Clubunk saját nevelésű, klubszinten minden lehetséges felnőtt címet megnyerő kapusával beszélgettek – az is kiderült, hogy a Csillagok háborúja a kedvence.

Az életkorát és az eredményeit elnézve a társai joggal mondhatnák, hogy csak megszületnie volt nehéz.
A vízilabdás körökből ezt még nem hallottam vissza, inkább a gimnáziumi osztálytársaim célozgatnak rá. Amikor látják, hogy a sok utazás miatt gyakorlatilag bejárom a világot, vagy télen napsütéses helyen edzőtáborozom, utalnak rá, hogy mennyire jó sorom van.

Huszonkét évével a Fradi legfiatalabb játékosa, csakhogy már kilenc kupát nyert csapatával. Ön cipeli még a labdákat és a zsákot?
Mivel én vagyok a legfiatalabb, ez továbbra is az én feladatom. Emellett a meccsek és az edzések után a sapkák összeszedése is rám vár, igaz, már kezdem kinőni ezt a szerepet. A csapaton belüli hierarchiát továbbra is betartjuk, ugyanakkor a társak elvárják, hogy nőjek ki a fiatal tehetség szerepéből, elvégre a kezdő kapusnak nemcsak a vízben kell bizonyítania. A parton és az öltözőben is fontos szerepet kell betöltenie.

Nem erőltették a pólót

A családunkban tényleg megvan a hagyománya a vízilabdának, de legfeljebb enyhe szülői nyomásról beszélhetek, apa sosem erőltette ránk ezt a sportágat. Eleinte karatéztam a póló mellett, a bátyám focizott, és végig meghagyták nekünk a döntést. Gyerekként azért maradtam az uszodában, mert amikor előkerült a labda, mindig átestem a holtponton. Megesett, hogy nem volt kedvem edzésre menni, de sosem fordult elő, hogy heteket vagy hónapokat hagytam volna ki.

2017-ben a Fradinak az Euro Kupa-győzelem nagy áttörés volt, a klub 17 év után nyert ismét trófeát, azért is szép emlék, mert a testvéremmel együtt végeztünk az első helyen. Együtt jártuk végig az utánpótlást, de két Komjádi Kupán kívül más nem került a vitrinbe, ezért az első felnőtt trófeánkat nagyon megbecsültük. Édesapám születésnapján debütáltam a magyar válogatottban, Hollandia ellen, addigra már első számú kapusnak számítottam a Fradiban, a csapattársak és az edzők is sokat segíettek, hogy ne izguljak.

Olimpiai bajnok csapattársa, Varga Dénes tizennégy és fél éve robbant be a köztudatba, amikor a Vasas-Pro Recco meccsen az első negyedben rögtön három gólt szerzett. Emlékszik még, mit csinált akkoriban?
Nagyjából az általános iskola harmadik osztályát járhattam, és az említett találkozó időpontjában vélhetően az egyik medenceparton duzzogtam. Akkoriban kezdtem el az úszást és a vízilabdát, és eleinte nehezen ment. Édesapám vitt le az uszodába, a testvéremmel, Simonnal. A kis medencében kezdtünk, de megesett, hogy egyszerűen nem akartam bemenni a vízbe. Hisztizve és sírva kiültem a partra, de szerencsére az úszóedző addig noszogatott, amíg folytattam. Emellett volt még egy kisebb kitérő, másodikos koromban ugyanis elkezdtem karatézni. Élveztem, másfél-két évig párhuzamosan jártam a két edzésre, de végül a vízilabdánál maradtam.

A tatamin is szerzett érmeket?
Kisebb versenyeken elindultam, néhány medáliát nyertem is, de sajnos az évek során elkallódtak. Ám tényleg csak apróbb tornákra kell gondolni, az egyiken például ketten indultunk, és úgy szereztem ezüstérmet. Mondjuk azt a “küzdelmet” a mai napig nem felejtettem el. Mivel gyerekek voltunk, nem lehetett fejre ütni, csak felsőtestre, az ellenfelem pedig eljátszotta, hogy megütöttem a fejét. Ezt többször bedobta, engem folyamatosan megintettek, így kaptam ki.

A kezdeti vízilabdás nehézségekre visszatérve… Félt a víztől, vagy nem szeretett úszni?
Kicsit talán mindkettő közrejátszott, emellett lusta is voltam. Az úszás mint a vízilabda melós része nagyon távol állt tőlem, talán a kapusposzt is ebből jött. Nem szerettem úszni, nem szerettem a test a test elleni párharcokat, és a hisztis időszakomban bárkire meg tudtam sértődni. Úgyhogy inkább beálltam a kapuba, csak ne érjenek hozzám.

