A Fradi videóelemzésekért is felelős másodedzője még a hétvégén nyilatkozott az ukrán Tribunának.
Azt gondolom, hogy az ukrán játékosaink jól érzik magukat. Hárman vannak és a vezetőedzővel is beszélhetnek az anyanyelvükön. Én is beszélek oroszul. El tudjuk nekik magyarázni az edzések taktikai elemeit. Más-más helyzetben vannak a srácok. Igor már korábban érkezett, míg Alex és Danilo nyáron. Van, aki gyorsabban, van aki lassabban illeszkedik be. De a folyamat zajlik. Nem azért játszanak, mert ukránok. Az a kérdés, hogy miképp dolgoznak. És ezt folyamatosan bizonyítani kell. Nem számít, két hete milyen jól játszott valaki, vagy egy hónapja milyen szép gólt szerzett. Verseny van a csapatba kerülésért, folyamatosan bizonyítani kell.
Nem adhatok tanácsot általánosságban a fiatal ukrán játékosoknak. Mindenki más helyzetben van. Van akinek jót tesz a külföld, van akinek nem. Alex, Igor, Danilo és Petrjak példája viszont pozitív, fejlődnek, jól teljesítenek. Amikor külföldön focizik valaki, alkalmazkodnia kell az országhoz. Magyarország ilyen szempontból kisebb kockázat, mint mondjuk Kína. Szomszédos ország, Nyugat-Ukrajnát autóval is el lehet érni. És a Ferencvárosban nemzetközi kupában szerepelhetnek.
Mi a magyar bajnokságban a bajnoki címért játszunk, nálunk van a labda és azonnal visszaszerezzük, ha elvesztettük. Az Európa Ligában hasonló stílusban akarunk játszani, de mivel az ellenfelek magasabb szinten vannak, ez nem mindig lehetséges. Az is új helyzet, hogy háromnaponta játszani kell. Ez nem könnyű, ehhez hozzá kell szokni. Persze nem is kifogás ez. De az biztos, hogy több esélye van így, hogy egy-egy meccs nem jól sül el. A fáradtság felgyülemlik – mind fizikálisan, mind mentálisan.
A Ferencváros 15 év után játszik csoportkört, a Dinamónál Rebrov 17 év után jutott tovább a csoportból. Ez nem véletlen. A sajtó és a szurkolók is eredményeket szeretnének látni. A klub fejlődik és jó úton jár. Tavaly bajnokok lettünk, idén EL-csoportkörben vagyunk. De még keményebben kell dolgozzunk azért, hogy a sikerek ne maradjanak el.
Szergej Rebrov nagyon professzionális a munkában, mindig koncentrált és a munkán gondolkozik. Szergej nem engedi, hogy bárki megnyugodhasson: sem a játékosok, sem az edzői stáb. Azt akarja, hogy jó állapotban legyünk minden meccsen, és ne spóroljunk sem a kupa, sem a bajnoki, sem az EL-meccseken. Nincs fontosabb vagy kevésbé fontosabb meccs. Mindenkinek tudnia kell, hogy minden részlet számít.
Azt gondolom, hogy Rebrov boldog a Ferencvárosnál. Szívesen dolgozik itt, tovább akar fejlődni, nem akar megragadni ezen a szinten. Szergej nagyon ambiciózus. A sikereinek nem egy oka van, hanem számtalan faktor játszik bele. A közös munkastruktúra, a kiválasztás, az edzésmódszerek – ez mind együtt hozza a jó eredményeket. A munkának minden nap folytatódnia kell.
Spanyolországban az emberek korán kezdenek edzősködni. Én 18 évesen kezdtem, 25 évesen mentem el külföldre. Dolgoztam, dolgozom nálam idősebb játékosokkal, edzőkkel. De a tapasztalat számít. 32 éves vagyok, de 14 éve edzősködöm. Vannak 50 éves edzők, akik 2 éve dolgoznak. A tapasztalatot a mindennapi munka adja. Az én hobbim a munkám. A foci teszi ki minden időmet. A játékosok másfél órát edzenek, végrehajtják a regenerációs gyakorlatokat, majd hazamennek. Az edzői stáb tovább dolgozik.
Nekem például az ellenfeleink rengeteg meccsét meg kell tekintenem. Idén az EL miatt az eddiginél is többet. De persze, mikor itt van a feleségem, járjuk a várost. Nem érti, hogy nézhetek ennyi focit. De már megszokta. Próbáljuk megtalálni a megfelelő egyensúlyt.
Oroszul a Dnyepernél tanultam meg igazán, nehéz a taktikai utasításokat tolmács révén átadni. Nagyon kevesen beszéltek angolul, így nekem kellett megtanulnom oroszul. Magyarul még nem tudok. Azt mondják, hogy nehezebb, mint az orosz. De Magyarországon mindenki beszél angolul, így kevésbé vagyok motivált a nyelvtanulást illetően. Beszélek oroszul, angolul, spanyolul, katalánul és bár ukránul nem, valamennyire azért értem.
– Alberto Bosch
