clubunk pólósával, Jansik Szilárddal beszélgettek.

Kisgyerekként tényleg elsírta magát edzésen?
Olykor megesett, mert nagyon vékony kisfiú voltam, és amikor télen a nyitott ceglédi uszodában edzettünk, annyira fáztam, hogy eleredt a könnyem. Előfordult, hogy azt mondtam, fáj a fejem, vagy valami hasonlót igyekeztem kitalálni, hogy ne kelljen lemenni az uszodába. Vidéken azért más körülmények voltak, mint a fővárosban. Ma már el sem lehet képzelni, hogy milyen volt a télen-nyáron nyitott, betonos, feszített víztükör nélküli uszodában készülni. Szerencsére édesapám mindig azt sulykolta belém, hogy ne adjam fel, menjek le a következő gyakorlásra is, amiért mai fejjel nagyon hálás vagyok. Gyerekként természetesnek tűnt, hogy ilyen körülmények között készülünk, ám ha visszagondolok, azért nem semmi, miket bírtunk ki.

Hogy került az uszodába?
A szüleim még az általános iskola kezdete előtt beírattak úszásra, a három évvel idősebb bátyám, Dávid szintén ismerkedett a vízilabdával, az ő útját követtem. Először csak az volt a cél, hogy megtanuljak úszni, aztán amikor beírattak vízilabda-előkészítő tanfolyamra, megtetszett, hogy a monoton, faltól-falig penzumok helyett a labda is előkerült. Eleinte egyébként a vízilabda mellett a tenisz is nagyon tetszett, sokáig párhuzamosan jártam edzésekre, így már egészen kiskoromtól kezdve megszoktam, hogy a tanulás mellett sportolok.

Sosem gondolt arra, hogy az ütőt választja a póló helyett?
Gyerekként nehéz eldönteni, melyik sportágat szeretjük jobban, ám hiába számítottam tehetséges teniszezőnek, idővel nem fért bele, hogy a kétórás vízi edzést követően két órát a teniszpályán töltsek. Amikor választanom kellett, a vízilabda került előtérbe, a másik sportág pedig megmaradt hobbinak. A Balatonon a mai napig nagy meccseket játszunk a testvéremmel, és mivel nagyjából azonos szinten vagyunk, mindkettőnknek jut sikerélmény.

View this post on Instagram

❤️🥰💋🥇🏆 #bestsupporter

A post shared by Szilárd Jansik (@jansikszili) on

Vásárlás

Nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé, úgyhogy ezt általában Evelynre bízom, legfeljebb heti egyszer-kétszer vállalom. Ami a ruhákat illeti, inkább az internetről rendelek, ha nem jó a méret, legfeljebb visszaküldöm.

Lábtempó

Túlzás lenne azt állítani, hogy szeretek többkilós medicinlabdával taposni, de elvégzem, amit kell, mert tudom, hogy szükségem van rá. Az egész játékom alapját a lábtempó jelenti, ha érzem, hogy stabilan állok a lábamon, a játék összes elemében magabiztosabb vagyok.

Tánc

Szeretek táncolni, de azt nem mondanám, hogy tudok is. Kicsit sajnálom, hogy idény közben kevés lehetőségem nyílik rá, hogy a barátaimmal kimozduljunk, és kicsit kieresszük a gőzt, ám az élsport ezzel jár.

Balaton

A magyar tenger sokat jelent nekem, ha akad egy kis szabadidőm, azonnal indulok a Balatonhoz. Télen és nyáron egyaránt szeretek ott lenni, számomra ez a tökéletes hely a feltöltődésre.

Lemondás

A sport sok áldozattal jár, ám amire akartam, mindig tudtam időt szakítani, a közös mozi vagy a szórakozás sem maradt ki az életemből. Ugyanakkor nem szabad átesni a ló túloldalára, sokan éppen a sok lemondás miatt nem válnak profi sportolóvá. Olykor megnézek egy-egy régebbi csapatképet. Mindannyiunk nyakában aranyérem lóg, ehhez képest az akkori társaim háromnegyede már nem vízilabdázik.

A többi sportágban milyen eredménnyel zárulnak a családi meccsek?
Dáviddal gyerekkorunk óta versengünk egymással, legyen szó teniszről, fociról, lábteniszről, pingpongról vagy dartsról. Mivel három évvel idősebb nálam, eleinte értelemszerűen többször nyert, ám most már igazi ki-ki meccseket játszunk egymással.

