Zoli nyilatkozott a pénteki búcsúztatása kapcsán.

– Emlékszik, mikor lépett be először a nemzeti stadionba?
– Szurkolóként az Olaszország ellen kettő-kettőre végződött mérkőzésen. Futballistaként az utánpótlás-válogatott tagjaként. Egyszer, mielőtt elindultunk a tatai edzőtáborba, bevittek minket az öltözőbe és ott tartottak nekünk eligazítást. Megmutatták, hol készültek a régi nagyok, kérték, becsüljük meg a helyet és legyen az a célunk, hogy a felnőttválogatott tagjaként minél többször visszatérhessünk.

– A pályafutását tekintve talán nem túlzás kijelenteni, hogy megfogadta a tanácsot. Első Puskás Ferenc Stadionban szerzett gólját is fel tudná idézni?
– A kétezres évek elején többször játszottunk a Megyeri és az Üllői úton is, ezért ebben nem vagyok biztos.

– Egy kis segítség: 2003 júniusa, Európa-bajnoki selejtező, az ellenfél Lettország.
– Így már megvan. A mérkőzés hajrájában fejeltem a kapuba a labdát, de mivel korábban megsérültem, az ünneplésnél elmaradt a szaltó.

– Milyen volt a régi stadion légköre?
– A játéktér körüli futópálya miatt néha kicsit azt éreztem, hogy messze vagyunk a szurkolóktól. Amikor azonban megtelt az alsó karéj, és a drukkerek buzdítottak minket, az rengeteg erőt adott.

– Járt az épülő Puskás Arénában?
– Igen, többször is. Tetszik, hogy a lelátó sokkal közelebb került a pályához és meredekebb a réginél. A tetőszerkezet hasonló a Groupama Arénához, és mivel ott „benn ragad a hang”, itt is hasonlóra számítok. Kíváncsian várom, milyen atmoszférája lesz.

– A stadion avatómérkőzésén, Uruguay ellen is fontos, hogy mit mutat az eredményjelző?
– Figyelembe kell venni, hogy Marco Rossi irányításával a válogatott valójában Wales ellen készül, ami az év mérkőzése, hiszen a csapat kijuthat az Európa-bajnokságra. Ennek tükrében talán lényegesebb, hogy mindenki felszabadultan futballozzon. Jó ellenfél, telt ház, ünnepi hangulat, avagy a feltételek adottak az emlékezetes összecsapáshoz, ki kell élvezni minden percet.

– Habár több mint két és fél év telt el azóta, hogy utoljára magára húzta a címeres mezt, hivatalosan a pénteki mérkőzés kezdete előtt kerül sor a búcsúztatására a nemzeti együttestől. Izgatott?
– Ahogy közeledik az időpont, egyre sűrűbben az eszembe jut, de mivel nem lépek pályára, egyelőre nincs bennem feszültség.

– Pedig egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy miközben a Puskás Aréna gyepén áll és körülnéz, közel hetvenezren skandálják a nevét.
– Tudom, hogy érzelemdús este vár rám, de mivel már jó ideje abbahagytam a futballt, és leülepedtek bennem a dolgok, fogalmam sincs, milyen reakciót vált ki belőlem. Jelenleg nem gondolom, hogy érzelgős lennék, de abban a pillanatban, amikor ott leszek és feltörnek az emlékek, elképzelhető, hogy ez gyorsan megváltozik.

Teljes interjú: NSO