A Fradi helyzetéről beszélt Clubunk ügyvezetője.

– A Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) áprilisi eleji döntésével végeredmény nélkül befejezettnek nyilvánította a 2019–2020-as idényt. Akkor úgy nyilatkozott a Sport Tv-ben, hogy korainak érzi a döntést, lehetett volna még várni. Két és fél hét telt el azóta, fenntartja ezt a véleményét?
– Úgy fogalmaztam, hogy nem lennék a szövetség vezetőinek a helyében, illetve azt mondtam, hogy nincs jó döntés egy ilyen helyzetben. Lehet, hogy én vártam volna még egy-két hetet, de mivel nem én döntök és maximálisan elfogadom a szövetség határozatát, ezért most is azt tudom mondani, hogy az MKSZ-nek több rossz verzió közül kellett a legkevésbé rosszat választania. Azóta már azt is pontosan tudjuk, hogy a szövetség elnöksége egyhangúlag döntött, és ilyen egységes határozatnál, abban a pillanatban az a döntés tűnik a legjobbnak.

– Az MKSZ a 2018–2019-es NB I-es kiírás végeredményét tekinti mérvadónak az őszi nemzetközi kupaindulásoknál, így a Győr és a Siófok mögé a harmadik helyre szoruló FTC női csapata jó eséllyel ismét szabadkártyához juthat a Bajnokok Ligájában, a bajnokság berekesztésekor európai kupaindulást érő helyen álló férfiegyüttest viszont hátrányosan érinti ez a döntés.
– Sokan beszéltek, beszélnek arról, hogy a Ferencváros jól járt, hiszen a női csapat így újra indulhat a BL-ben, de fontos tisztázni, hogy erről nincs szó. Biztos BL-résztvevőnek a Győr tekinthető, mint a tavalyi bajnok, más indulóról szabadkártyás rendszerben határoz az európai szövetség, amely sokrétű kritériumrendszer alapján ítél szabadkártyát egy adott országnak. Magyarország kapott ilyen kártyát a 2019–2020-as idényre, de ez nem jelenti azt, hogy a következő kiírásra is kap. Ténykérdés, ha ismét adódik egy ilyen lehetőség, akkor a magyar bajnoki második kaphatja, ilyen szempontból tehát lehet mondani, hogy az FTC jól járt. Amennyiben tényleg kap hazánk szabadkártyát. De feltennék egy költői kérdést: egyáltalán lesz-e BL az ősztől? Ahogy most látom és egyeztetve más európai klubokkal, az utazási tilalmak, a határzárak sok helyen az év végéig érvényben maradhatnak. A nemzeti bajnokságok remélhetőleg még befejeződhetnek és az új kiírások elindulhatnak, de az országok közötti utazásoknak és a nemzetközi mérkőzések lejátszásának a lehetőségét nem látom egyelőre reálisnak. Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy az ősszel elindulhat egy úgymond klasszikus BL-sorozat. Mostani tudásunk alapján jövő januárig igen kétséges a férfi és a női nemzetközi meccsek megrendezése, de azt sem mondom, hogy nem lehetséges. Hangsúlyozom, ez csak az én magánvéleményem, hiszen nem vagyok orvos vagy virológus.

– Mit szól azokhoz a véleményekhez, amelyek szerint ha BL-szabadkártyát kap az FTC női csapata, azt felajánlhatná a mostani idény lezárásakor második helyen álló Siófoknak?
– Attól szép a sport, hogy mindenki másként látja ugyanazt a játékot. Én is hallottam ezt a véleményt, de ez a kérdés pillanatnyilag nincs napirenden a Ferencvárosnál. Hiszen jelenleg nincs miről, mikor és kinek a javára lemondani.