Miután tizennégy évesen a KSI-be szerződött, napi szinten ingázott a főváros és Cegléd között. Mennyi ideje jutott a tanulásra?
Az első-két három évben, amíg nem voltam magántanuló, az volt a terv, hogy a vonaton szakítok időt a tananyagra, de többször megesett, hogy mire kinyitottam volna a tankönyvet, már elaludtam… Akkoriban szinte csak utazás közben tudtam pihenni, így többször elnyomott az álom. Reggel hétkor indultam az iskolába, a suli után rohantam edzésre, este kilencre értem haza, úgyhogy nem volt egyszerű. Nem mondom, hogy én voltam a legjobb tanuló az osztályban, de amit kellett, elvégeztem, és jelenleg is egyetemre járok a vízilabda mellett. Az Edutus egyetem gazdálkodási és menedzsment szakán tanulok, nem is bántam meg, hogy ide jelentkeztem, csak hát a profi sport mellett nehéz haladni a tanulmányokkal.

A tehetségének vagy a szorgalmának köszönheti, hogy mostanra Bajnokok Ligája-győztes, Európa-bajnok vízilabdázónak mondhatja magát?
Minimális tehetség és érzék nélkül nem lehet ilyen magas szintre jutni, de érzésem szerint inkább a szorgalmamnak köszönhetek sokat. Akad, aki negyedannyi edzéssel is képes kimagasló teljesítményt nyújtani, engem inkább az jellemzett, hogy kétszer annyit kellett edzenem, mint másoknak, hogy megálljam a helyem a legjobbak között.

Akadt olyan pillanat, amikor elbizonytalanodott?
Nyilván vízválasztó volt, amikor a Ceglédtől a KSI-hez kerültem. A korábbi csapatomban a legjobbak között tartottak számon, de hiába lőttem négy-öt gólt a legjobb utánpótláscsapatok ellen, sosem tudtuk legyőzni őket. Akkor dönthettem, hogy ott maradok, és megelégszem ezzel a helyzettel, vagy továbblépek. Utóbbi mellett döntöttem, a KSI-be kerültem, ahol az első edzésen rögtön ráébredtem, hogy az új csapatomban az úszás terén majdnem mindenki előttem jár. Hamar felmértem, hogy ha jó játékossá akarok válni, utol kell érnem a társaimat. Akkor még nem lehetett tudni, ki mire viszi, úgyhogy hajtottam, ahogy csak bírtam, és egy év elteltével már az első háromban voltam. Ám ehhez az is kellett, hogy a közeg húzzon magával.

Mozi és TV

Egyik kedvenc filmem az Avatar, talán azért is, mert amikor bemutatták a mozikban, még újdonságnak számított az IMAX3D élmény. A látvány teljesen lenyűgözött. Emlékszem, csak kapkodtuk a fejünket a székeken. Úgy tudom, már javában készül a második rész, bízom benne, hogy már nem sokáig kell várnom. Emellett a John Wick is nagyon tetszett, a James Bond-filmeket is szeretem. Ha pedig vígjátékot kell említenem, akkor a Torrente a nyerő.

Mondhatjuk, hogy 90%-ban csak a sport miatt kapcsolom be a TV-t. Nagyon kedvelem a tengeren túli bajnokságokat, az NBA-t és az NFL-t is követem. Már nagyon várom, hogy ismét meccseket rendezzenek. Úgy tudom, a kosárlabda bajnokságban több találkozó kezdési időpontját is úgy alakították, hogy Európában is élőben nézhessék, hajnalba nyúló virrasztás nélkül. Sokszor visszanézem a saját meccseinket is, szeretem elemezni, hogy mit csináltam jól, és esetleg mit rontottam el. Amikor pedig nem a sport miatt kapcsolom be a TV-t, akkor a Netflixről vagy az HBO GO-­ról választunk valamilyen filmet vagy sorozatot.

Azért akadt valami, ami ezután is derékba törhette volna a karriert: 2016-ban nyaki porckorongsérvet diagnosztizáltak, és az is felvetődött, hogy abba kell hagynia a vízilabdát.
Egyszer csak lezsibbadt a kezem, fájt a lapockám, majd miután elmentem orvoshoz, közölték, hogy abba kell hagynom a sportolást. Ami azt illeti, tízből nyolc orvos ezt javasolta. Akkor átfutott az agyamon, mennyi munkát és energiát fektettem a vízilabdába, hogy mennyire szeretnék stabil tagja lenni a válogatottnak, úgyhogy hallani sem akartam róla, hogy feladjam az álmaimat. Sorra jártam a kórházakat, míg végül megtaláltam az orvost, aki azt mondta, lát esélyt a folytatásra. Azt mondta, elég fiatal a szervezetem ahhoz, hogy regenerálódjon, ezért az alternatív kezeléseket választottuk, így a műtétet is elkerültem. Természetesen a nyakammal folyamatosan foglalkoznom kell, sosem lesz olyan, mintha teljesen egészséges lennék, de megerősödött annyira, hogy vízilabdázhassak. Mivel többnyire csak a fejünk van kint a vízből, sokszor tépik a nyakamat, de szerencsére a körülményekhez képest erre is jól reagált a szervezetem. Folyamatosan kezelésekre és gyógytornára járok, egy-két hasznos fogást a páromnak és a családomnak is megmutattam, szerencsére úgy néz ki, hogy a testem megbirkózik ezzel a helyzettel.

