A kézilabda akadémiánk szakmai igazgatójával, Mihály Attilával beszélgettek.

Mik voltak a legfontosabbak állomáshelyek eddig a pályafutásában?
27 éve edzősködöm, egészen kicsi gyerekektől kezdve NB I-es felnőtt csapatig szinte minden korosztállyal foglalkoztam. Székesfehérváron hat és fél évet töltöttem, ebből több mint kettőt a felnőtt női együttessel dolgoztam, ott rengeteg fiatalt kellett beépítenem az első csapatba, ez egy komolyabb lépés volt a pályafutásomban. Ezután kerültem Budaörsre, nyolc évvel ezelőtt, ahol egy teljes szakmai koncepciót tudtunk végig vinni, a kicsiktől a felnőttekig. Ezt követően jött a Ferencváros ajánlata.

Sokat gondolkozott a felkérésen?
Egyáltalán nem. Nagyon jól éreztem magam Budaörsön is, de azt a szakmai koncepciót, amit ott kicsiben tudtunk megcsinálni, az FTC Kézilabda Akadémián lehetőség lesz nagyban és bővített formában megvalósítani, ezért nagyon várom már ezt a munkát. Azt hiszem, mondhatom, hogy a pályafutásom legkomolyabb feladata előtt állok.

Mennyire sikerült feltérképeznie a Ferencváros utánpótlását?
22 éven át női csapatokkal dolgoztam, de a férfi szakágról is van tapasztalatom. A kézilabda zárt világ, ezért az edzőkollégákat is ismertem, örülök, hogy mostantól együtt is fogunk dolgozni. Az biztos, hogy a Ferencváros neve rendkívül vonzó Magyarországon, itt minden adott lesz ahhoz, hogy kreatívak legyünk, és az ötleteinket meg is tudjuk valósítani. Bízom benne, hogy ez majd az eredményekben is megmutatkozik.

Az eredmény itt ugye nem a korosztályos bajnokságok megnyerését jelenti?
Valóban nem a bajnoki érmek számában lehet majd levonni az akadémia sikerességét, hanem abban, hogy hosszú távon mennyi NB I-es és válogatott játékost ad a magyar kézilabdának. Egy játékos életében az a legnagyobb lépés, amikor az utánpótlásból a felnőtt korosztályba lép, és mindig az a legnagyobb kérdés, hogy ott meg tud-e ragadni. Nekünk többek között az lesz a feladatunk, hogy felkészítsük erre a nagy lépésre a gyerekeket, de ezt egy nagyon komoly, hat-hét éves munkának kell megelőznie. Persze, ahol sok jól képzett, profi mentalitású játékos játszik, ott csapat szinten is jönniük kell az eredményeknek. A versenyterhelést szeretnénk optimálisan elosztani a játékosok között, az ifjúsági korú lányok és a fiúk is indulnak a felnőtt NB I/B-ben, itt arra törekszünk, hogy ne ugyanaz a 10-12 játékos játssza végig mind a két bajnokságot, nem szeretnénk, hogy őket túlterheljük, a 20-as keret többi tagja pedig nem kap lehetőséget, és a motivációját veszti. Ezzel egyébként a sérülések számát is tudjuk csökkenteni.

A Ferencváros a Budapest környéki terület akadémiáját üzemelteti. Ez azt jelenti, hogy várhatóak még új játékosok a szezonrajtig? Esetleg kiválasztót is tartunk?
Erre a szezonra már megvannak a keretek, így kész csapatok vannak, de a következő szezontól szeretnénk majd változtatni ezen is. Sokoldalúbban, precízebben kell majd feltérképezni a gyerekeket, és korábban megtartani a kiválasztást. Az akadémiai rendszernek köszönhetően lesz játékosmegfigyelőnk is, aki követheti a bajnokságokat, járhatja a környékbeli mérkőzéseket, edzéseket, és találhat olyan tehetségeket, akiket akár már a mostani három akadémiai korosztályba is be lehet majd építeni. Az elsődleges célunk azonban az, hogy olyan 12-13 éveseket, vagy akár még fiatalabbakat találjunk, akik még a középiskola-választás előtt vannak, és érdemesek arra, hogy 14 éves kortól az akadémiai képzésben vegyenek részt. Továbbá tervben van, hogy kapcsolatot építsünk ki utánpótlásnevelő műhelyekkel, ahonnan komolyabb merítési lehetőségünk lesz, cserébe mi szakmai segítséget nyújtunk nekik.

Miben érzékelnek majd változást az edzők és a játékosok az akadémiai rendszer alatt?
A profizmusban. Minden, amit csinálunk, annak minőséginek kell lennie. A Ferencváros utánpótlása nagyon jó, de nincs olyan rendszer, amin ne lehetne javítani. Főleg a társtudományok alkalmazásában tudunk még fejlődni. Nagyon fontos szerepet szánunk az orvosi stábnak, az erőnléti edzőknek és a gyógytornászoknak is, hiszen a sportolóinknál sokat változhat a mozgáskoordináció, tekintve, hogy szenzitív korosztályokkal dolgozunk. Komoly hangsúlyt fektetünk majd az egyénre szabott képzésekre. Megnézzük, hogy melyik játékosnak mi a gyengéje, erőssége, akár sportágspecifikusan, akár fizikailag, ezen próbálunk javítani, de ha a tanulással problémája lesz, akkor abban is segítünk. Azt szeretnénk, ha nem sablonszerűen csinálná minden játékos ugyanazt a munkát, hanem azt, amire az egyes sportolónak szüksége van. Azt gondolom, hogy a klub hírneve és a szakmai körülmények a budapesti és a Budapest környéki gyerekek számára vonzóak lesznek ahhoz, hogy itt sportoljanak, fejlődjenek és érjenek el sikereket.

Fradi.hu