Labdarúgó csapatunk új játékosát kérdeztük a tegnapi sajtócsütörtökön.

Vécsei Bálint

Ahogy a vezetőedző úr is elmondta, nem sok idő jutott a felkészülésre, nekem talán ez volt karrierem során a legrövidebb. Úgy érzem, hogy napról-napra egyre jobban elsajátítom azt a filozófiát, amit a vezetőedző kér, nagyon várom már a szombati mérkőzést, Szergej Rebrov döntése lesz, hogy a kezdőcsapatba vagy a cserepadra jelöl ki. Az első naptól kezdve nagyon segítőkészek, befogadóak voltak a játékostársak, úgy érzem, hogy hamar beilleszkedtem. Motiváló lesz ilyen szép stadionban sok néző előtt játszani.

Amikor fiatal voltam Kazincbarcikán, mindenki arról beszélt, hogy Lipcsei Péter onnan igazolt a Ferencvárosba és játszik, mindenki előtt egy példa volt, jó volna hozzá hasonlóan sikeresen szerepelni. Eddig nem nagyon volt benne a pakliban, hogy hazaigazoljak. Édesapám meg is lepődött, hogy érdeklődtek, de aztán elmondta, hogy a Ferencváros már egy másik csapat, mint amikor még én a Honvédban játszottam – láttuk ezt az Európa Ligában és a bajnokságban is. Az elmúlt években lehetett látni a folyamatos fejlődést. Nehéz döntés volt, mert jól éreztük magunkat Svájcban, nemcsak a foci részében, a család is szeretett ott élni. Szakmai döntés volt, gondoltam, hogy Szergej Rebrov egy felkészült vezetőedző, pozitívak, amiket edzésen és a meccseken kér tőlünk.

Fontos érv volt még, hogy így jobban szem előtt lehetek a válogatott kapcsán – Marco Rossival még nem vettük fel a kapcsolatot, nekem a pályán kell tenni a dolgom -, valamint az is, hogy itt komoly elvárások vannak, bajnokságot kell nyerni, ilyen csapatban még nem játszottam. A Luganónál sem volt kimondva ilyen. Sikeres éveket töltöttem el ott, ha nem is voltam rivaldafényben, megérte. Érettebb lett a játékom, sokkal jobban használom a pozíciókat a labdafelvételnél, védekezésnél is. A 6-os és 8-as posztokat szeretem igazán, a középpálya tengelyében, mindkettőből lehet előre és hátra is játszani, leginkább 8-as vagyok, aki a védekezést is jól ellátja, de a támadásban is tudja segíteni a csapatot.

Szokták nekem mondani, hogy teljesen más ember vagyok a pályán, mint a pályán kívül. A társaságban nem szeretek előtérben lenni, kicsit visszahúzódóbb vagyok. Most a mindennapjainkat a kislányunk tölti ki, vele vagyunk a legtöbbet. Most már úgymond a családot is kell képviselnem a pályán.