– Arról mit gondol, hogy egyes vélemények alapján a jövő márciusban olimpiai selejtezőt vívó női válogatott érdeke, hogy az FTC a következő idényben is a BL-ben szerepeljen?
– Olvastam és láttam a két MKSZ-elnökségi tag, Pálinger Katalin, illetve Kirsner Erika nyilatkozatát. Amennyire tudom és utánajártam, az MKSZ egyhangú döntésében ez a gondolat semmilyen szerepet nem játszott, és ez így is van rendjén. A legutóbbi világbajnokság kapcsán olyan vélemények is voltak, hogy azért sem játszhatott jól a magyar válogatott, mert a BL-csatákban is küzdő Fradi-játékosok ki voltak facsarva – lehet vitatkozni, jó vagy rossz, hogy a nemzeti csapat gerince az FTC-ben játszik. Visszatérve a két véleményre, nem azt mondták, hogy a válogatott és a Ferencváros miatt kellett így döntenie az elnökségnek, hanem azt, hogy ha már ez a határozat született, akkor utána ez akár jó is lehet a nemzeti együttes szempontjából, és ez nem ugyanaz, mint ami a sajtóban megjelent. De megértem, ha kiragadnak egy-egy hangzatos mondatot az újságok, nincs ezzel bajom. Ugyanakkor ennél árnyaltabban fogalmazott a két korábbi klasszis játékos, Pálinger és Kirsner is, és ha nekik ez a magánvéleményük, azzal én, aki nem vagyok szakember, nem tudok vitatkozni.

– Milyen elvárások fogalmazódnak meg a klub részéről az első osztályú kézilabdacsapatok következő idényével kapcsolatban?
– Sportklub vagyunk, tehát valamilyen elvárás mindig megfogalmazódik. A Ferencvárosnak nincs más célja, mint mindig elsőnek lenni. Az első hely a cél, így vagyunk ezzel az ifiegyütteseink szintjén is, aztán a többi csapattal való küzdelem eldönti, hogy hol a helyünk. A férfi kézilabdázóknál a szakmai elképzelés nem változik, nincs okunk erre. Fantasztikus ifjú tehetségeink vannak, és jó, tapasztalt játékosok egészítik ki a férfikeretet, remek az elegy. Azon dolgozunk, hogy a tehetségeket, az értékeket megtartsuk, senkit ne veszítsünk el. Nagyon fontos kérdés, hogy mikor lehet elkezdeni újra csoportosan edzeni, ez az egész következő idényt befolyásolja, de jó lenne, ha a fiúk megint ott lennének az első hatban az NB I-ben.

– A női csapat kerete viszont már teljesen kész, és jelentősen át is alakul a játékosállomány. Tőlük mit várnak?
– Nyilván nehéz egyelőre véleményt alkotni, hiszen még nem készült, nem is készülhetett együtt az új keret. A fiúknál remélhetőleg jórészt megmaradhat a mostani állomány, őket pedig már láttuk együtt a pályán. A lányoknál viszont tízen távoznak és heten érkeznek, nagy lesz az átalakulás. Egy rendes felkészülés és egy-két hónap közös gyakorlás után lehetne pontos véleményt alkotni. Jól sikerültek az igazolások, remélem, be is válnak, mindenki fel tudja venni a munkát, jól tud együtt dolgozni és passzol a csapatba, mert így erős vetélytársai lehetünk a Győrnek, és a második helyért folyó nagy harcban a minket üldöző riválisokat mögöttünk tudjuk tartani. Békeidőkben azt szoktuk mondani, hogy a bajnokságban a cél minimum az ezüstérem megszerzése, a BL-ben pedig a nyolc közé jutás a nőknél – az NB I-ben marad ez az elvárás, a nemzetközi porond kapcsán pedig most még nem tudunk konkrét célt meghatározni.

A labdarúgók, a jégkorongozók és a vízilabdázók mellett a ferencvárosi kézilabdázók esetében is megtörténtek a bércsökkentési tárgyalások: a férfi és a női NB I-es együttesnél is 30 százalékkal csökkentették a játékosok bérét, a megállapodás a következő idényre is vonatkozik.

„Pozitív az összkép – mondta Nyíri Zoltán – A Ferencváros sportolói, tehát a kézilabdázók is, egyedülálló módon a hazai sportéletben, a bércsökkentési tárgyalások előtt már adományoztak a fizetésükből, a kézilabdások például ötmillió forintot ajánlottak fel a fővárosi Uzsoki Utcai Kórháznak. Versenyzőink átérzik a helyzet súlyosságát és nagyra értékelik azoknak a munkáját, akik a frontvonalban küzdenek a világjárvány ellen.”

A vízilabdázók, a jégkorongozók és a kézisek, a három szakosztály együtt 15 millió, a labdarúgók, valamint a klub vezetése további szintén 15 millió forintot adtak az Uzsokinak, illetve a budapesti Szent László Kórháznak.

forrás: nso.hu