A városi válogatottba is bekerült támadónk.

Tudja, mit jelent magyarul a neve?
Persze! Eleinte nem értettem, az öltözőben miért hívnak Tökmagnak, ám egyik nap Lipcsei Gábor, a csapat masszőrje egy óriási zacskó tökmaggal állított be, és elém tette… Akkor világosítottak fel, hogy magyarul leginkább erre hasonlít a nevem. Jót nevettem rajta.

Egyébként jelent valamit a Tokmac?
A szüleim dél-szudániak, én viszont már Kenyában születtem. A családban én voltam az elsőszülött gyermek, és miután a szüleim elmondása szerint nagyon sötét volt aznap, amikor világra jöttem, ezért választották ezt a nevet. Nekem tetszik, tipikus afrikai név.

Mire emlékszik az afrikai évekből?
Édesapám sokat mesélt a szülőhazájáról, Dél-Szudánban háború volt, ezért is költöztünk Kenyába. A szüleim nem szerették volna, ha veszélyben kell élni a mindennapjainkat. Édesapám sosem futballozott, teljesen más határozta meg a fiatalságát. Sportolni nemigen volt ideje, fiatal éveiben katonának kellett vonulnia, de azt mondta, ha labdába rúgott, jól ment neki. Nyomorúságos volt az élet Dél-Szudánban, édesapám az összes bátyját elvesztette a háborúban… Hatéves volt, amikor a család Norvégiába költözött.

Egyszer dönteni kell

Jelenleg a legnagyobb ellenfelem a szívem. A szüleim Dél-Szudánban születtek, a közelmúltban megkerestek, lenne-e kedvem bemutatkozni a dél-szudáni válogatottban. Egyelőre időt kértem, mondván, ez most nem a legmegfelelőbb pillanat, hogy hazautazzam. Az igazi az lenne, ha egyszer a norvég válogatottban léphetnék pályára, de ki tudja, onnan valaha érkezik-e meghívó, szóval egyelőre őrlődöm… Dél-Szudán válogatottja teljesen új csapat, most próbálják összerakni a keretet, megfigyelők járják Európát, keresik a futballistákat, tehetségeket.

Miért?
A jobb élet reményében mentünk, de nem menekültünk. Engem azonban nagyon megviselt a váltás, a költözés. Kenyában a fővárosban, Nairobiban laktunk, a poros utcán futballoztam, ott voltak a barátaim. Csakhogy a szüleim úgy döntöttek, Európába költözünk. Nehezen éltem meg azt az időszakot. Nem viccelek, amikor Norvégiában nyolcévesen újra elkezdtem focizni, meg kellett tanulnom a szabályokat. Afrikában csak rúgtuk a labdát, lőttük a gólokat, Norvégiában sokkal komolyabban vették a srácok, mit szabad és mit nem.

Melyik az igazi otthona?
Kenya, ez nem is lehet kérdés. Édesapám a fejembe verte: sose felejtsem el, honnan jöttünk, honnan indultunk, melyik az igazi otthonunk.

Ország

Nem kérdés, az USA. Eddig négyszer jártam ott, decemberben – a bajnoki szünetben – újra megyek. Rendre a barátaimmal utazom, Los Angelesben sosem lehet unatkozni. Lenyűgöző az ottani életstílus, mindig van mit csinálni. Ha este 11-kor találod ki, hogy szeretnél elmenni egyet vacsorázni, semmi akadálya. Norvégiában ez elképzelhetetlen, este minden bezár, megáll az élet.

Autó

Szeretem a jó kocsikat. A saját autómhoz ragaszkodom, elhoztam Norvégiából. Sajnos megtenni nagyon hosszú lett volna a távolságot, hajóval hozták el idáig. Szeretek vezetni, és ugyan most sportkocsim van, egyszer szeretnék egy nagyobb járgányt, egy terepjárót.

Évszak

Egyértelmű, a nyár. Ki nem állhatom a hideget. Norvégiában ezze alaposan meggyűlt a bajom, a bajnokság kezdetén is mindig esett a hó, nagyon utáltam. Hiába vannak műfüves pályák, azon nem ugyanolyan játszani.

