Hokisaink idegenben lépnek jégre – vezető- és másodedzőnk is nyilatkozott a mérkőzés előtt.

Férfi jégkorong, Erste Liga, középszakasz, 5. forduló
Dunaújváros, 18.00: Dunaújvárosi Acélbikák – Ferencváros
TV: SportStream

A DAB szintén remek formában van a középszakaszban, a négy kör alatt egyszer veszítettek, háromszor pedig nyertek – rendes játékidőben. Így fel is léptek a tabella második helyére. Nem lesz tehát könnyű dolgunk, amiből erőt meríthetünk, hogy az alapszakaszban mindkétszer nyerni tudtunk Dunaújvárosban. Egy mai győzelem komoly lépés lenne a középszakasz megnyerése felé!

Az olimpiai előselejtező alatt Yul Hennelly irányította csapatunk felkészülését, ezekbe a napokba nyerhetünk betekintést a FradiMédia videójában:

A Jégkorongblog pedig Fodor Szabolccsal beszélgetett a válogatott sikeres nottinghami továbbjutásáról:

Óriási sikert ért el a válogatott a nottinghami olimpiai előselejtezőn, kiejtve az A csoportos briteket, volt mit kérdezni a másodedzőtől.

Talán kicsit elcsépelt a csoda szó használata a magyar jégkorongban, ám tény: a magyar válogatott rég várt módon katartikus teljesítménnyel rukkolt elő az olimpiai előselejtező harmadik játéknapján. Azt a Nagy-Britanniát vertük meg hazai pályáján, amely két éve fájó emlékeket hagyva ütött el bennünket a budapesti vb-n az elitbe jutástól, majd tavaly meg is ragadt az élvonalban. Pedig az előjelek nem voltak túl biztatóak, és az elvárások is talán kicsit ehhez igazodtak. „Úgy vágtunk neki a tornának, hogy az első két mérkőzést bármilyen formában, de hozni kell – kezdte értékelését Fodor Szabolcs, a válogatott másodedzője. – A cél tehát mindenképpen a döntő kiharcolása volt, ahol a legjobb játékunkat kellett nyújtanunk, bízva abban, hogy ez számunkra kedvező eredménnyel társul.”

A rövid távú célt sikerült teljesíteni, igaz, két eltérő karakterű meccsen. „Mindenképpen szeretném előrebocsátani, hogy a nemzetközi jégkorong folyamatosan fejlődik, nemcsak mi akarunk jobbak lenni, hanem mindenki más is. Ennek megfelelően a divízió 1/A és 1/B csoport között is szűkül az olló, egyre kisebb a különbség. Ráadásul a papíron gyengébb csapatok olyan elánnal, hozzáállással játszanak, mint egy ligadöntő hetedik meccsén, és alkalmanként képesek óriási meglepetést okozni. Elég csak a lengyelek Kazahsztánban végrehajtott bravúrját említeni. Az észtek pontosan azt tették, amire számítottunk: a mérkőzés elején kiraktak mindent a jégre, és csak a második harmadban tudtunk olyan gólokat lőni, amelyek egyértelművé tették a győzelmünket. A következő találkozó előtt tisztában voltunk vele, hogy Románia extra motivált lesz ellenünk, és ezt meg is tapasztaltuk. A második harmadban eldönthettük volna a meccset, ha belőjük a helyzeteinket, ám ezek kimaradtak. Amikor a harmadikban végül megszereztük a vezetést, akkor talán tudat alatt azt éreztük, hogy ez már a zsákban van, megnyugodtunk, visszavettünk, passzívabbak lettünk. A csapat erejét mutatja, hogy a hosszabbításban 15 másodperc alatt mégis pontot tett a mérkőzés végére.”

Jöhetett tehát a döntő az A csoportos britek ellen, és itt egy egészen más magyar csapatot láthattunk. „Néhány módosítást hajtottunk végre a taktikán, sokkal agresszívabb harcmodorban küldtük jégre a srácokat. Ennek egyik legfontosabb eleme a letámadás volt, amellyel már a hátvédeket szerettük volna megzavarni. Az elemzések ugyanis azt hozták ki, hogy az angol bekkek sebesség és fordulékonyság terén meglephetők, és a támadóink ezt remekül végre is hajtották. A mérkőzéshez a mi csapatunkból mindenki hozzátett valami extrát: Rajna Miklós klasszisteljesítményt nyújtott a kapuban, de ehhez persze kellett a kiváló védőmunka, amely sok terhet vett le a kapusunk válláról. Elől pedig jöttek azok az egyéni villanások, amelyek mindig képesek eldönteni egy kiélezett meccs sorsát. Ám mindennek az alapját az a szenvedélyes hozzáállás jelentette, amely korábban sok sikerhez járult hozzá, és amit az utóbbi időben a szurkolók nagyon hiányoltak. Összességében ez olyan csapatmunka volt, amelyből mindenki kivette a részét, és csak így működhetett. A szurkolóink biztatása pedig a hab volt a tortán.”

A válogatott előtt most komoly feladatok állnak, így érdekes, hogy a nottinghami sikernek milyen hozadéka lehet ezen a téren. „Habár néhány szót váltottunk már a stábban az augusztusi lettországi selejtezőről, de komolyabban nem kell és nem is szabad vele foglalkoznunk, hiszen előbb nehéz erőpróba vár ránk áprilisban, a szlovéniai divízió 1/A csoportos világbajnokságon. Úgy gondolom, a mostani siker megerősítheti a játékosokban a hitet, hogy ha extra munkát raknak bele a felkészülésbe és a mérkőzésekbe, annak igenis meglehet az eredménye.”

Fodor Szabolcs személye a selejtező utáni hétfői hírekben is központi helyet kapott, hiszen 2023-ig meghosszabbította a szerződését vezetőedzőként az Erste Liga-címvédő FTC-Telekom csapatánál. Talán nem állunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, az ajánlaton nem kellett sokat gondolkodnia. „Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a menedzsment nekem szegezte a kérdést, én elgondolkodtam rajta, majd rábólintottam. Valójában már a szezon közben elkezdtünk erről beszélgetni, sok kérdést átrágtunk a vezetőkkel, mire megegyeztünk. Számomra fontos, hogy hosszú távon számítanak a munkámra, így sokkal könnyebb dolgozni, nagyobb távlatokban tervezni. De máris itt vannak a napi feladatok, szerdán nagyon kemény meccs vár ránk Dunaújvárosban, most csak arra koncentrálok.”