Az edzések mellett a birtokon segít kézisünk, emellett kártyáznak és kenyeret is sütnek otthon.

– Hogy telik egy napod?
– Itthon vagyok, Berzencén, itthon van az egész család. Sokszor vagyok kint az istállóban apummal, segítek neki az állattartásban, valamint most többet foglalkozunk a lovak betanításával. Kocsizni tanítjuk őket, valamint az egyiket majd szeretném belovagolni. Esténként pedig kártyázni szoktunk, általában snapszerezünk.

– Hogy tudod megoldani az edzéseket?
– Itthon a kertben vagy a nappaliban szoktam edzeni. Ha futásról van szó, akkor a falu környékén szoktam.

– Mikor volt legutóbb labda a kezedben?
– Mióta itthon vagyok, egyszer passzolgattunk nővéremmel, azt is kettes labdával.

– Mi hiányzik a legjobban a Fradiból?
– Úgy összességében a közösség hiányzik. A napi rutin, a hangulat a csapaton belül, így kompletten az egész.

– Mennyire tartod a kapcsolatot a csapattársakkal?
– Mivel itthon vagyok, így interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot a csapattársakkal.

– Hozott a vírushelyzet bármilyen pozitív változást az életedbe?
– Igen, hozott, lefutottam egy félmaratont, és most tervezem a maratont is. Ja, és belekezdtem a kenyérsütésbe, a kovászos kenyér a cél. Egyet már sütöttem, de olyan kemény lett, hogy ha a mondást betartanám, “hogyha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”… inkább féltégla lenne visszadobva.

Fradi.hu