Öltözködés

A sportos ruhákat szeretem, az elegáns távol áll tőlem. Az öltözködésben a sötét ruhákat kedvelem, ki nem állhatom az élénk színeket. Most is fekete sapkában, fekete felsőben és nadrágban vagyok. Ez áll a legközelebb hozzám.

A családból él még valaki odahaza?
A közelmúltban nagymamám is Norvégiába költözött. Ha ő dönthetett volna, maradt volna Kenyában, de édesapám ragaszkodott hozzá, hogy költözzön, legyen csak ott a közelükben. Idős már, nem árt, ha naponta ránéznek. Rajta kívül már csak néhány távoli rokon és barát él Afrikában.

Norvégiában merre laknak a szülei?
Drammen városában, harminc kilométerre Oslótól. A közelmúltban a bajnoki szünetben három napra haza tudtam utazni hozzájuk, mentálisan feltöltődtem, szeretek együtt lenni velük. Budapestről szerencsére napi kétszeri közvetlen járat van Oslóba, így könnyen haza lehet jutni. A barátaim közül is a legtöbb ott lakik, jó velük ilyenkor leülni, dumálni. De apuval a mai napig a dél-szudáni nyelvet használjuk a négy fal között, persze norvégul és angolul is anyanyelvi szinten beszélek. A magyart egyelőre ne kérdezze. Pokolian nehéz. De igyekszem.

Igaz, hogy a testvérei is futballoznak?
Mindkét öcsém. Egyikük a norvég másodosztályban, ám sajnos gyakran sérült. A másik öcsém legalább olyan tehetséges, mint én. Remélem, sokra viszik. Elmúltam huszonöt, immár van némi tapasztalatom, próbálok nekik mindenben segíteni.

Gyerekkorában kipróbált más sportokat is?
Naná! Északon nagyon népszerű a jégkorong, én is ott kezdtem a csarnokban. Egy időre abba is hagytam a labdarúgást. A haverjaim mind jéghokiztak, nem akartam kiesni a brigádból, és amikor egyik nap az edzőm és édesapám elém állt, döntsek, a jégkorongot vagy a labdarúgást választom, előbbi mellett döntöttem. Pedig kiválasztottak a városi válogatottba is, de mondtam apunak, inkább abbahagyom a focit. Isteni szerencse, hogy néhány hónappal később másik városba költöztünk, és ott végül újra a futballpályán kötöttem ki. Talán az égiek akarták így, nem tudom. Hiába hagytam abba a labdarúgást, hamar visszataláltam hozzá.

Birmingham imádott bandája

Leginkább sorozatokat nézek, a legnagyobb kedvencem a Peaky Blinders. Egy angol drámasorozat, hihetetlenül jól van megcsinálva. A múlt század eleji Birminghamben játszódik, igazi gengsztersorozat. A történet egy bűnbanda félelmet nem ismerő vezére köré épül, és a felemelkedéséről szól. A bűnszervezet magára irányítja a főfelügyelő figyelmét, akit maga Winston Churchill nevezett ki a helyi rendőrség élére. Aki nem látta, csak ajánlani tudom, nagyon érdekes, izgalmas, drámai történet.

Most meg itt van Budapesten, a Ferencváros ünnepelt sztárja. Mindig is külföldi karrierről álmodott?
Nem tagadom, az utóbbi két-három évben már nagyon mehetnékem volt. Norvég klubomnál állandóan azzal nyaggattak, hogy hosszabbítsuk meg a szerződésemet, de már váltani szerettem volna. Mindig is erről álmodtam. Szerettem volna kipróbálni magamat más bajnokságban, más kultúrában. Hogyan sikerül a beilleszkedésem, megállom-e a helyemet, hiányzik-e majd Norvégia. Nos, nyugodtan mondhatom, a Ferencvárosnál jobb helyre nem is kerülhettem volna.

