U13-as csapatunk edzőjével, Máté Rolanddal beszélgetett a Fradi.hu.
– Egy novemberi beszélgetésünk során már elmesélted nekünk, hogyan alakult pályafutásod vége, a Paks kapusaként úgy döntöttél, inkább az edzői karrierbe vágsz bele. Ha ma kellene meghoznod ezt a döntést, ugyanígy határoznál?
– Igen, nem bántam meg a döntésemet. Akkor, öt évvel ezelőtt, húszévesen a Paks harmadik számú kapusaként úgy láttam, nem lesz esélyem rá, hogy az élvonalban védjek. Nem tagadom, akkor volt bennem egy kis félsz, de nagyon jól érzem magam a jelenlegi helyzetemben. Nem hagytam abba teljesen a futballt, a Tolna megyei első osztályú Tevel játékos-edzője vagyok. Előtte is érdekelt már az edzősködés, aztán ez a lehetőség megerősített ebben az elhatározásomban. Hozzáteszem, ezt a döntést csak a Fradi kedvéért hoztam meg, más klub miatt nem fejeztem volna be a pályafutásom.– Milyen korosztályokkal foglalkoztál eddig a Fradinál?
– Két évet töltöttem pályaedzőként az U17-nél, két és fél évet az U19-nél, januártól pedig az U13 vezetőedzője vagyok. A korábbi időszakban együtt dolgozhattam Csonka Andrissal, Varga Ádámmal, Takács Zsomborral, Kundrák Norberttel, Csontos Dominikkel azok közül, akik már eljutottak a profi futball szintjéig.– Szintén visszautalnék a legutóbbi interjúnkra, novemberben úgy fogalmaztál, szeretnéd végigjárni a lépcsőfokokat, és elképzelhető, hogy vezetőedzői szerepkörbe később kerülsz. Aztán hamarabb eljött ez a pillanat, mint számítottad.
– Hosszú távon szerettem volna vezetőedző lenni, ez nem volt titok. Arra még valóban nem álltam készen, hogy egy nagykorosztálynál az legyek, de úgy éreztem, hogy a kisebbeknél már belevághatok egy ilyen kihívásba. Éppen ezért nem visszalépésként értelmezem ezt a váltást, épp ellenkezőleg!– Miben érzékeled a leginkább, hogy más vezetőedzőnek lenni?
– A Fradi utánpótlásában mindig stábokban gondolkodunk, melynek minden egyes tagja fontos szerepet tölt be. Abban mindenképp más a feladatköröm, hogy most már nekem kell kimondanom a végső szót, nekem kell meghoznom a döntéseket. A téli időszak során szükség volt egy átszerveződésre, amikor Prukner László igazgató úr felkínálta ezt a lehetőséget, azonnal igent mondtam!– Édesapád mit szólt a döntésedhez?
– Sohasem szólt bele a döntéseimbe, sohasem befolyásolt, de természetesen mindig kikérem a véleményét. Sokszor kint van a meccseinken, utána átbeszéljük a tapasztalatokat, de mióta nem az U19-nél dolgozom, kevesebb a munkakapcsolat közöttünk, akkor napi szinten egyeztettünk, hiszen Sergei Rebrov sűrűn használja a legnagyobb korosztály játékosait.
– Hogyan látod a vezetőedzőnket, mi a véleményed róla?
– Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen édesapám révén beleláthattam az előző vezetőedzők és az ő munkájába is. Ami nekem nagyon feltűnt, hogy Sergei Rebrov nagyon megköveteli azokat az elvárásokat, amiket a játékosai felé támaszt, és ebben nagyon következetes. Precízen elmagyarázza a játékosoknak, hova kell mozogniuk, a legapróbb részletekre is odafigyel, és rengeteget dolgozik. Az U19-esek felé is nyitottabb, igaz, ehhez az is kell, hogy olyan játékosok legyenek az utánpótlásban, akik megütik azt a szintet, hogy együtt tudnak edzeni az első csapattal.– Az utánpótlásnál mennyire tudjátok használni azokat a technológiákat, amik segítik a felnőtt csapatot, vagy a nagyobb korosztályokat?
– Az U19-nél szinte mindent használtunk, amit a felnőttek, az U13-nál is kezdünk bevezetni újdonságokat, például a Polar-rendszert, amivel kapcsolatban egyelőre nagyon pozitív visszajelzések vannak. Nagyon hálásak vagyunk a Fradinak azért, hogy az ilyen technológiákat biztosítja a számunkra, rengeteget segítenek nekünk a mindennapi munkában.– Milyen kihívásokkal járt a számodra az, hogy a felnőttkor közelében lévő játékosok után most 12-13 éves gyerekekkel kell foglalkoznod?
– Az első kihívás a kommunikáció volt, egészen máshogy kell beszélni egy 18 éves sráccal, mint egy 12 évessel. Aztán az edzések, az U19-nél alaposabban fel kellett készülnünk az ellenfelekből, sokkal inkább a taktikai felkészítésen volt a hangsúly, mint a technikain.– Mi az, amit leginkább szeretnél átadni az utánpótlásban a gyerekeknek?
– Láttam, hogy a korábbi interjúkban is szóba került az, hogy nemcsak labdarúgókat, hanem jó embereket is nevelünk, ezt szeretném én is megerősíteni, nagyon fontosnak tartom. A magam részéről ezt kiegészíteném azzal, hogy jó közösséget szeretnénk építeni. Hogy abban mindenki megtalálja a számításait egyénileg és csapatszinten is. Nagyon sokat kell beszélgetnünk a játékosokkal, azt szeretnénk elérni, hogy mindenki úgy viselkedjen a másikkal, ahogy szeretné, hogy vele is viselkedjenek. Nagyon örülök, hogy van egy lány is a csapatban, Túróczy Anna, ez is egy érdekes helyzetet teremt, és egyben erősíti is azt a hozzáállást, amit szeretnénk megtanítani a srácoknak.– Miben nyilvánul ez meg?
– Olyan technikai részletektől, mint hogy ha idegenbe megyünk, külön öltöző kell neki, olyan apró figyelmességekig, mint hogy az egyik játékos nőnapon csokival köszöntötte fel őt. Utóbbinak nagyon örültem.– Meddig maradhat a fiúk között?
– A lányok fizikálisan korábban érnek, ezért van olyan fiú, akinél ő erősebb, de technikailag is nagyon ügyes. Jövőre még velünk játszhat, azt követően már csak a lányoknál sportolhat. Ha továbbra is ilyen kitartó lesz, szép jövő áll előtte.– Korolovszky Gábor csapatát vetted át, amely az ősszel – és azóta is – veretlen maradt az U13-as Közép-Nyugati csoportban, amelynek továbbra is az első helyén álltok. Mennyire fontos cél a bajnoki cím?
– Ebben a korosztályban nem kimondott cél ez, de mivel ott vagyunk, természetesen szeretnék ott is maradni, és szeretnénk, ha megmaradna a győzni akarás a srácokban. Azt mondtam nekik, hogy ne a győzelmi kényszer legyen a szemük előtt, hanem az, hogy amiket az edzéseken gyakorlunk, azt igyekezzenek megvalósítani a pályán, és igyekezzenek hétről hétre fejlődni. Ha ez így lesz, akkor jön az eredmény is.– Van a korosztályodban olyan játékos, akit kiemelnél, akire érdemes figyelni hosszú távon?
– A korosztály két játékosa, Vitályos Viktor és Miskolczi Domonkos már az U14-eseknél van, őket már nem is tekintem a mi játékosainknak. Látva a többieket, azt mondom, lehetnek olyanok, akik hamarosan követik őket!
