Argentin középpályásunk beszélt az átigazolásának körülményeiről, valamint arról is, milyen edzőnek tartja Szergej Rebrovot.

A Ferencváros elnöke, Kubatov Gábor az újévi köszöntőjében úgy fogalmazott, “olyan játékosokat kerestek, akik nagy tehetségek voltak, de valamiért kisiklott a karrierjük”. Az elmúlt időszakban, miért játszottál a vártnál kevesebbet?
– Valóban kevesebb játéklehetőséget kaptam, pedig nem is voltam sérült. Szimplán csak az edzőm döntése volt. De ez nem gátolt meg abban, hogy önszorgalomból továbbfejlesszem magam, ugyanolyan elszántsággal vettem részt az edzéseken, a lelkesedésem egy pillanatra sem tört meg. Ez nem lesz másként a Ferencváros színeiben sem, szeretnék tényleg pluszt hozzáadni a csapat teljesítményéhez.

Mi volt az első gondolatod, amikor a Ferencváros megkeresett?
– Igazából nem számítottam a Ferencváros megkeresésére. Amikor befutott a Fradi ajánlata, nagyon örültem, de a családommal is átbeszéltük a dolgokat. Miután a két klub egyezségre jutott, alig vártam, hogy repülőre üljek, és megismerjem a csapat többi tagját, hiszen legbelül éreztem, ez egy jó lehetőség lesz számomra, ráadásul egy nagy kihívás elé nézek.

Amikor eldőlt, hogy a Ferencvároshoz igazolsz, kinek a tanácsát kérted ki, ki segít a mai napig a legtöbbet a beilleszkedésedben?
– Ideigazolásom előtt tudtam, hogy a Ferencvárosnál játszott az uruguayi Fernando Gorriaran, de vele nem beszéltem érdemben a csapatról. Jobban inkább Hajnal Tamással és Leandróval tartottam a kapcsolatot, amikor megkerestek. Mindketten meséltek a személyes találkozóink során arról, mi várhat rám a klub szempontjából. Nagyon segítőkészek a dél-amerikai játékosok, ki kell emelnem Isaelt, aki az első pillanatól fogva segítette a beilleszkedésemet. Nem szeretnék néma lenni az öltözőben, ezért is akarok minél előbb megtanulni angolul! Hétfőtől kezdve pedig egy tanár segíti az angol elsajátítását, ami heti 2-3 órát vesz igénybe.

Az egész gyerekkorod Argentínában töltötted, majd a télen Magyarországra kellett költöznöd. Nehéz volt elhagyni a szülőhazád?
– Nem volt könnyű magam mögött hagyni az életemnek azt a szakaszát, melynek oly sokat köszönhetek. Barátok, rokonok, család, mindannyian sokat jelentenek nekem – még a nehéz időkben is. Szerencsére a napokban a családom meglátogatott engem, és ez megkönnyíti a helyzetemet. Egyelőre nincs tervben, hogy ideköltöznének, de nagy örömmel jöttek Budapestre, mert nem ismerik még az országot, a várost. Mindenki egytől-egyig jól érzi magát a fővárosban. Ők a legnagyobb szurkolóim, már van fradis Lodico mezük.

Mik az eddigi benyomásaid Szergej Rebrov vezetőedzőről?
– Az első pillanattól fogva nagyon segítőkész, de ugyanez elmondható az edzői stáb összes többi tagjáról. Nagyon világosak az elvárásai, kérései és vérbeli profi edző, akinek az elképzelései ülnek a csapat szempontjából. Órákat képes a taktikával foglalkozni, és amit megálmodott, azt mindig szeretné viszontlátni a pályán.

Milyen célokat tűztél ki magad elé a 2020-as évre?
– Egy olyan pillanatban érkeztem a csapathoz, amikor már minden egyben van, és csak apró finomhangolások szükségesek a tökéletességhez. Tudom, nehéz lesz bekerülni a kezdőcsapatba, de minden erőmmel azon vagyok, hogy egyre több időt töltsek a pályán, és olyan teljesítményt szeretnék nyújtani, ami elegendő lehet a kezdőbe kerüléshez.

Teljes interjú: Csakfoci