Hallott egyáltalán korábban Magyarországról, az itteni labdarúgásról?
Budapestet ismertem, ám a helyi futballról nem sokat tudtam. Amikor szóba került, hogy a Ferencváros szívesen vinne, nyomban felhívtam egyik gyerekkori barátomat, Liban Abdit, aki évekkel korábban már futballozott a zöld-fehéreknél. Szomáliai származású srác, ám a családjával ő is Norvégiába költözött fiatalon. Jól ismerem, hosszasan faggattam róla, mi vár rám. Csupa jót mondott, aztán amikor megérkeztem, nem hittem a szememnek, milyen gyönyörű minden. Túlzás nélkül mondhatom, leesett az állam.

Norvég felesége is önnel költözött Budapestre. Hol ismerkedtek meg?
Norvégiában anyukám és az ő édesanyja jó barátságban voltak, a feleségem unokatestvére ráadásul a barátom volt, úgyhogy viszonylag gyakran találkoztunk. Ám sokáig csak nézegettük egymást, aztán szépen lassan elkezdtünk beszélgetni. Lassan négy éve, hogy együtt vagyunk… Ő is itt él velem, azonnal költözött, hogy ne legyek egyedül. Szeret itt lenni, az a típus, aki szívesen felfedezi a várost, új helyeket, új dolgokat. Én sokkal inkább egy helyben ülő típus vagyok. Emlékszem, amikor a Ferencvárosba igazoltam, három hétig ki sem mozdultam a lakásból. Elmentem az edzésre, aztán együtt ebédeltünk a csapattal, majd jöttem haza pihenni. Nekem nem gond, ha huzamosabb ideig ki sem mozdulhatok a négy fal közül. Hetekig ellennék a lakásban, csak legyen mit enni… Szeretek olvasni, filmeket nézni, videojátékkal játszani.

Futball minden mennyiségben

Ha tévé, akkor futball. Képes vagyok több mérkőzést is megnézni egymás után. Nekem nem gond, ha egy helyben kell ülnöm, és miután speciális előfizetésem van a budapesti otthonomban, a norvég bajnokság küzdelmeit is láthatom. De a nemzetközi kupák, sőt a magyar bajnokság meccseit ugyanúgy megnézem. Nem csak azért, mert tanulni lehet belőlük, egyszerűen kikapcsol, feltölt. Élvezettel nézem a találkozókat. Ha nem így lenne, biztosan elkapcsolnék máshova. Menedzserjátékokkal is játszom a számítógépemen, ha utazunk a Ferencvárossal, akkor is viszem magammal. A játékban a Barcelona a kedvenc csapatom.

Több csapattársával közel laknak egymáshoz. Gyakran összejárnak?
Franck Boli például a felső szomszédom, ha akarnám, egy partvissal fel is kopoghatnék neki… A viccet félretéve, jó hogy közel lakunk egymáshoz, ha nincs edzés, gyakran összefutunk, megiszunk egy kávét, beszélgetünk. És ami legalább ilyen fontos, nem messze lakunk a Népligettől, a stadion pedig öt percre van.

Van hobbija?
Igazi hobbim nincsen. Mostanában sok időmet köti le, hogy a jövőmön gondolkodjak. Van egy kis lakásom Drammenben, fiatal vagyok, szeretném megalapozni a jövőmet. Mibe érdemes befektetni, hogyan lehetnek kiegyensúlyozott nyugdíjas éveim.

Miért? Hogyan látja magát hatvanévesen? Odahaza egy nagy faházban, a kandallóban ropog a tűz, a kertben pedig gyerekek játszanak a hóban, nemde?
Valami ilyesmi. De igazából ezen még sosem gondolkodtam. Most úgy érzem, évek múltán, ha abbahagyom a profi futballt, szeretnék hazaköltözni Norvégiába. De ki tudja, mit hoz a jövő. Az is lehet, hogy tíz évig Budapesten maradok, és meggondolom magam. Itt az élő példa: csapattársam, Leo brazilként érkezett, ma már nem csak tiszteletbeli magyar…

Sportkrém – NS