Támadónkat kérdezték a litvániai meccs után.
Tokmac Nguen
Nehéz meccs volt, de voltak lehetőségeink. Nekem két nagy helyeztem is volt. Az elsőnél centik hiányoztak, a másodiknál a kapus védett nagyot. Jó lett volna, ha az egyik beakad, fogtam is a fejem, hiszen az idegenbeli gól nagyon sokat jelentett volna. Nagyon elfáradtam, hiszen alig volt területem lendületbe jönni, folyamatosan keresni kellett a helyet, ráadásul a pálya talaja sem volt túlzottan jó, nagyon fellocsolták, így olykor ide oda csúszkáltunk rajta. A Suduva azt mutatta, amire számítottunk, Budapesten pedig, ha lehet még mélyebben és keményebben fognak védekezni. A meccs végére érezhetően elfáradtak. Szerezhettünk volna gólt, ez a legfontosabb. Ha még helyzetünk sem lett volna, akkor sokkal szomorúbbak lehetnénk, de voltak nagy lehetőségeink, ezeket kell majd kihasználnunk. A budapesti visszavágón a Suduva még inkább próbálja majd a területet lezárni, ebből a szempontból észnél kell lennünk. Nem szabad fejjel rohannunk a falnak. Türelmesnek kell majd lennünk, hátha kicsit kinyílnak majd, és akkor lehet több lehetőségünk. A helyzeteink meglesznek, sőt a magam részéről biztos vagyok benne, hogy odahaza gólt is lövünk nekik.