Gyerekként is magas, vékony testalkata volt?
Igen.

Csak mert ez kifejezetten előny az úszóknál.
Sőt… Apu és a többi utánpótlásedző mérges is volt, amiért annak ellenére akartam beállni a kapuba, hogy gyorsan úsztam, jó volt a technikám, és a labdával is ügyesen bántam. Rövid távon egyébként szerintem a mezőnyjátékosok között középen végeznék úszásban, de ahhoz már keményebben kellene edzenem, hogy száz méteren is tartsam velük a tempót.

Zene

Nagyon szeretek zenét hallgatni, a rockon kívül bármi jöhet. Az utóbbi időben a modernebb jazz is egyre inkább tetszik, de a két kedvenc irányzatom azért továbbra is a rap és a hiphop. A meccsek előtt a csapattársammal, Jansik Szilárddal általában az öltözőben maradunk, behozza a hangfalát és az általa összeválogatott zenére ott végezzük a szárazföldi bemelegítést.

Takarítás

Rendmániás vagyok, nem betegesen, de a lakásban mindennek megvan a helye. A takarítás nagy részét magamra vállalom, szerencsére a barátnőm is rendszerető, de amikor a testvéremmel laktam együtt, akadtak nehéz pillanatok. Ő a másik végletet képviseli…

Példakép

Stefano Tempestit és Nagy Viktort említeném. A magyar válogatott akkor nyert VB-t, amikor kezdtem kiöregedni az utánpótlásból és lépegetni a felnőttmezőny felé. Azon a tornán Viktort figyeltem, szenzációsan védett, míg az olasz kapus olyan egyéniség, akire mindenki felnéz.

Tanulás

Az utánpótlásedzők mindig odafigyeltek a tanulmányainkra. Ha azt hallották a szülőktől, hogy az adott játékos rossz jegyeket kap az iskolában, szóltak neki, hogy ez így nem mehet tovább. Az is megesett, hogy a félévi bizonyítványunkat le kellett vinni az uszodába, és valaki nagyon gyengén állt egy tárgyból, addig nem jöhetett edzésre, amíg nem javított a jegyén.

Kiabálás

A nyugodtabb kapusok közé tartozom, ami olykor inkább hátrány, mint előny. Vannak olyan pillanatok, amikor akadozik a játék, vagy ki kell zökkenteni az ellenfelet, és ilyenkor fontos lenne, hogy a társak egy lökést kapjanak ehhez hátulról. Ezen a téren fejlődnöm kell, mert vezényszóra nem lehet “megőrülni”.

Debütálás

Az utánpótlás válogatottal edzőtáboroztam Miskolcon, amikor Gárdonyi Andrásnak megsérült az ujja, a Fradi pedig telefonált Horkai Györgynek, hogy indítson útnak a főváros felé, mert én védek a Honvéd elleni OBI-es bajnokin. Amíg eljutottam Budapestre, végig a torkomban dobogott a szívem, de végül 5-3-ra nyertünk, és jó visszajelzéseket kaptam.

Miért jobb medicinlabdával taposni, mint úszni?
Erre nem tudok válaszolni, de az úszást mindig fárasztóbbnak éreztem. Jobban megugrik a játékos pulzusa, mint a taposásnál. Emellett élveztem, hogy nekünk, kapusoknak mindig megvolt a külön kis szigetünk.

Mikor ébredt rá, hogy profi vízilabdázó szeretne lenni?
Meglehetősen későn. Talán akkor kezdtem el igazán komolyan venni a vízilabdát, amikor az első szerződésemet aláírtam a felnőttcsapathoz. Addig nemigen szakadtam meg az edzéseken. Elmentem az iskolába, utána edzésre, védtem a meccseken, élveztem, de ennyi. Ez akkor változott meg, amikor az utánpótlásban jöttek az eredmények és a pozitív visszajelzések. Akkoriban tudatosult bennem, hogy többet kellene belefektetni a sportba, és a felnőttcsapathoz is akkoriban hívtak fel.

Korábban egyik edzője sem noszogatta?
Talán csak apu, aki a Fradiban sokáig az edzőm volt. Vélhetően látta bennem a potenciált, de azt is, milyen edzésmunkát végzek, vagy éppen nem végzek. Bár amennyire emlékszem, az úszást leszámítva a melót mindig megcsináltam, csak éppen nem tettem bele azt a pluszt, ami ahhoz kellett volna, hogy a legjobbak közé kerüljek.

