Clubunk korcsolyázója hamarosan visszatér Magyarországra.
John-Henry Krueger
Az előző jelentkezésem nem sikerült túl pozitív hangvételűre, pedig mindig is optimistán álltam mindenhez – akkor sem voltam rosszkedvű vagy éppen elkeseredett, csak már kicsit kezdett unalmassá válni minden… A kijárási korlátozás, a kihalt utcák, a szigorú szabályok természetesen rám is hatással voltak.
Aggasztott az is, hogy miközben a társaim Budapesten már elkezdték az edzéseket, én magamra hagyatkozva próbáltam formába hozni a testemet. Edzéstervet és segítséget persze kaptam Magyarországról, csakhogy egészen más egyedül készülni, mint csapatban.
Most viszont csupa jó hírről számolhatok be, hiszen az Egyesült Államokban is elkezdődött a nyitás, itt, Pittsburghben is pirosról sárgára változott a készültség (nálunk nem számokkal, hanem színekkel határozzák meg a fokozatokat), ez pedig kevésbé szigorú életmódot jelent, így már mindenki, én is szabadon mozoghatok, eljárhatok akár edzőterembe is.
És most jön az igazán jó hír! Meg-van a re-pü-lő-je-gyem Budapestre! Majd’ kiugrom a bőrömből!
El sem tudom mondani, mit éreztem, amikor visszaigazolták a repülőjegy-vásárlást. Rég voltam ennyire izgatott, már alig várom, hogy ismét Budapesten legyek, és együtt készüljek a válogatott társaimmal: ugyan a többiek május végén már jégre mennek a Gyakorló Jégcsarnokban, s én akkor még nem lehetek közöttük, de június elején már igen, hiszen akkorra szól a repülőjegyem.
Nagyon nehéz időszak van mögöttem – mindannyiunk mögött. De bármennyire is nehezek voltak ezek a hetek, mégis szerencsésnek érzem magam, hogy a járványt, a korábban még sohasem tapasztalt helyzetet a szüleimmel élhettem meg – az otthonunkban.
Még néhány napot velük töltött, aztán irány Magyarország. Találkozunk Budapesten!
