Nézzük, mit mutatnak az adatok. A szerdai gyönyörű győzelemről szóló teljes, huszonhárom oldalas beszámolót is elolvashatjátok, így most csak értelmezni próbáljuk az abban található adatokat.

(Elnézést a grafikonok színéért, ezért a Wyscout a felelős!)

A múlt heti 2-1-es hazai siker után az volt a várakozás a szurkolóktól játékosokon át edzőkig, hogy nem parkolhatjuk be a buszt, mert az nem a mi játékunk. Nem játszhatjuk azt, amit pl. a MOL csinált tavaly nyáron Razgradban, amikor teljesen feladta a támadás lehetőségét, és összesen 8 támadást tudott felmutatni az ellenfél 56-jával szemben – s a meccs egyik 15 perces szakaszában 9%-ban birtokolta a labdát (a teljes meccset tekintve 25%-ban). Azt is tudtuk, hogy gólt kell szereznünk, mert alighanem kapni is fogunk.

Így nem volt igazán meglepő, hogy Rebrov jó szokásához híven, nagyon bátran indítottunk, amely meg is lepte az ellenfelet, így az első 15 percben 52%-ban birtokoltuk a labdát. Ahogy a felállásunk, úgy a támadójátékunk sem változott, Tokmac és Zsubkov révén a szélről bontottuk meg a középen statikus bolgár védelmet és a pontrúgásaink is életveszélyesek voltak. Ezek vezettek a góljainkhoz is. Meg persze a tökéletes kivitelezés: Skvarka olyan helyzetből lőtte el a labdát, ahonnan a lövések 8%-a szokott gól lenni (0.08 xG), de olyan jól, hogy az ilyen lövések 80%-a be is megy (0.8 xcG).

Az adatokból az is látszik, hogy egyéni képességeiket tekintve felénk nőtt a dúsgazdag bolgár csapat. Így némileg törvényszerű volt, hogy mikor 2-0 után önkéntelenül is picit visszaálltunk, benyomtak a kapunk elé, ekkor a teljesítményünk is visszaesett. Ez látszik a passzpontosságon (az első negyedóra 86%-a visszaesett 52%-ra) is, és kellett Dibusz bravúrja a tizenegyesnél, hogy megnyugodjunk. Az első 20 percben gyakorlatilag tökéletesen játszottunk, az első hazai lövésig a vezetésünk utánig kellett várni (Marcellinho szabadrúgása), de azt 10 percen belül követte további 3.

A félidő utolsó harmadában már fegyelmezetten védekeztünk és egy gyengécske 22 méteres lövést engedtünk csak a hazai csapatnak (Nedjalkov a Fradi-táborba juttatta a l

A második félidőben Tokmac révén azonnal kihasználtuk a kontrákhoz adódó területeket és innentől elég kényelmes helyzetbe kerültünk. A Ludogorec jött-jött – 17 lövésükből 12 a második félidőben született, 6 az utolsó negyedórában -, de igazi veszélyt, főleg továbbjutást tekintve nem tudtak teremteni. Az első 75 percben mindkét csapat 3-3-szor találta el a kaput, az utolsó negyedórában aztán a hazaiak csípőből tüzeltek, de igazi veszélybe nem került már a nagyon stabil Dini kapuja.

A roppant képzett játékosokból álló Ludogorec ellen tudatos, bátor, de nem vakmerő és – tíz percet leszámítva – fegyelmezett játékkal, teljesen megérdemelten győztünk.

Érdemes még megemlíteni Marcel Heistert, aki kimagasló teljesítmény nyújtott. Igaz, hogy az ő oldalán Jorginho nem jelentett olyan veszélyt, mint a másikon a Ludogorecből is kiemelkedő Tschibota, de az akkor is figyelemreméltó, hogy az ő oldaláról gyakorlatilag semmilyen gólveszély nem érkezett a kapunk elé (20 támadás, 0.05 xG). Kétszer becsúszó szereléssel akasztotta meg az ellenfelet és ugyan elvesztett néhány párbajt papíron Jorginhoval és Ikokóval szemben, ezek szabálytalanságok, vagy teljesen veszélytelen helyzetben engedett beadások voltak csupán.