Csillagok vonzásában

Nagy sci-fi rajongó vagyok, ha a kedvencemet kell megnevezni, a Csillagok háborúját említeném. A legújabb részeket kihagynám, azok kevésbé tetszettek, inkább a történet szempontjából első résznek számító Baljós árnyakat ajánlanám. A közelmúltban megint elkezdtem végignézni a sorozatot, az elsőtől a hatodik epizódig, ha valaki egyetlen részt sem látott, szerintem ebben a sorrendben vágjon bele. Ezenkívül a Csillagok között is megfogott, legalább tízszer láttam, elég hosszú film, rá kell szánni az időt, de megéri.

Hányszor hallotta, hogy csak az apja miatt jut előre?
Hozzám csak ritkán jutott el ilyesmi. Szerencsére a teljesítményemhez eredmények is társultak, utána pedig nem volt miről beszélni. Olyankor elhalkulnak a kritikus hangok. A Fradiban sosem volt ebből probléma, sőt, a többiek örültek, hogy az edző fia is ott van a csapatban, mert olykor el tudtam intézni egy-két könnyebb tréninget.

Most viszont szó sem lehet lazsálásról, a Fradival minden sorozatban címvédőnek számítanak. Mivel tud lazítani a rangadók között?
Többnyire a testvéreimmel, a barátaimmal szeretek kikapcsolódni. Emellett tanulok, ősszel kezdtem az ELTE szociológiai szakán. Az órákra sajnos csak ritkán tudok bejárni, egyelőre nehéz összeegyeztetni a tanulást az élsporttal, de igyekszem javulni ebben is. Sok időt nyernék például, ha leszoknék a délutáni alvásról.

Szerb nehéztüzér

Nagyon nehéz egy játékost kiemelni, mert mindig a soron következő ellenfélből válogatjuk ki a jó lövőket, akikre figyelni kell. Ha mégis említenem kellene valakit, a szerb Andrija Prlainovicsot emelném ki, aki idén igazolt a Szolnoktól az OSC-hez. Rengeteget vállalkozik, és nem számít, mennyi van hátra a támadóidőből, ha helyzetbe kerül, azonnal tüzel. Váratlan lövésekre is képes, a Szolnok elleni párharcokban a rivális egyik vezére volt, őt egy pillanatra sem lehetett szem elől téveszteni. Szerencsére a legjobb kezű magyar pólósok a Fradiban szerepelnek, így rájuk nem kell figyelnem.

A hétköznapokban lustának számít?
A barátnőmnek köszönhetően egyre kevésbé, de azért elég mélyről indultunk… Mivel Reba gyógyszerésznek tanul, este ötig-hatig iskolában van, így a két edzés között általában nincs otthon, hogy felkeltsen a kanapéról. Szerencsére magamtól is igyekszem változni, próbálom kinőni a semmittevést. Az érettségi után kihagytam néhány évet, emiatt a tanulási rutinból kicsit kiestem, most próbálom újra rendszerezni az életemet.

Miért éppen a szociológiát választotta?
Arra gondoltam, ha végül nem is ezen az úton indulok el a vízilabda befejezése után, a világról alkotott képem talán formálódik a tanulmányok által. Olyan témakörökkel foglalkozunk, amelyek a hétköznapi életben is előrevisznek. A társadalommal kapcsolatos kérdések és a különböző kultúrák mindig érdekeltek, úgyhogy félig-meddig hobbiként is fel lehet fogni. Eddig nagyjából azt kaptam, amit vártam, egyedül a szubjektívebb témáknál akadok fenn olykor. Nem szeretem, amikor egy vitatható kérdéskörben az író véleményét kell megtanulni.

Órák a nagyvilágból

Érdekes, mert korábban egyáltalán nem érdekeltek a karórák, sőt, kifejezetten úgy éreztem, hogy zavarna, ha lógna valami a csuklómon. Édesanyám barátja vezetett be ebbe a világba, az ő hatására kezdtem el nézegetni a karórákat. Elindult eggyel, aztán szépen lassan gyűltek. Többségében az interneten keresgélek, általában használt órákat nézegetek, senki se gondoljon luxusórákra. A közösségi médiában több olyan csoportot is találni, amelynél kincsekre bukkanhat az ember. Már a külföldi fórumokon is elkezdtem nézelődni, ott nyilván a szállítás miatt nehezebb a beszerzés. Amikor a válogatottal Japánban jártunk, Tokióban is sikerült bővíteni a gyűjteményt, úgyhogy az utazások alatt is nyitott szemmel járok.

Hosszabbítás – NS