Támadónkat már kitért a Mezőkövesd elleni bajnokira is.
A világhálót bejárta egy kép, ahogy a csapat a meccs után az öltözőben ünnepel. Meddig tartott a fieszta?
Részemről nem túl sokáig. A srácokkal ünnepeltünk egy kicsit, énekeltünk, tapsoltunk néhány percig, de a tusolást követően mentem is ki a főbejárat elé, hiszen a feleségem ott várt.Össze tudná számolni, hány gratuláló üzenetet kapott?
Nem lenne könnyű. Mire beértem az öltözőbe, már számtalan SMS várt a telefonomban: családtagok, barátok, szurkolók írtak. Az internet segítségével odahaza, Ukrajnában is látták a gólomat, így otthonról is sokan gratuláltak.Instagramra feltöltött videóján láttam, hogy az este többször is visszanézte laptopon a gólját.
Igen, miután hazaértem, többször megnéztem. Nem mindennap rúg az ember ilyen fontos gólt. Jó érzés volt nézni, ráadásul nem is emlékeztem, hogyan ünnepeltem, azt is jó volt látni.A gólja előtt Juhász Roland lábán megpattant a labda. Akkor is önhöz került volna, ha a fehérvári védő nem ér hozzá?
Nehéz ezt megmondani. El kell ismerni, némileg szerencsém volt, de tudjuk, a futballhoz olykor az is kell. A gólom előtt arra figyeltem, hogy a lehető legjobb helyzetben várjam a labdát, próbáltam úgy helyezkedni, ha mégis eljut hozzám, ne hibázzak. Ha Juhász Roland nem ér hozzá, talán Franck Bolinál kötött volna ki, és szerintem akkor is gól lett volna a támadás vége. A lényeg, hogy bement!Sokaknak meglepő volt, hogy ennyivel jobbak voltak legfőbb riválisuknál. Önöket meglepte?
Bennünket egyáltalán nem. Nagyon jól rákészültünk a szombati rangadóra, taktikailag és mentálisan a lehető legjobb állapotban vártuk az összecsapást. Szerhij Rebrov a mérkőzés előtti napokban hangsúlyozta, ne feledjük, mi vagyunk az elsők, mi játszunk hazai pályán, mi vagyunk az esélyesek. Bátran kell játszanunk, biztos volt benne, az ellenfél a kontrákra épít. Minden úgy történt, ahogy a szakmai stáb felvázolta. Úgy is mondhatnám, működött a „koreográfia”! Ha labdát veszítettünk, gyorsan visszatámadtunk, nem engedtük ellenfelünket kibontakozni. A meccs döntő részében nálunk volt a labda, ez nem ízlett a vendégeknek. Rászolgáltunk a győzelemre, csak azt bánhatjuk, hogy nem rúgtunk több gólt.Mennyi lett volna a realitás?
Két-három gól különbség biztosan volt a két csapat között.A szombati volt idénybeli nyolcadik gólja. Elégedett a teljesítményével? Hányat szeretne szerezni?
Jaj, csak konkrét számot ne kelljen mondanom! Január utolsó napjaiban, miután dupláztam a Paks elleni mérkőzésen, ukrán újságírók kerestek, hány gólt szeretnék lőni, és mennyivel lennék elégedett. Akkor nagy nehezen tizenötöt mondtam. Bár ne tettem volna! Amint megjelent az újságban ez a szám, a következő két mérkőzésünkön — a Kisvárda és a Honvéd ellen — naná, hogy nem szereztem gólt. Helyzetem is kevesebb volt, mint korábban. Úgyhogy ha lehet, most hadd ne kelljen mondanom semmit. Maradjunk annyiban, a nyolc gólom nem hangzik rosszul, de szeretnék még néhányat hozzátenni.Eldőlt a bajnoki cím?
Meglátjuk. Reméljük.Mintha csak Szerhij Rebrovot hallanánk…
Szerintem ez így természetes. Fő a szerénység. A két elmaradt mérkőzéssel együtt ránk nem kevesebb mint tizennégy találkozó vár. Kétségtelen, jó helyzetben vagyunk, de… Majd kiderül.A hétvégén a Mezőkövesd sem ígérkezik könnyű falatnak, hiszen nagyon jó formában vannak Kuttor Attila játékosai.
Ez rendben is van, de mi nem?! Szerintem mi még jobb formában vagyunk! Maradjunk annyiban, szombaton a legjobb formában lévő két együttes csap össze. Fontos lesz, hogy mi irányítsuk a játékot, és ráerőltessük az akaratunkat az ellenfélre.NS