A jóga is segít?
Az izmok nyújtásában mindenképpen, de azt nem a porckorongsérv miatt kezdtem el. Még Szegeden játszottam, amikor az egyik olimpiai bajnok csapattársam ajánlotta. Mutatott néhány alapgyakorlatot, ezt követően az interneten is kerestem videókat, és mivel testileg és szellemileg is sokkal frissebbnek éreztem magam, idővel egyre többet jógáztam. A húzósabb időszakban, napi két edzés mellett nehéz időt szakítani rá, olyankor délután inkább pihenek, de heti egy-két alkalommal igyekszem beiktatni valamelyik napra. Sőt, most ott tartunk, hogy a barátnőmmel egy jógaoktatói online képzést is végzünk. Nem biztos, hogy a jövőben ezzel akarok foglalkozni, de nem árt, ha minél mélyebben megismerem ezt a világot.

Ezek szerint a párja, a Ferencvárosban úszó Európa-bajnok Verrasztó Evelyn önnek köszönheti, hogy rátalált a jógára?
Igen, én kérdeztem meg tőle, hogy lenne-e kedve kipróbálni, és szerencsére neki is hamar megtetszett.

Küzdelem a monstrumok ellen

Az elsődleges feladatom a centerek semlegesítése. Ők általában 100-110 kg körül mozognak. Ezzel szemben a száz kilómmal a vékonyabb bekkek közé tartozom. Az utóbbi években alaposan megismerhettem azt a hat-nyolc klasszis centert, akikkel a világversenyek alatt keserítjük egymás életét – ha valakit ki kellene emelnem a nemzetközi mezőnyből, akkor a szerbek olimpiai bajnokát, Dusko Pijetlovicsot említeném. Az ő semlegesítése nagyon nehéz feladat. A hazai mezőnyből talán Hárai Balázst a legnehezebb megfogni. De a korábbi bajnoki döntőkben a Kis Gábor elleni párharcok is borzasztó kemények voltak.

Hogy találtak egymásra?
Mindketten az egyetemi hallgatók olimpiájának tekinthető universiadéra utaztunk három évvel ezelőtt, ott találkoztunk először. A hazatérésünk után tartottuk a kapcsolatot, akkor kezdtünk sűrűbben találkozni, és azóta is együtt vagyunk.

Nehezebb vagy könnyebb összeegyeztetni a mindennapokat?
Bizonyos szempontból könnyebb, például egyikünk sem kéri számon, ha a másik edzésen van, vagy ha a hosszú edzőtáborok alatt kevesebbet látjuk egymást. A hétköznapokban persze akadnak nehézségek, elvégre a párom hajnalban kel, délelőtt tíz körül ér haza, én pedig többnyire akkor indulok edzésre. Délután szintén váltjuk egymást, és amikor este tíz felé hazaérek, ő már a lefekvéshez készülődik. A jó és a rossz oldala egyaránt megvan ennek a helyzetnek, ugyanakkor mindenben támogatjuk a másikat, és a jelek szerint ez a recept bevált.

Június 18-án a háromszoros olimpiai bajnok Benedek Tibor halálhíre az egész országot megrendítette.
Amikor korábban Benedek Tiborról kérdeztek, nem szerettem volna nyilatkozni, akkor még túl friss és mély volt a seb. Most annyit tudok mondani, hogy 2013-ban a kereten kívüli tartalék játékosként a válogatottal készülhettem, és Benedek Tibor kapitányi időszaka alatt mutatkoztam be a nemzeti csapatban, ami óriási megtiszteltetést jelentett. Végül nem kerültem be a VB-re utazó keretbe, de az utolsó percig csapat mellett lehettem, és a Vodafone-kupán hazai közönség előtt játszhattam 19 évesen, ami hatalmas élmény volt. A januári Európa-bajnokságon abban a nyolcas sapkában játszottam, amely korábban mindig Benedek Tibort illette. Rengeteget dolgozott karrierje során azért, hogy eszméletlen magasságokba jusson, a többi játékoshoz hasonlóan én is felnéztem rá ezért.

SportKrém – NS