Férfi kézilabda csapatunk szélsője Tiszavasváriban vészeli át a járványhelyzetet.
– Hogy telik egy napod?
– Korán reggel felkelek, az első dolgom, hogy összeütöm a kedvenc reggelimet, a kolbászos tojásrántottámat tortillában. Ebéd előtt elvégzem a klub által előírt edzést. Délutánonként igyekszem, amennyire csak lehet, kihasználni a természet adta lehetőségeket, biciklizem, sétálok és kedvenc hobbimnak, a horgászatnak is sokat hódolok. Lefekvés előtt általában tv-nézéssel töltöm az időmet, illetve olvasással.– Hogy tudod megoldani az edzéseket?
– Mivel szeretek a természetben lenni, ezért az edzéseket nagyrészt a szabadban végzem, legtöbbször a Tisza-parton.– Mikor volt utoljára labda a kezedben?
– Az utolsó közös edzésen fogtam labdát utoljára. Sajnos a mostani helyzet miatt eléggé korlátozottak a lehetőségek, nagyon nehéz pótolni azokat az ingereket, amiket a srácokkal együtt élünk át.– Mi hiányzik a legjobban a Fradiból?
– Minden. A csapat, a barátok, az edzések, a mérkőzések, a szurkolók, a közös élmények, és még sorolhatnám.– Mennyire tartod a kapcsolatot a csapattársakkal?
– A mostani helyzetre való tekintettel ezt az időszakot otthon töltöm Tiszavasváriban, így sajnos kevesebbet tudok találkozni a csapattársakkal, ami nagyon hiányzik. Azonban valamennyire feledteti ezt a srácokkal való közös online biliárdozás és a több videóbeszélgetés.– Hozott a vírushelyzet bármilyen pozitív változást az életedbe?
– Ami mindenképp pozitív, hogy közel vagyok a családomhoz, és ott segítek nekik, ahol csak tudok. Emellett nagy szenvedélyem lett az olvasás, épp most fejeztem Dr. David J. Liebermantól a Vegyél rá bárkit bármire című könyvet, a következő pedig ugyanettől az írótól lesz az Olvass az emberekben!